Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Most tényleg fogjuk az időre, meg arra, hogy betegek vagyunk, meg arra, hogy fáradtak??

Nem tudom, kifogást bármikor találok, nem kell ahhoz alkalom, nem kell se hó, se sötétség, se torokfájás, semmi...

vagy vágyom a másikra, vagy nem, vagy nem annyira?

Tegnap este megint finoman bepróbálkoztam... csuklóból nyomott 10 kifogást, hogy miért nem... én meg csak csendben maradtam... akkor jön megint a dünnyögős jajj, cica, azért szeretlek ám... és már alszik is...

Arról litániát írhatnék, hogy minden nappal nőnek a komplexusaim magammal kapcsolatban, pedig biza mondom, egy darab sem volt, míg össze nem jöttünk, aztán szép lassan, kúszva jöttek elő... mert nem hogy nem emeli az egómat, inkább rombolja...

Ilyenkor meg előjön az illúzió, mert van, akinek kellenék...

Tudom, hogy nem ő a hibás, szar a munkahelye, kikészül, de akkor is... morgolódok, az elején olyan szenvedélyes volt, elvileg napi 3x szeretkezésben egyeztünk ki, most örülök, ha heti 3-ig eljutunk... és akkor is, inkább beadja a derekát, mint beindul...

Jó, tudom, kellene egy munkahely, ahol nem készül ki, de addig velem mi lesz? 

Másrészt, tudom, hogy szeret, szeret velem lenni, de nem látom a szemében a lángoló vágyat... én meg nem kedves vagyok... én szeretném néha, ha leszabná a ruháimat...

Miért nem tud az a pasi vágyni a nőre, akié??? Miért van az, hogy másnak kellenék, más bármit megtenne egy éjszakáért?? Nem értem...

Jajj, annyira izgulok... na de nem iszunk előre a medve bőrére... szóval

2011.02.04-én felvételi elbeszélgetésem lesz

SENIOR REVISOR-ként :))

öreg is vagyok, okos is és számolni is tudok... de hogy ez elég lesz-e... meglátjuk, de örülnék, ha így lenne :)))

Nos, söpör végig a családunkon rendesen... Kiscsajom kezdte péntek este a köhécselést... aztán nekem is megfájdult a torkom, tegnapra már Banditának is és nagyfiamnak is folyik az orra... De utálom ezt az időszakot... remélem gyorsan helyrejövünk és vége lesz a takonykórnak...

Reggel pedig szívecske volt a szélvédőmre rajzolva a hórétegre :)) Fel is hívtam gyorsan a Szerelmem :)) hogy milyen romantikus lélek és hogy feldobta a napomat :)) röhögve kérdezte, honnan gondolod, hogy én voltam? :D

Március elején pedig 1!!! évesek leszünk, vacsi, musical, hasonlóak betervezve :)

Nem is tudom, a mindig lázadóval hogy történhetett meg mindez...

Nos, hogy miről beszélek, ma orvoshoz vittem pöttöm csajomat, sápadt, vörösek a szemei és egész éjjel köhög...

Reggel öltözködés közben nézelődtem a szekrényemben és nem bírtam eldönteni, mit vegyek fel... szerettem volna a fekete miniszoknyámat, de nem vettem fel, vettem helyette farmert...

Hogy miért? Hogy jó anyának tűnjek és ez már megint mekkora oltári nagy baromság... mégsem volt kedvem összeveszni a gyerekorvossal... nem, mintha a tűsarkún és a miniszoknyán múlana, hogy jó anya vagy vagy sem...

Fura vagyok... még magamnak is...

Reggel Bandita összeveszett a fiammal, úgy ordítottak egymással, öröm volt hallgatni :) Tényleg olyan kis családias légkört teremtett, tudom, hülye vagyok, de tetszett :D

Este pedig beszélgettünk Banditával... tornásznom kell menni, egyszerűen nem tetszik a hasam és idegesít és amúgyis... de legalább kiesett a száján, hogy nekem így is tetszel szívem... :D ami késik, arra várni kell...

Kérdezte, miért szeretem... mondtam, mert olyan nyugodt és jószívű és amúgyis...

Visszakérdeztem, hogy ő miért szeret, mondta, mert olyan nyugodt vagy, na, itt vertem fejbe párnával :D aztán mondta, mert szép vagyok és még okos is :)

Ezzel lekapcsoltuk a tévét, jó éjt puszi és egymásnak háttal álomba szenderültünk :)

Valahogy üresnek érzem magam...

Fáradt vagyok, a listening részét az angol tesztnek első hallgatásra átvegetáltam, szokott ilyen lenni, hogy egyszerűen nem tudok összpontosítani, elhomályosodik a tudatom és nézek az üresbe, mondhatni bambulok... hát így max. a felét sikerült megoldanom...

a fill the gaps-ről nem is beszéljünk... szerintem oda nem illett bele egyszerűen semmi :) a rendeld hozzá a számokat, mely mondat hová való szerintem kiütötte a fill the gaps részt, talán a szabad írásommal meg sikerült kiütnöm a listening hiányosságait, tehát van minimális esélyem a pozitív jegyre :))) látni, hogy nyelvérzéket nem adtak a puttonyomba :)

Ma valahogy nagyon tompa voltam, a költséganalízises próbatesztnél sem én voltam az első, aki kész lett... és még egy ostoba hibát is vétettem, bruttót nettónak vettem, így meg csak 95%-os lett... komolyan mérgesítő volt...

oroszból nem is olyan rosszul felzárkóztam, bár a végén már belekeveredtem, mint maci a málnásba, egyszerűen kétésfél órányi infó, mikor fél év alatt épp hogy 30 óránk van, kicsit sok, a nyelvtan még oké, de a sok rohadt kivétel, na mindegy még EGY hétvége, két vizsga és vége a szemeszternek, oh yeah... és utána HÁROM hét szünet, unbelievable :)

