Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

A 40es 2 gyerekes már nem szingli nő furcsaságai, mindennapjai kerülnek leírásra

Friss topikok

  • Enchantée: Jó hallani kicsit bővebben Rólad, még ha ilyen ritkán is. :) (2022.05.17. 11:52) Mostanság
  • Enchantée: Úgy legyen! :) (2019.02.24. 21:39) Elmélkedés
  • Enchantée: Kitartást, Drága! Adj nekik is időt a feldolgozáshoz. Igaz, hogy szinte nem létezett számukra évek... (2019.02.06. 08:47) Cenzúrázatlan
  • Enchantée: Régen minden... ;) Azért örülök, hogy legalább FB-n a csapat nagyjának életét nyomon követhetjük, ... (2019.01.31. 05:45) Változás
  • díva naíva: @Enchantée: köszi Chanti :( (2018.01.03. 10:26) Nulla

Terápiamentes sokk

2011.03.11. 19:10 | díva naíva | 7 komment

Egyrészt zavar az a szar, aminek a kellős közepén vagyok, de az, hogy egyedül vagyok vele és premier planban végignézhetem ahogy mindenki elnémul vagy elfordul, na ez az, ami sokkk.

Anyám támad, így nincs alapja a beszélgetésnek, mert mindig lehet mit találni, amibe beleköthetünk...

Tesóm sajnálja és vesz egy lottót hátha...

Bandita meg úgy gondolja túlspilázom a dolgokat és nincs jobb dolgom, mint letargiába esni...

Tegnap este kimerülten és fáradtan és frusztráltan, hogy megint dolgozhatok lojalitásból hajnalig ültem a széken és gondolkodtam az elmúláson és szép hullámokat leírva jöttek zokogó rohamok és gondolkodni nem bírtam, lázasan kerestem a megoldást és milliószor lepörgök az 'élet utánam' című dráma a szemeim előtt...

Majd két roham között lázasan kerestem a megoldást, hogy tudnám megoldani ezt az egészet, gondolkodóba estem, hogy eladom a házat és lelécelek a gyerkőcökkel, erőt kell gyűjtenem hozzá és még ez is megeshet...

Úgyhogy átálltam arra, hogy betűkben és gondolatokban élem az életemet, mert olyan hangosan nem tudok s.o.s. jeleket küldeni, hogy bárki is venni az adást, a szavaim falaknak ütköznek.

Fogalmam sincs, miért van ez így... érdektelenség? félelem? miért nem beszél velem senki?  

Bandita is érzi, minden hullik szét, nem csak az életem hullik milliónyi fájó aprócska szilánkra, a kapcsolatunkat szabdalja, nem hiszem, hogy túléljük a holnapot... milyen jövő az, amikor nincs kihez szólnod, mikor beszélned kellene? 

A bejegyzés trackback címe:

https://divanaiva.blog.hu/api/trackback/id/tr602731642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.03.11. 19:32:42

Társas magány, ismerős...csak szerencsére nem kellett ennyi gonddal küzdenem mellette, mint Neked...
Igyekszem itt lenni, amennyit csak tudok, ne hidd, hogy egyedül vagy, tesó!!!! :))))

kozgaztanar 2011.03.11. 20:30:07

nem vagy egyedül!
egyébként meg mind egyedül vagyunk...
:((

díva naíva 2011.03.13. 01:28:14

@Enchantée: tudod fura az, hogy többet tudsz rólam, többet is érdeklődsz, mint bárki a való világomban, mi történ a világgal?? Vagy régen is így volt ez és ez jó, hogy most legalább van virtuális érdeklődés? Nem értem én ezt... Miért nem fontosak egymásnak a hús-vér emberek... na mindegy, ezt a kérdést nem én fogom megfejteni, majd a lélekbúvárok elúszkálnak benne, hogy megmondják a tutit...
@kozgaztanar: hát ez az, ami tragikus, csak mert én így vagyok még nem kívánom senkinek és jobban örülnék egy ösztönző példának, hogy lehet ez másképp is... de egyre jobban az az érzésem, hogy ez a normális és nem a kivétel és ez legyünk őszinték, roppant szomorú :(
@Bohumil Stejskal: :)

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.03.13. 08:34:51

@díva naíva: A világ nem jó irányban halad... De ha legalább pár ember összetart, akkor szembe lehet szállni a világgal, ha kis mértékben is... :)

Gritty goose 2011.03.13. 18:57:39

Csak csodálni tudlak, nem is tudom mit tennék, ha ennyi szar lenne a nyakamba, és nem hogy fogyna s lecsorogna a hátadon, mindig érkezik egy újabb adag.:-((((

Mikor olvaslak, mindig elgondolkozom, hogy az én problémám hol van a tiedéhez képest? Szinte eltörpül.

Sajnos segíteni nem tudok, túl kicsi vagyok én ebben a gépezetben, de biztatlak, hogy ne ad fel, ennél már csak jobb lehet.
Talán az a külföld tényleg megoldás lenne...kérdés csak az, hogy mennyire tartanak itt a gyökereid, kötelékeid?

díva naíva 2011.03.13. 22:07:23

@Enchantée: egyetértek :)
@Gritty goose: hát egyre kevésbé és az idő múlásával ez tovább csökken... pedig volt idő, amikor semmi pénzért... de ezek az idők elmúltak...
süti beállítások módosítása