Sok minden kavarog bennem... sok a munkám is, no meg a teendőm is, meghirdettük a lakást, több újságban, neten felraktam pár helyre, még plakátolni kellene...

egyrészt meghatódok, hogy félig ismeretlen, néhány ismerős arc milyen szinten mellettem áll és bátorít.

nagyon félek, kattog az agyam, most jutottam el egy fordulóponthoz, ügyvéd barátnőm, akivel imádok együtt dolgozni így keddenként harmadállásként is mondta, hogy ő még ilyen igérvényt sosem látott banktól... hogy varázsló vagyok, hogy kisajtoltam belőlük.

közben  próbálok agyban kieszelni egy b tervet, ha mégsem sikerül 30 nap alatt vevőt felhajtanom, hogy tudom kifizetni én a lakást hatványozott hitelekkel, mert végülis ez az egy járható út marad... a hitel a nyakamban így is- úgy is 15 milla körülre rúg, csak az egyik esetben a lakás is meglesz, a másikban viszont nem...

de első körben abból indulok ki, hogy össze fog jönni az eladás, mert össze kell jönnie... és kész!

Bandita meg hát, ő, agilis, hirdeti, posztolja, tudom, azért szeretem, mert halvérű, meg minden, de tegnap kibukott belőlem, mikor csitított, hogy ne essek pánikba, hogy igazából, ha nem sikerül menekülnöm a szituációból, akkor ő foghatja a kis sporttáskáját, hogy nem jött össze és leléphet... nem mondott semmit.

Aranyos volt, bevásárolt télapóra, vett csokit, csináltunk virgácsot és megígérte nagyfiamnak, miután megint sikerült az iskolai karácsonyt péntekre szervezni, amikor is anya ugye suliban van :S :'(, na mindegy, megfűzte Banditát, hogy kísérje el :)

Az Exem meg jelentkezett, hogy szeretné látni a gyerekeket, egész jól elbeszélgettünk, a semmiről, de rázúdítottam mindent, amit gondoltam, hogy mekkora szemét ő és az egész családja, hogy ezt is az én nyakamba varrta, hogy szégyellhetik magukat, hogy meg nem kérdezi soha senki a gyerekektől, hogy vannak, hogy le se szarják ezt a két csöppnyi tüneményt...

Kiadtam minden keserűséget és felszabadultam, igazából sajnálom és kihangsúlyoztam, hogy életében nem ajnározta úgy körbe senki, mint én, ha ezt tudta volna értékelni, teljes odaadással ápolnám... elhallgatott, mert tudja, hogy igazam van.

Ennyi meg egy bambi, holnap pedig újult erővel küzdök tovább és tovább és tovább :)

Apropó, az új helyen, a harmadállásomon az előző pasi, aki a helyemen volt, szóval fura a srác, divatbetegségben szenved, ezt ügyvéd barátnőmmel tök jól kitárgyaltuk, burnout-ja van, ez az újkori betegsége azoknak az embereknek, akiknek az ég adta világon nincs semmi gondjuk, egy kisebb stressz-szituációba kerülnek és máris végük.

No, mindegy. Befogtam :)