Olyan eseménytelennek érzem magam, olyan minden mindegy, olyan jó lenne valami, csak tudnám, mi...

ez olyan tipikus női dolog, szerintem... aztán az is lehet, hogy nem...

kiscsajom köhög és nincs jól, én meg fáradt vagyok és olyan jó hallgatni annie lennox-ot és mérgelődni, hogy Bandita már fél éve nem ejtette ki a száján, hogy jól nézek ki vagy tetszem neki stb... még jó, hogy Pótapa megteszi :) persze, azt hogy szeret, minden nap elmondja, de azért mindig több kell :)

Díva gyerekestül felvonul a nagyvárosba és szeretne, aki épp ráér és kedve van találkozni, méghozzá

2011. február 11-én...

a többit rátok bízom.

Nos, árulja el nekem valaki, mi a különbség

a) az eü dugás

b) a vad szex

c) az érzéki szeretkezés

között.

Kösz.

Tegnap este ért haza Bandita, addigra már lefürödtem, épp a hálóban kenegettem a lábamat, a gyerkőcök meg épp a kádban tobzódtak... Hang nélkül jött, furcsa volt, először a gyerkőcökhöz ment be, aztán kérdezte tőlük, miután a gyerkőcök örömujjongásba kezdtek, hogy megérkeztek, hogy ki hiányzott nekik jobban, a kutya vagy ő :)) Mondta nagyfiam, hogy persze, hogy ő, kiscsajom dobta, hogy hát ő is, de azért a kutya jobban :) Majd mondta nekik Bandita "ti is hiányoztatok"... na, ezt sem hittem volna...

Jobb kedvre derített ez a kis beszélgetés, megenyhültem, majd lesütött szemmel jött be hozzám és halkan beszólt "mi van morcikám, hiányoztam?" :)

Beszélgettünk, láttam rajta, hogy ki van készülve, egész hétvégén rohangászott... aztán jött a döbbenet, kiadja a kéglit, hogy null szaldós legyen, feburár 15-től a haverjai ki is veszik, nem szívesen teszi meg, de belátja, hogy ez így a legjobb... sosem hittem volna, hogy eljutunk idáig, hogy belátja, de megtette és végtelenül örülök, hogy nem kell már ezen vitázni... úgyhogy ellengesztusként megelőlegezem a hitelelmaradását, hogy rendben legyen a háza...

Este odabújtam hozzá, ő meg nézte, ahogy játszok a telefonomon, hülyéskedtünk, majd odabújtam és kértem, hogy masszírozza meg egy kicsit a hátam... mondta, hogy ahhoz fáradt, inkább szeretkezzünk, az is megmozgat :) és csodás volt, igazi szerelmes szeretkezés, úgyhogy fülig ér a szám és alig várom, hogy otthon legyek, vele...

Reggel még volt egy kisebb összezördülésünk, üres tankkal hozta vissza a kocsit, aztán néhány órával később hívott, morcos vagyok-e még, de nem tudok rá haragudni, egyszerűen ez a lépés, amelyet megtett, hogy bizonyítsa, hogy mivé vált a te+én sok mindenben elnézővé tesz :))

ilyen állapotban vagyok... semmi sem érint meg...

Reggel hívott Bandita, mire észrevettem lerakta, kellett másfél óra, hogy rávegyem magamat, hogy visszahívjam... valahogy nem volt kedvem hozzá, ő akart egyedül lenni, most élvezze...

Este még beszélgettem a fiatal fiúval, olyan édesen rajong :) jól esik, nem tudom, miért nem öregebb mondjuk 15 évvel :D nem mintha lényeg lenne, felemelő a körülrajongása... Mondom neki, hogy nagyon fáradt vagyok, de még egy adagot ki kell mosnom... mondja, nagyon örülne, ha addig beszélgetnénk... aztán elképzeltem, tudom, nem illik hasonlítgatni és már hallottam Banditát, Cica kitartás... majd gyere, ha végeztél, én addig elfekszem...

Van, aki azt mondja szigorú vagyok, van, aki azt kérdi miért érem be ezzel, ami nem jó...

Aztán végül csak visszahívtam... úgy beszélt velem, mint egy hímes tojással... tudja, hogy bűnben van... én viszont arra gonoltam, jó nekem egyedül... igazából nem hiányzik a reggeli morcossága, hogy nem alhat 10-ig, mert a gyerkőcök játszanak... nem hiányzik, míg főzök, hogy valaki nyomogassa az étkező asztalnál a gépét...

És még mindig tudom, miért utálok főzni és takarítani, mert egyszerűen kattog az agyam és tovább és tovább, ha dolgozom vagy tanulok, kikapcsol az agyam és nem gondolkodom... ezért lettem munkamániás...

Olyan romantikus volt az elején, mikor virágot küldött, olyan jólelkű, ahogy a mamáját ápolta és ragaszkodott hozzá és még sorolhatnám, ezeknek már a nyomait sem lelem benne...

Aztán tovább fantáziálok és eszembe jut, amikor Manner, egy pasi a vonatról felkeltetett délután a Danubius rádión kersztül... rém ciki volt, fáradt voltam, átbulizott péntek este után mentem szombat reggel suliba... és heccelt a vonaton, hogy nem hagy délután aludni, mondtam neki, meg ne próbáljon felkelteni... erre felhívatott a rádióval...

és megannyi ostoba sztori... de legalább valami mosolyra derít, milyen fura... ez a sztori sem jutott eszembe már vagy ezer éve...

