Nos, úgy alakult az estém, hogy megnéztem volna a dr. house-t, de mivel nem szoktam tévézni, nincs is tévé előfizetésem, a tv2 meg annyira sistergett, hogy feladtam, úgyhogy inkább kikapcsoltam és kész.

Ebből adódóan reggelre energiabombává alakultam át és a kihasználatlan energiáimat hasznosítanom kell. Bandita segítségével webshop ügyfélszolgáltam, majd nekiálltam a lemaradásomat lefordítani - potom 112 termék... most végeztem.

Közben - a főnököm úgy döntött, hogy fizetésemelés és új pozíció nélkül is rámtukmálhatja a plussz melót, úgyhogy közölte kolleginával, hogy marad a régi titulus a céges névtáblámon. Király, fel tudtam volna robbanni, ez aztán a korrektség, úgyhogy elég puskaporosan értem haza...

Másrészt frusztrált, hogy nem végeztem a fordítással még ott...

Első körben összevesztem a mini-fekete pontokon gyerkőccel, mert soha nem ő a hibás és utálom, hogy így gondolja, felhívtam a tanító nénit, mondta, hogy hát a drága lelkem udvarol órán és azért rak a könyvére fekete pontot, mert fogalma sincs, hol tartanak... Ne vegyem komolyan, mert nem igazi fekete pont, de szóljak már neki, hogy a szünetben udvaroljon... és baromira nem csípem, hogy mindenkit felelőssé tesz a fekete pontért, csak magát nem hibáztatja...

Anyáztam rendesen, dúlt bennem a harag, amit a drága főnököm gerjesztett, Bandita meg kioktatott, hogy beszéljek már normálisan, aztán mondtam, hogy jó lenne, ha feltűnne neki, hogy én nem ő vagyok, erre lebunkózott és távozott...

Anyám megérezte és felhívott, mondtam, mi történt, kioktatott, hogy szegény Bandita és hogy legyek már rá tekintettel, mert egyedül fogok maradni. Ja hát kérem, rám senki ne legyen tekintettel, minek is... inkább rövidre zártam és leraktam, tartsd meg magadnak!

most meg hazajött és nála minden rendben, nálam nem, bocs, én meg megyek aludni.

Ja és újabb tervet szövögetek, ha minden jól megy, akkor májusig tart már csak a horror és nyugalmazom magamat, újra teleworker leszek, csak az a rohadt ha ne volna már.... unom már a sok kérdőjelt.