Tele az összes púpom magammal, padlón vagyok és nem bírom felrángatni magam és valahogy mások sem tudnak és marhamód unom már...

Na meg a rohadt határozatlanságom kikészít. Miért nem tudom mi volna nekem a helyes út? Még azt sem tudom, mit honnan szerezzek be, mit hogyan szeretnék, egy rohadt nagy kérdőjel lettem és unooooom.

Bandita meg csak ül és néz és nem érti, ahelyett, hogy úgy tisztességgel leordítana már valaki, hogy térjek észhez.

és pont, semmi több...

a hétvége meg jó volt, jól éreztük magunkat. Bandita ugyan hiányzott, én is neki, de ő sem annyira, mint máskor és én sem. Fura.