Update:

megfőztem... most kicsit tovább esett a kedvem...

eszembe jutott egy fiú, őrülten szerelmes volt a lázadó Mortisha stílusú lányba, nem emós voltam, csak Mortishás :) és élveztem nagyon... ő pedig igazi jóképű, csak nagyon szolíd fiú... tetszett, ahogy udvarolt... nem is tudom hány hétig jártunk... hősromantikus volt, virágcsokor hegyek, elutaztam és kaptam egy wanted lapot, melyen édes bébi kutyák voltak a nyomozó kopók és írta, hogy eltűnt a szerelme és nagyon hiányzik neki, stb... én viszont ostoba voltam, egyszercsak felhívtam - mégsem a tipikus rosszfiú, akit szelidíteni kell - és mondtam, hogy bocs, de nem mozgunk azonos hullámhosszon és ezzel rövidre zártam a kapcsolatunkat... aztán néhány hét múlva összefutottunk egy szórakozóhelyen és egy 'nívóm alatti' csajjal volt... bepörögtem, hogy rontja az imidzsemet és szerencsétlent, aki még mindig fülig szerelmes volt belém, pillanatok alatt megszédítettem és visszahódítottam és baromira nem érdekelt, hogy elvileg a csajjal, akivel jött, járnak...

Természetesen néhány nap után ismét dobtam... mindenki a maga sorsa kovácsa... ezt én szúrtam el... nem kellett az, aki a tenyerén hordozott volna... vessek magamra... párszor eszembe jutott még, de nem merném soha megkeresni... nem tudom, mi van vele... de nincs jogom valaha még felbukkanni az életében...

Rég volt már ilyen, nem is emlékszem :) Jó, 1 óra múlva 3 gyerekes leszek... :)

Események pedig csak pörögnek, forognak, néha azt sem tudom, hová kapjam a fejem :)

Szal csütörtökön anyáméknál aludtak volna a gyerekek, de nem aludtak, anyámnak csúnyán felszökött a vérnyomása... mire mondtam neki, hogy akkor nem alszanak ott a gyerekek, egyből jól lett és elment osztálytalálkozóra... na midegy... nem mérgelődök...

Felmentem Bécsbe, de közben egész nap ment a hasam az idegtől, úgyhogy estére rendesen kimerültem... telefonos gps-szel mentem, hát nem optimális, mit ne mondjak, vannak hibái :)

Néha olyan hülyeségeket csinálok, feszélyezett Kolléga, úgyhogy a Burger King-nél rántott hagymakarikákat ettem, nehogy kedvet kapjon rámmászni :)

Maga a darab nem volt rossz, bár az operás betétektől majd kilyukadt a dobhártyám :S és újrafeldolgozás volt, így köze nem volt ahhoz a darabhoz, még ha ugyanaz is volt a neve, amit látni szerettem volna...

Gyerkőcök Banditával maradtak, én pedig megígértem bécsi barátnőmnek, hogy ott alszom, így hajnali 1-ig beszélgettünk, majd hajnali 5-kor már az ajtót csaptam be magam mögött, hogy hazaérjek időben...

Mivel pénteken úgyis csak félnapos vagyok, nem mentem szabira, ha már gyerkőcöket vinni kellett, elmentem dolgozni, fél 2-re vizsgázni, majd fél 9-ig óráim lettek volna, de hála égnek végeztem a megadott példákkal fél 8-ra, úgyhogy eljöhettem előbb...

Pénteken hívtam Banditát, hogy elmarad egy órám szombaton, vele tudunk menni, hebegett-habogott, hogy miért is ne menjünk... végülis nem akar a gyerekekkel lenni, ha pedig én csak gyerekekkel megyek, akkor maradjak én is :) úgyhogy úgy döntöttem, menjen egyedül, nem kell a mellébeszélés... legyen boldog a nővérével, az előbb hívott, le is ráztam, élvezze a nélkülünk létet, én is azt csinálom :)

Tegnap felajánlotta hugi pasijának az anyukája, hogy aludjanak ott a gyerkőcök, hálás voltam nagyon, mert nagyon ki voltam készülve és reggel legalább nem kellett keltenem őket, amikor mentem suliba... Ma pedig, miután megjöttem, elugrottam boltba, aztán meg anyuékhoz kajálni és elsétáltunk hugi pasijához, La Familia... az anyukája irtó sokat beszél, de jó fej csaj :) Jól esett hallgatni... Aztán elvitték gyerkőcöket meccsre, na a nővérem már morgott, hogy megint az enyémeket... de nekem alapba jobb a viszonyom hugival és a gyerkőceim is nyíltabbak, mint az övéi... úgyhogy ez van...

Most meg az ő lányuk alszik nálunk... ari a kiscsaj, csípem, alig várom, hogy a házban legyünk és induljon a kolbászolás... ott azért ki lehet engedni a gyerkőcöket és vagy tele a ház gyerekekkel vagy üres, de nem egymást gyilkolják folyton :)

Ma el teszek-veszek, mosok, ruhákat rakosgatok, ha lesz energiám, még elő is készülök a holnapi vacsira, ha meg nem, hát nem :)

Furcsa napokat élünk mostanság, én viszont már csak mosolygok mindenen...

Végeztem a maszekkal, határidőre :) Ki hitte volna...

Szóval vasárnap-hétfő-kedd munkával telt...

