Nos, a teljesítményszintem elérte a lehetetlent, azt hiszem... de magam sem tudom, csak azt, hogy ezt így tovább nem lehet csinálni.
Reggel mostam, gyereket iskolába vittem, majd megcsináltam a diszpozíciómat, ha már egyszer ultra last minute derült ki, hogy muszáj, közgáz közreműködésével, itt is köszi :) Ami konkrétan azt jelenti, hogy 11-ig hajtottam, mint egy őrült. Aztán 6 perc alatt angol házit csináltam, majd ismét 9 percet késtem angolról. Majd fél 7 projektet alkottunk, mert projekt management gyakorlatunk volt... eközben hülye fejemmel megnéztem a mailjeimet és rögtön lehidaltam, 80 oldalas tömör szöveg fordítás, amit 1-ig csináltam is, rögtön hazajövetel és teregetés után, valszeg csütörtökig ki is tart, majd pénteken tanulok projekt management vizsgára, and so on...
Igazából erről szól az én életem, egyik kötelezettségből esek bele a másikba, majd a harmadikba, stb. se a családomra, se magamra nincs időm... most épp hajtom magam, hátha holnap tudok szánni 2 órácskát a családra, horseevolution bemutató van a városban és a kiscsajom nagy ló rajongó, tutira nagyon örülne...
Bandita találkozott az ismerőseivel, itt jártak a városban, mesélte, hogy összeszedte magát a haverja felesége, lefogyott, fitt, naponta fut, edzőterembe jár, stb. hát ja. Én már csak vágyakozok aerobicra, közben meg a tükörben nézem, ahogy szétesek és nem, mert lusta vagyok, azt hiszem, az bizonyított, mégis bánt... Mondtam neki, hogy irigylem a csajt, életében nem dolgozott még, az idejét a családjának szentelheti, irigylek minden nőt, aki ezt megteheti, esetleg fél állásban dolgozik és nem napi tizenórákat.
A 40 %os törlesztőrészlet emelés ellen azért még nyújtok be kifogást, de mit tehetnék, ha megtalálják a módját, hogy az jogos legyen? Gürizek tovább és tovább, hogy fenntartsuk magunkat, nem a jólétért, hanem az életben maradásért...
Majd jöttek a különbségek, ő sosem tudna panel lakásban élni, akkor inkább falun, házban. A környező falvakban a ház árak jelentéktelenül csekélyebbek, mint a kertvárosban, 2-3 millióval olcsóbb házzal nem lennénk kint a vízből, én pedig 20 - 30 km-re lévő faluba nem költözök, azt az ingázást nem vállalom, meg a benzin költségeket sem és az egyre növekvő gyerekek mobilitását is nagyban korlátoznám. Ebből enyhe nézeteltérés kerekedett, de szikla szilárd maradtam, még 4 év és 3 hónap és piacra dobom a házat és keresek egy élhető ingatlant. Ez a ház akadálymentesítés céljából létesült, tehát továbbköltözhetek emeletes házba, akár kisebbe is, sorházba, kis kerttel... csak az a nagy kutyának nem lenne ideális... ennek a terhe meg nekem nem az. Én a gyereknek akarok jót, közvetve az nekem is jó, ha nem kell őket mondjuk 5 év múlva edzésre és haverokhoz fuvaroznom, mert könnyedén eljutnak oda bringával... én így gondolom. Ebben a házban az életem munkája van, én nem örököltem és nem is köszönhetem senkinek, magamon és az átdolgozott éjszakákon kívül. Én könnyedén megszabadulok tőle. Tárgyakhoz sosem ragaszkodtam, autóhoz sem, máshoz sem. Szolgáljon ki, az a dolga. Ő foggal-körömmel ragaszkodik a házához, tántoríthatatlan, én pedig kimerült vagyok. Ő pedig sértve érzi magát, ha felhozom a témát, hogy lecserélhetné kisebbre.
Előjött azzal, hogy 5-10 év alatt leépíthetjük az adósságainkat, ha elmegy kamionozni. Irigylem az otthonát, hozzám ennyire sosem ragaszkodott. Előbb elhagy engem, mint a házat.
Számomra furcsa ez a szemlélet és elszomorító, régóta ma először hallottam tőle, hogy kitart, mert majd túléljük, de ő nem ezt a nőt szereti, aki folyton kimerült, lehangolt vagy épp idegbeteg. Én sem ebbe a pasiba szerettem bele. Annyi érzés volt benne az elején, a vágy, hogy magányát szüntesse, hogy valaki kiálljon mellette, a szeretet, ahogy a mamáját ápolta, olyan mély érzéseket mutatott, amit talán ma halottam azóta először újra.
Tanácstalan vagyok és kimerült. Ezt az életformát nem akarom folytatni, de nincs más választásom, jelenleg. Még egy évet ki kell húznom, diploma után eggyel nyugodtabb lesz az élet, talán.
Arról is próbált meggyőzni, hogy nem kell nyaralás, elég, ha itthon vagyunk, a gyerekeknek meg szerinte tök mindegy, hogy épp Spanyolországban vagy a Balcsin vannak. Nos, még azt sem hiszem, hogy nekik mindegy, nekem meg pláne nem. De jelenleg ez nem releváns. Épp a sorrendben vannak fontosabb tételek is, mint redőny, radiátor, télre tüzelő esetleg rezsi, törlesztések csak, hogy színesítsük a listát. Abban van némi különbség, hogy a házában rommá unják épp magukat, mert nincs egy szál barátjuk sem, tavaly pedig a magyar tengeren, a házában potom 150ezer ment el egy héten, csak, mert nem voltam hajlandó főzni és minden napra programokat szerveztünk... Annyi ment el Olaszban is és volt különbség a kettő között... ugyan az csak 3 nap volt, de...
