Ja nem azért, mert ráérnék aludni... majd a következő életemben...
Egész nap az jár a fejemben, vajon azért élek ilyen gyorsan, mert korán halok? Na ez az, ami számomra tök mindegy, mert nem fogom realizálni...
Ma a háztartásnak szenteltem magam, reggel rafkósan keltett a kiscsaj, mert mondtam, agyoncsapom, ha felébreszt, hát addig jutott, hogy fél 8-kor bejött, hogy nem akar felkelteni, csak éhes... Csináltam neki szenyót, evett vagy két falatot...
Úgyhogy szépen kitakarítottam a konyhát, mert Bandita ugyan minden nap elmosogat - bár most szerda óta azt sem - de valahogy a pult lemosása és a tűzhely mindig elmarad... Aztán nekiláttam főzni és mosni... elraktam a ruhákat, amiket anyám még utánam küldött... Ő pedig szimplán téblábolt körülöttem, én utálok bevezényelni... ő meg csak utasításra csinál valamit...
és mindenközben úgy érzem magam, mint a pasi a mormotás filmben, mintha ciklikusan ismétlődne az életem... veszettül unom már... minden héten ugyanaz, úgy kitörnék ebből a mormotás létből, na majd két hét múlva, de attól meg kicsit parázok...
Banditát tegnap rajtakaptam, megint egy csajjal msn-ezett, vele már többször, de mindig gondosan takargatja, nem ez a fura, inkább az, hogy megmosolyogtat, nem bosszant és nem mérgesít... sőt még csak nem is érdekel mit nem szabad tudnom...
Este bújt, hogy jó lenne egy kis összebújás, de fáradt... hát mondom én is, úgyhogy ezt napolhatjuk is.
Viszont hétvégén hazamegy, munkamániás meg leváltja, remélem már tud jönni pénteken és szombaton ő vigyáz akkor a gyerkőcökre, míg sulizok... tök jó lenne, forralt boros cinikus esték ;) Tele vigyorral... és nem úgy várnak haza, hogy akkor most éhesek vagyunk, úgyhogy légy kedves aktivizáld magad...
Anyáméknál is voltunk... gratuláltak az első vizsgám eredményéhez... én meg lestem, mint Rozi a moziban, hogy még nincs is eredmény... hogyhogy tegnap estig voltam suliban... hát 4 óra azért még nem este, mert ők úgy tudták, hogy 9-ig, hogyhogy nem tartalmazza az ablakokat, a fűtést és a villanyt a generálkivitelezői ár, itt már a hajtépés szélén álltam... ha mondok valamit, nem figyelnek, de általában arra sem méltatnak, hogy kérdezzenek, összerakják maguknak, ahogy épp gondolni akarják... úgyhogy inkább maradtam a villámlátogatásnál és végre tudtam venni normális téli csizmákat a gyerkőcöknek...
és az EU-jog közelében nem voltam ma, úgyhogy siralmas napok várnak rám... remélem a főnököm még nem akar betanítani... :) kell ez a hét a vizsgához megint egyszer :)