Kedden otthon összebalhéztak a kölykök Banditával... szerintem jogosan, úgyhogy csendben mosolyogtam... épp annyi időm volt a családra, amit a vacsi idő megengedett, hármasban beültünk gyerkőcök szobájába pizzázni, kiabáltak Banditának, hogy jöjjön be ő is... Mondta, hogy nem éhes, mondták, nem is az a lényeg, hogy egyél, csak, hogy itt légy, de nem muszáj bejönnöd... és természetesen nem jött be, c'est la vie :)

Szerdán családozásra szántam az összes időm... hazaértünk és nekiálltam rizsfelfújtat gyártani, gyerkőcök hülyítették egymást addig... Majd kisfiam a gépemen youtube-ozott, simán belép a mozilla-ba, aztán beüti az y betűt, majd enter és beírja, hogy vonat :D

Kiscsajom addig a telefonomon kirakózott, odaültem hozzá és amikor elakadt, segítettem... majd betársult nagyfiam is és persze ment a cirkusz, ki nyomogathatja... úgyhogy inkább megvacsiztunk, majd dögönyöztem őket egy kicsit, míg kiscsajom rá nem ugrott a tarkómra... onnantól alvás volt...

Banditának mondtam, hogy másnap nem alszunk otthon, gyerkőcök anyuéknál, én meg Bécsben... hirtelen nem volt képben, hogy mi is van Bécsben, de én sem forszíroztam az utóbbi időben, hogy beavassam, talán utoljára nyár végén beszéltünk róla...

Aztán mondta, hogy beszélt tesójával, és hát egyedül megy haza... ám legyen, ezt sem beszéltük meg, de nem bánom, hogy hármasban leszünk...

Este is még kellett csipkelődnie, elő maradtak a mappáim, majd hétvégén elrakom, hogy csodálja, hogy a kutya a mappák között betalál az étkezőbe... mondtam neki, a néhány mondat közé, amit naponta elereszt, ezt azért mindig bele kell zsúfolni?? Aztán persze reggel folyt köv, gyerkőcök ügyesen összerakták a cuccukat a mamihoz, én az enyémeket, majd csokigolyót kért gyerkőc az uzsonnás dobozába és rohantam kabátot venni és kint hagytam az étkező asztalon a golyócskákat, hát ez volt a legfontosabb közlendője indulás előtt... mert tovább tart mondani, hogy ott maradt, mintha maga kiviszi a konyhába... örvendek... és leszarom :)

Próbáltam rávenni Munkamániást - aki mondta, hogy lassan inkább magam illessem ezzel a jelzővel :D - hogy jöjjön le a hétvégén, de nem tud :( de elleszünk mi édes hármasban is :) Hiányoznak a kis csumpijaim :)

Valahogy a mindennapjaim húzósak és egyre húzósabbak... tudom, túlvállalom magam, mint mindig... lehet, így menekülök az élet elől, hogy vállalok és vállalok és vállalok - halkan megsúgom, még élvezem is... pattanásig feszülnek az idegeim és egy pillanatom nincs depizni vagy gondolkodni...

Bandita drága, néha megfogalmazódik kis buksimban a kérdés, mi mi a rossebbnek rontjuk egymás levegőjét... a szerelem egy lelki állapot, rendben, tudom, hogy szeret, meg én is őt, de lehet, nem eléggé, hogy áldozatokat hozzunk... úgyhogy inkább közelharcolunk...

Mostanában az az érzésem, nincs az a mondat, amivel ne csapnánk agyon egymást... "kicsim épített grillt csinálsz nekem a kertbe" "ÉÉÉn? Tutira nem, gyűlölöm az épített grillt, úgyhogy nyílt tűzrakó helyünk lesz!" "Normális??? Nem gondolod, hogy a kiégett füvet fogom nézni :DDD" "Akkor menj anyádékhoz grillezni..." és így tovább... és minden apróságnak ez a vége, hogy rá kell jönnünk, hogy olyanok vagyunk, mint tűz és víz, nincs dolog, amiben egyetértenénk....

Néha tényleg nem értem, mit keresünk mi egymás mellett, azt meg végképp nem, hogy mit szeretne egy olyan nőtől, aki homlok egyenest más, mint az összes eddigi nője... kicsit az az érzésem, ez egy próba, így megy-e...

A másik, közös programunk nincs... Csütörtökön megyek Bécsbe kollégával színházba, aztán meg Munkamániással meg Pótapával Pesten a szünidőm alatt... ő meg két hét múlva megy a haverjával bulizni... mostanság már eszünkbe sem jut, hogy együtt legyünk... és hát wellness-ezni is inkább Munkamániással menjek...

 Elég nyugodt vagyok, ahhoz képest, hogy lehetnék sík ideg is... végülis fordítás, vizsga, színház, gyerek, pasi... ja és munkahelyem is van, állítólag, de ezt mondjuk nem veszem véresen komolyan :D

Távlati terveim vannak, új munkahely, várom a percet, mikor elmondhatom a főnökömnek, mi a véleményem róla... Szeretem a sulit, azt semmiképp nem dobnám... gyerekeket sem :) még szép :) de hogy Banditával csak a lustaság, hogy visszacsináljunk mindent, tart vissza, vagy hosszútávon is lehet esélyünk, na, erről fogalmam sincs...

Na, megyek vissza produktív dívát játszani :)

Próbálok tanulni, pénteken adójog vizsgám és nincs visszaút, muszáj elmennem... viszont millió más dolog cikázik az agyamban...

Kaptam egy tonna fordítást is, jól jön a pénz meg elvileg nem olyan durva és határidő is széles skálás... most valahogy ez sem fog meg annyira...

Az, hogy alig beszélgetünk Banditával sem tud most épp meghatni... miután tegnapelőtt beszólt, miután körbeugráltam 3 napig a hadsereget és szikrát szórtam a méregtől, annyit mondott, egy anya már csak háztartási robot... szerinte ez így van rendjén... szerintem meg nem, na mindegy.

Felhívott sógor, tudok-e valakit, aki orvosi leletet fordít... igazából nem tudok senkit, de szívesen megcsinálom neki, ismerősének mondjuk nem... mondta, az övé... lebénult a jobb arc fele... telenyomták szteroidokkal, káliummal, E vitaminnal, szokásos, pont ahogy Exemnél volt... bejött és szörnyű, a szemét nem tudja lehúnyni, a száját becsukni... állítólag a huzat, de a tesója előzményeivel azért láttam rajta is a rettegést és elfogott engem is...

