Szöget ütött a pénteki Szeretős beszélgetés a fejemben, amikor kollégáról beszéltünk.
Mondom, én nem vagyok félrelépős típus. Kissé cinikus lett a válasz, ezt velem akarja elhitetni? És igaza van, hisz a szülinapos mellett is találkoztam vele, a nyár elejei kósza próbálkozáskor is, a legutóbbi ex idején is találkoztunk. A félrelépés definiálása, ha velem lefekszik, miközben van pasija és ez megtörtént.
Tény, hogy a férjem mellett sosem léptem félre, nem volt késztetés. Az is tény, hogy Szerető örökre szerető marad, az viszont már korántsem tény, hogy nem marad Szerető, ha bepasizok. Olyan kvalitásai vannak, amit még mással nem tapasztaltam, itt nem csak a szexre gondolok, sőt legfőképp nem arra.
Viszont vágyom egy társra, aki velem és mellettem van, csak azt nem tudom, hogy vágyok-e Szerető rajongására és őrültségeire, mert aki akar, az megtalálja a módját.
Valóban csak vele léptem félre életem során és ha összejövök valakivel, nem fogom más férfiak társaságát keresni, na de Ő...
Kicsit elbizonytalanodtam, nem tudom, hogy valaha le tudok-e mondani róla, bírnám-e a hiányát, hogy nem tudom mit csinál, merre jár, hogy nem foglalkozik velem.