Miért olvastalak? Rém egyszerű a válasz, mert átéltem azt, amit Te, tudom miről beszélsz és megértelek... Minden egyes érzését megértem a mondandódnak, magamra ismertem bennük, a gyötredelmesen csodálatos évemet leírtad...
A szerelem, amely sosem volt teljes, talán sosem volt igaz, a csodálatos eufória, amellyel élveztem a társaságát, amennyire vágytam a figyelmére és sóvárogtam utána... A pasi, akitől annyi figyelmet és kedvességet kaptam, mint még soha, akit érdekelte, valóban hogy vagyok, nem csak üres frázisként kezelte, aki a sületlenségeimet és a földtől való elrugaszkodásomat nem azzal konstatálta, hogy földbe tiport, mindig volt hozzá megértő hasonlata, aki volt annyira őrült, mint én, csodált, mint nőt, a bizalmába fogadott és boldoggá tett...
Mondtam is egyszer, én még soha nem voltam ennyire türelmes, ennyit nem vártam férfira, mint őrá, erre a válasz: Nem, te nem türelmes vagy, szimplán élvezed azt, ami most van, jó neked így is... - és igaz volt.
Hiba volt szerelembe esnem, dehát az ember nem tud parancsolni az érzéseinek, megismertem egy férfit, aki végre újra nőként kezelt, a házasságom vége több volt, mint a magány, tragikus volt és egyedül maradtam, ő megjelent az ismeretlenből és ÉN voltam neki fontos, éjszakákat beszéltünk át, éreztem, mennyire egyedül van, mennyire magányos, volt nője, jobban mondva most is van, de nem számít, ő sosem kapja azt a bizalmat, amit én, nem érdekel a nő, sosem érdekelt...
Ő szimplán nem azt akarta, amit én, mivel nem vagyok ostoba, valahol mindig is tudtam, hogy ez így van, neki kellett az őrültség az ágyban, ami mindkettőnket maximálisan kielégített és kellett egy bizalmas jóbarát, aki nem veszélyezteti a való világát... Nekem viszont ez kevés volt, nem viccből szakítottunk annyiszor, ő még csak gyereket sem akar, nekem meg van... közel 500 km választ el tőle, ami nem volt túl praktikus, de most már örülök, hogy így van. Télvíz idején a legnagyobb hazugságokba keveredtem csak, hogy találkozhassak vele, vele lehessek a dimenzióban, ahogy mi hívtuk, ahol csak ő létezett és én, a férfi és a nő, nincsenek gondok, elvárások, csupán mi ketten...
Miért hazudtam? Pedig én aztán javából szingli voltam, de hogy mondjam meg a családomnak, a merev anyámnak, hogy bocsi, összeszedtem egy világvégi pasit, akinek van nője, meg hát a gyerekeket sem fogadja el, de nekem szükségem van rá, úgyhogy most leléptem 3 napra Pestre.... - szerintem szívgyógyszert mellékelhettem volna...
Havonta 600-700 sms cserélt gazdát, intenzív volt a kapcsolatunk, a két magányos, azzal a különbséggel, hogy ő pontosan tudta, mit kell érezni egy "szerető tartásnál", én viszont olyan szinten érzékeny és naív vagyok, hogy beleszerettem a halvérébe, a tárgyilagosságába, néha a közönyébe és a szenvedélyébe. Szerettem olyan lenni, amilyen mellette lehettem, sőt elfogadtam minden hibáját, mert azért szeretettem, amilyen, nem annak ellenére... ő viszont nem engem szeretett, matematikailag megmagyarázva, nem vagyok éppen ideális a számára, messze vagyok és még gyerekem is van, szerette, amit adtam neki, nem engem... ilyen az élet...
Keserűen édes érzés volt, igen, de volt érzés, nem tudom, most, hogy nincs nevessek vagy sírjak, üres vagyok, mert még ha nem is viszonzott, de mégiscsak különleges dolog a szerelem...
A mondás igaz, ez is én vagyok és mielőtt olvastam írásod is hasonlóakat emlegettem: El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd!
Hogy néhány számot idézzek:
Egy-egy találkozás után, amikor még az egekben szárnyaltam:
https://www.youtube.com/watch?v=73K2cZ_A9s8
Amikor épp a nőjével volt és nem tudott velem foglalkozni:
https://www.youtube.com/watch?v=tX9ycM0yonQ
https://www.youtube.com/watch?v=rF8W4PoTwcQ
Egy-egy szakítás után:
https://www.youtube.com/watch?v=unptHErB5Dg
aztán zuhantam:
https://www.youtube.com/watch?v=PzozdbAbL0w
aztán még tovább zuhantam:
https://www.youtube.com/watch?v=VwbtbfAnI80
Amikor azt hittem, én is azt akarom, amit ő:
https://www.youtube.com/watch?v=JTC4KQRz9PU
Amikor azt hittem lehet közös jövőnk:
https://www.youtube.com/watch?v=FZ-IyRmIkhc
Kételyek:
https://www.youtube.com/watch?v=ZBM2NIQ62WU
Amikor elegem lett és lezártam:
https://www.youtube.com/watch?v=rnAzgCjm6Ps
és még sok-sok dalt linkelhetnék, de már csak egy van, amit ezzel kapcsolatban érzek:
https://www.youtube.com/watch?v=Oa_9CEhM0EQ
A konklúzió a végére nem maradhat el: munkamániás barátnőm mondta az egyik szakításunk során, mondtam vége, nem csinálhatja ezt velem, pont velem, megaláz és bánt, én ennél sokkat többet érek, soha ennyi megértésre nem leltem, mint akkor, nyugodt hangon annyit mondott:
"Tudom, hogy keresni fogod, hiába tudja az eszed, hogy rossz neked, míg a szíved nem engedi el, addig nem leszel szabad és vágyni fogsz rá. Én gyűlölöm őt, annyit bántott téged, de megértelek, ha keresed újra és ott leszek neked, ha megint bánt, legyen kinek a vállán kisírnod magad."
és igaza volt, míg a szívem nem engedte el, addig hiába volt minden küzdelem...
hiányzik, de már nem ő, már csak az az érzés, az a boldogság, ahogy ő boldoggá tett...
Remélem kedves Waterfall ez mindent megmagyaráz, miért olvastam a blogodat, a lepel végleg lehullt, a páncél kinyílt, bevallom, kíváncsian olvasnák a "nikitlen" waterfall-ról is... milyen is ő valójában nikimentesen...