Féltem a gyerekeimet, nem kicsit, nagggyon. Mi tévő legyek? Adjam fel a maszekjaimat, hogy minél többet vele lehessük, vagy maszekoljak és vigyem őket nyaralni erre-arra, hogy minél több csodás élményük legyen?? Vagy spóroljak nagyon, ha esetleg géndeffekt miatt beüt a krach, hogy a lehetetlent is megpróbáljam... kurvára félek, mocskosul féltem őket is...

vagy csak szimplán vészmadár vagyok? A széltől is óvni akarom őket, nem hogy ismeretlen eredetű neurológiai betegségektől... az anyjuk egy örök küzdő amazon és imádkozik a Jóistenhez, legyen irgalmas és adja tovább nekik az amazon génjeit... Kérlek szépen, könyörgöm!

Egész kellemesen telt a szilveszter és az új év első napja is, attól eltekintve, hogy lemerültem és most morcos és mérges vagyok... nem akarom az elmúlt két napnak a feelingjét elszúrni, úgyhogy most erről nem írok hosszasan, másról meg nem tudok... azért 12 ember háziasszonyát játszani 3 napon keresztül több, mint kimerítő... Bandita meg fáradt... ő inkább a vendég kategóriához sorolja be magát, nem a házigazda...

Holnap még főzhetek egyet 10 főre és lezárom a szabadságom hulla fáradtan... gyerkőccel tanulás még késő délután, karácsonyfa leszedése és általános takarítás... yuppie... szeretnék egy napot MAGAMNAK!

Ezzel telt az éjszakám, miután nem tudtam aludni...

Először csak egy barátommal beszélgettem facebookon, majd meguntam és elkezdtem chatelni... Néhány pasi rámírt ismerkedési szándékkal... ez nem igazán érdekelt, fogalmam sem volt kit keresek, de nem pasizni akartam... rámírt egy pasi és megnevettetett... azt hiszem őt kerestem... vagy 1 órája dumáltunk már, mikor kinyögte, hogy ő 23 éves és ki ne lépjek... mondtam neki, kiscsillag, jót dumálunk, dehogy doblak... most egy éjjeli virrasztós beszélgetésnél aztán már tényleg tök mindegy, mennyi idős... :)

Fél 3-kor aztán kiléptem... felvettem msn-re, mert mókás és vidám srác, jó volt vele beszélni és én naív azt hittem túlléptem a letargiámon és végre tudok aludni, meg ahogy ezt móricka elképzelte...

Naív módon kérdeztem Banditát alszik-e még, tudtam, hogy 3 felé az ember azért normális esetben alszik... kérdezte, mi a baj, ő hulla... és mégiscsak éjszaka van...

Elmondtam, nem voltam sem diplomatikus, sem óvatos, csupán 5 percenként bedobtam egy tőmondatot... lassan és sorjában...

Eleinte nem értette, majd mondta, hogy ő is tudja, hogy ez így nem jó... innentől este 8-tól számítógép tilalom mindkét fél számára, ez az első lépés a közös akarás irányába...

Fáradt vagyok, ahogy ő is... álmos szilveszter elé nézünk...

Szóval tegnap gyerekmentesek voltunk délután és elmentünk almateázni egy közeli teázóba, bevallom elkezdett a kocsik felépítéséről beszélni és egyre jobban lankadt a figyelmem, erős koncentrációt igényelt, hogy oda tudjak figyelni... no mindegy

snitt otthon... mindenki ül a gépe előtt és nyomkodja azt bőszen... ő a puruttyát nézi, én meg facebookolok...

gyerkőcök megjönnek, lefürdenek, aludni mennek...

snitt a hálóban... szívem sajnálom, fáradt vagyok, de azért szeretlek és már hét méter mélyen alszik is...

Ma már azért apróbb cseleket próbáltam bevetni, ha már nem szexelünk, legalább beszélgessünk, de inkább kevesebb, mint több sikerrel...

Örült a vacsinak, aztán gépnyomogatás, majd rákérdeztem, mire számítsak este... mondta, fáradt... - mint mindig...

Vasárnapig esély sem lesz, itt lesznek a tesójáék, én pedig frusztrált vagyok, nem kicsit, valahogy nem értem, mi zajlik itt...

Rárakott még egy lapáttal azért, mondtam, szülinapomra menjünk el, csak 2 napra wellness-ezni... Erre ő csak annyit tudott mondani, hogy ő unja a wellness-t, ő inkább horgászni menne és halat sütne... ja kérem, utálom a halat, meg nem vagyok egy horgász-fan, úgyhogy nyugodtan menjek el munkamániással... hát jó...

A zenei ízlésünk is merőben különbözik, én Jennifer Hudson-t hallgattam, mondtam is neki, el kéne mennünk - gondoltam naívan, hogy együtt - egy jó kis musical-re... mondta, ő inkább drum&base buliba menne... jó, akkor menjünk ismét külön...

Esküszöm, kezdek kételkedni, hogy van bennünk közös vonás... akár jó is lehetne, de nem az...

Miután a csajok felébredtek - ma két csajom van, kisfiam diszidált - majdnem átestem a gatyáján, szóvátettem... gondoltam bevezetés után folytathatnám akár a fentebb leírtakkal, 3 mély levegő és egy hang nem hagyta el a torkomat... képetelen voltam kimondani, mi az, ami bánt...

Nem emlékszem, de még visszaolvasni is lusta vagyok :D

Szóval anyu felhívta kisfiam régi számát, amit egy kiscsaj felvett, a pofám leszakad, egy hónapja bejelentettem a rendőrségen a telefon eltűnését és más meg vígan használja...

Na, anyu mondta a kiscsajnak, hogy tudod-e, hogy lopott telefonról beszélsz...

Néhány perc múlva más számról visszahívta egy nő, hogy hogy mer ilyet mondani a gyereknek... Anyu mondta, ez az igazság és elmagyarázta, hogy hol és mikor tűnt el a telefonunk... A nő mondta, kapcsolatba lép a bátyjával, ő szerezte be a telót...

Ismét eltelt néhány perc és újra csörgött a nő, teljesen ki van készülve, a kisfiának vette karira 15ezerért a telót a bolha piacon egy ukrán pasitól... az eszem megáll, vicces, hogy eszükbe sem jutott, hogy lopott telót árulnak a bolhapiacon...

Siránkozott, hogy egy évig spórolt a telefonra, most erre mit mondjak, tök király az a telefon, valóban, de a kártyás ára még mindig 60ezer, nem is értem...

Anyu mondta, találjanak ki valamit, mit mondhatnának a gyereknek és irány a rendőrség, mert elég sok bajuk lesz, ha bemérés alapján mennek ki a rendőrök hozzájuk...

Na, ezt akartam csak leírni... és még nekem legyen lelkiismeret furdalásom? Én azóta is fizetem az előfizetést a telefonra, mert arra vettem, csak vettem bele egy kártyát... no mindegy...

Ja és várom a szilvesztert, finom rumos-boros bólét készítek és elvarázsolom magam... Alice csodaországbant játszom :D

Olyan szinten lusta vagyok, hogy nagyon...

épp ecc-pecceztem az angol házi és az adójog között, mire leesett, hogy ott bújkál a hálóban a tegnap elkezdtett könyv... hát mit mondjak, ádáz módon elrabolt...

na jó, nagyfiammal a matekot és az írás egy részét bepótoltuk, de anya az 1/12 angol háziig jutott és még ki sem teregetett, arról ne is beszéljünk, hogy negyed 3 és még nem főztem...

Éjjel már rég aludt Bandita, mire nyugovóra tértem, oldalba böktem és gépi hangon közöltem, hogy horkol és forduljon már el... ő pedig tök éberen visszakérdezett, te mostantól már mindig ilyen leszel?

Aztán hosszas beszélgetésbe kezdtünk és olyan kérdéseket tettem fel, amelyeket el sem hiszem, hogy az én számból jöttek... egyszer csak teljesen higgadt lettem és monoton hangon kérdezgettem... 

Ma telis tele energiával és jókedvvel indultam neki a napnak, hisz jön a legeslegjobb barátnőm és együtt leszünk és boldog leszek :)

és úgy is volt, pakolgattam, mosogattam, főztem, dumáltunk, ajándékoztunk, csodás napunk volt...

átmentünk Pótapához, ő is kultúráltan viselkedett, néhány órát eldumáltunk majd elindultunk hazafelé...

Kisfiam már Pótapánál idegesített, mert jó ideje nyavalygott, hogy ő márpedig indulna, mikor indultunk meg kiscsajom dobott egy hisztit a semmiért... jött a szokásos nem szeretlek duma, de nem tudott valamiért kezdett feszélyezni a helyzet...

Hazaértünk, Munkamániásnak már indulnia is kellett, gyors felcipeltem az üléseket és fülig érő vigyorral libbentem be a lakásba... ahol morcos Bandita fogadott, hogy egy órán át pakolta el a cuccokat a gyerekek után... hát gyorsan szaladhatott az órája, mert a kocka vár maradt a konyhában, meg az új legós dobozok az étkezőben és elszakadt egy pillanat alatt a cérna... én megint ilyen kapcsolatban fogok élni? mindenkinek én kalaphatok és udvarolhatok? Az ujjhegyeim sebesek a hetes sikálástól, egész nap a lakást pakoltam és az ő kedvencét főztem, hogy örüljön, de nem... nem, nem és nem.

Sarkon fordultam és becsaptam az ajtót, a szemem sarkából még láttam, hogy elindult utánam, de nem érdekelt... leérve Munkamániáshoz, csak pár szóval ecseteltem a fenti 90 másodperces incidenset és csak megölelt, hogy ne sírjak...

Van mikor szimplán elszakad a cérna, mindenki engem rúgdoshat ebben a családban? Tényleg villámhárítónak tűnök? Na nem, kedveseim... Gyerkőcökkel bementünk a boltba, vettünk pékárut és colát... De megígérted, hogy megnézzük a szilveszteri vásáros standot? Oh csakugyan? Rendben, de eszetekbe ne jusson, hogy kértek valamit, mert most van itt az idő, hogy van, hogy ki kell érdemelni... Kiscsajom is cirkuszolt fent, Bandita könnybe lábadt szemmel magyarázta, hogy csak őt zavarja mindez én pedig mértéktelenül haragudtam mindháromra...

Aztán kimondtam, igen, várom, hogy felnőjenek, nagyok legyenek, fogjam a kisbatyum és egy évre távozzak, zarándok útra, ahol nem szólnak hozzám és én is csendben lehetek... semmi másra nem vágyom, csak és kizárólag nyugalomra...

Bandita rám nézett, akkor én minek vagyok itt? Nem szóltam egy szót sem... most mondjam, hogy nekem ez a hosszútávú tervem, miért, neked mi? Bedobtam neki tegnap este, hogy majd egyszer hivatalossá tesszük a kapcsolatunkat és mondta, hogy igazából a hosszútávú tervei között sem szerepel a feleségül vételem... ő nem házasodik és nem is látja értelmét...

Én pedig nem fogok örökkön örökké ragaszkodni, félek, arra már nem lennék képes... rádöbbentem féltem és szeretem, de ez már nem az az élet és én már nem az vagyok, aki elhiszi, hogy ez örökké szól...

Én mindig függtem valakitől... sokáig a szüleimtől, aztán 19 évesen a munkamániámtól, ami a válásomig vezetett, majd fordult a kocka és a kötelesség tudattól, mert gyermekeim vannak...

Eljön még az én időm és nem fogok kapcsolattól függeni, lesz még idő, amikor csakis azt fogom tenni, amit én szeretnék, én és nem a kötelesség teteti velem, hanem amire én vágyom, ha az egész napos lustálkodás, akkor azt, ha a nyakamba veszem Munkamániással a világot, akkor azt... nem várom, élvezem az anyaságot, néha kalitkába zárt kisgalambként szomorkodok, de alapjáraton imádom őket... de valahogy ez most egy féktelen száguldás és behúzom a vészféket, nem vagyok villámhárító, rabszolga és szolga, anya vagyok és társ, se több, se kevesebb...

Miután elmondta Bandita amit akart, én pedig, hogy mennyire igazságtalannak ítélem a mai napi megnyilvánulását bejelentettem, hogy nyugalomra és magányra vágyom és belebújtam Munkamániástól kapott könyvembe... ami kicsit rólam szól, másrészt kicsit sem hasonlít rám... talán most ez az az illúzió, amire szükségem van, jobban, mint valaha...

Kerülöm mindenki tekintetét, gyerekeket beküldtem aludni és jó éjt kívánva betakartam, nem hagytam ellenkezésre lehetőséget, hogy marasztaljanak...

Ez az ÉN napom, mert megérdemlem!

Azon gondolkodtam ma, hogy el vagyok átkozva...

Banditát azóta érik a bajok, mióta velem van, semmi gondja nem volt addig, 3 napja ismertük egymást és elesett a mamája... utána lekapcsolták németeknél, mert lejárt a jogsija... mióta elköltözött meg folyamatosan gáz van a házzal... tegnap volt, rendbe tett mindent, rohanás volt az egész... ma ismét leállt a fűtés, vízszerelőt szervezett az elfagyott csőhöz... most szervezhetünk gázszerelőt a kazánhoz... esetleg még valami?

Az életem meg egy katasztrófa... és mennyire nem látom az alagút végét, lehet vége sem lesz?

Néha annyira elkap a kétségbeesés...

És még mindig lebeg damoklész kardja a kégli meg az exem kocsija miatt... és pörög körbe a mókus kereke...

Nyűglődök rendesen...

Icurka-picurka boldogságra vágyom... csend, béke és nyugalom... most erősen gondolkodom, hogy csúúúúnyán be kéne rúgnom... és még pia sincs itthon, csak valami vodka, aminek gusztustalanul körömlakk lemosó szaga van, bepróbálkoztam vele, de nem bírom nyelni...

Nos kérem, annyi mindenről tudnék írni, hogy nem tudom mit írjak...

Az első és pillanatnyilag talán legfontosabb, hogy idióta vagyok... Bandita feladta az életét, én meg ostoba szavakon lovagolok... Jó lesz, ha végre magamhoz térek... Tegnap elég szomorú volt, múlt héten leállt a fűtése otthon, elfagyott a vízcsöve néhány helyen és kimúltak az afrikai halacskái, melyeket éveken át gyűjtögetett, dédelgetett... Most pedig a leandereit félti, amelyeket már 10 éve óv... mégis velem van és nem ott, ahol ő otthon volt, ami eddig az élete volt, dobta és jött hozzám, hogy velem legyen... Ma pedig hazament, én kértem, hogy menjen, nézze meg maga, mi történt és mentse a menthetőt... ő pedig hálás volt, hogy én is így gondolom és nem neheztelek, hogy karácsony másnapján elköti az autómat és egyedül hagy...

Tegnap irtóra féltem a nagy viszontlátástól... nem vagyok erős, még ha annak is tűnök és féltem a csibéket, mindennél jobban... Időre érkeztünk... az ajtóban dédipapi fogadott,  boldog karácsonyt kívántam, ő pedig adott egy puszit és szorosan magához ölelt... pont úgy, ahogy legutóbb dédimami temetésén is, éreztem ahogy szaladnak végig a könnyeim az arcomon, gyerek voltam még, amikor exszel összejöttünk és jobban imádtam az ő nagyszüleit, mint a sajátjaimat... egyszerűen jólelkűek, vidámak és nyitott voltak mindig mindenre...

Aztán ajándékok tömkelege fogadta a gyerekeket, apától, nagyiéktól, sógoréktól és dédipapától is... nem kellett volna, nem arra vágynak. Nagyfiam leült az apja mellé és sírni kezdett, mennyire hiányzik neki, majd beleőrültem, elétérdeltem és öleltem... apósom zokogott, nem is értem, ha szereti őket, miért nem keresi?? komolyan nem értem... soha nem tiltottam, apósom pedig nyugdíjas, bármikor láthatná őket... anyósom ölébe vette a kiscsajomat és dícsérgette, milyen gyönyörű... sógor és nagyfiam is összeölelkeztek, nagyon ragaszkodtak régen egymáshoz... én pedig csak ültem szótlanul... 2 órát töltöttünk ott...

Exem fekszik, akkora a csuklója, mint nagyfiamé, nehezen beszél és katétere van... levegős ágya, mely időnként áthelyezi a súlypontját, nem tud felülni... meg akarta mutatni nagyfiamnak, mit műveltek a lábával, de nem hagytam, leállítottam idő előtt...

Mikor távoztunk, mondták, ha menni akarnak a gyerekek, csak csörögjünk... Nagyfiam után odaszólt az apja, 4-ig vagy suliba? egyszer kijövök eléd... nagyfiam visszafutott egy pillanatra és odasúgta neki, légy erős, te mindent kibírsz...

Ma pedig felhívott ex, mondta, hogy emlékszem, hogy azt mondtam, hogy ebbe a betegségbe nem lehet belehalni... mondtam, hogy igen. mondta, hogy emlékszem-e az ismerősére, akinél a gyerkőcökkel is volt már... mondtam, hogy emlékszem a lányra. jó, mert 22-én meghalt, veseelégtelenség... Nem tudtam mit mondani, mit mondhatnék erre, annyit mondtam, neked két gyereked van, ideje lenne arra és a saját egészségére koncentrálni... Dícsért, mennyire szép voltam... kérdezte, van-e valakim... mondtam, hogy igen, kérdezte, szeret-e, mondtam, hogy igen.

Tesóm pedig csak annyit mondott, hogy villám gyorsan tönkre tett mindent, magát és sajnos minket is... nem tudom érte utálni, bizonyára megbánta, holott még mindig nincs vége... fogalmam sincs, mit hoz a jövő, de ő a bűneiért megbűnhődött, okolnák érte valakit, hogy mindez így alakult, könnyebb volna, de nem fair őt, maradok a sorsnál...

Reggel felkeltünk, jobban mondva, felkeltem, 5-kor a kukás autó ébresztett, fel tudtam volna robbanni, még az egész család aludt...

Kihasználtam az időt és befeküdtem 7-kor a kádba, nyugodtan megmostam a hajam és szőrtelenítettem, aztán lassacskán jöttek Csibéim is, felébredtek... Mikor végeztem helycserés támadást műveltem, kisfiam fülijében sok volt még a betadin és az alvadt vér, úgyhogy inkább megmostam a haját, mégiscsak a Jézuska jön...

Fél 9-kor már főtt a vacsora, jól megkérgesítettem a marhám minden oldalát, aztán hozzáadtam a pácból a zöldségeket...

Gyerkőcök először morgolódtak, hogy anyuékhoz kell menniük, de aztán kiderült, hogy tesóm gyerkőcei is jönnek és lenyugodtak... Bandita elkísért, összeszedtük tesóm gyerkőceit, leadtuk őket anyuéknál, majd a régi lakás tárolójából elővadásztam a karácsonyfa díszeket...

Itthon lélek nyugodtan becsomagoltam az ajándékokat, majd nekiálltam zsemlegombócot gyártani, Bandita beállította a fát, kicsit várt, mondtam neki, ne várjon túl sokat, a díszítés is rá vár :))

Megcsináltam a vadas mártását, nekiálltam kifőzni a gombócokat, már csengetett is Pótapa, hazudnék, ha azt mondom, hogy örülök, épp végeztünk mindennel és egy szép szentesti összebújást terveztünk, míg megjönnek a Csibék, ehelyett ültünk és vártuk, hogy sötétedjen már be...

4 után meg is érkeztek, meg is jött a Jézuska, kiscsajom kiverte a hisztik, ő nem akart pici legot, inkább nagyot, meg az unokatesója amúgy is hello kitty-s konyhát kapott, anyám könnyedén leszerelte, ne anyádnál reklamálj, szólj a Jézuskának :)))

A vonaton meg annyit morfondíroztam, hogy fél 5-től apám, Bandita és Pótapa próbálták beüzemelni, végigolvastam a leírását, aminek a fele, hiába értem, mi van odaírva, mégis kínai... Addig jutottunk, hogy a váltókat villám gyorsan kiiktattuk, mert azokat is külön be kellett volna programozni, hogy elinduljon a csoda :))

Hugi kezdte el összerakni az álomházat, én fejeztem be, addigra is lett már vagy 8 óra...

Kicsit az az érzésem, hogy hülyeséget csináltam, azt vettem meg, aminek én gondoltam, hogy örülnének, nagyfiam még nem túlzottan értékeli a modell vasutakat, már csak azért is, mert nehéz kezelni, most is ott ülünk és a lámpája világít, a vonat viszont nem indul...

Kiscsajomnak meg korai volt a kis legó... és hiába mondom neki, hogy az ő fa konyhája sokkal jobb, akkor is megy a morgás, hogy nem hozott hello kitty-st a Jézuska....

Nektek is sok kellemeset...

Estére úgy ahogy lenyugodtak a kedélyek, kiscsajommal táncszőnyegeztünk... kisfiam meg a távirányítós szitakötőjével barátkozott...

Viszont a kaja még anyámnak is ízlett, hagytam, hogy kicsit belekutyuljon, aztán tálaltam is... Mindenki jól bekajált... alig maradt valami, tavaly meg alig fogyott :) ezt számítsd ki, örültem, hogy mindenki jól lakott...

Fél 10 körül már olyan k.o. voltam, elmosogattam, elvittem gyerkőcöket aludni, aztán fogtam a kis köntösömet és visszavonultam tusolni... végre Pótapa is kapcsolt, hogy ideje volna nyugovóra térni, Banditával meg csodás romantikusan összebújtunk, majd beájultam...

Hajnalban mindkét gyerek bőgött, úgyhogy odafeküdtem hozzájuk, fáj is mindenem...

Aztán egy kis rémálommal spékeltem az éjszakámat... lementünk az apjáékhoz és nem engedtek ki, az utunkat állták, hogy ne higgyük már, hogy elváltunk és normális életet élhetünk, bezárnak gyerekestől a pincébe, ott fogunk éhen halni... talán a félelem, hogy nem értem mit akarnak tőlük, akik szeretik, azok március óta nem karácsonykor jelentkeznek először... Talán ezen is túlleszünk még ma... be vagyok rezelve, nagggyon.

A délelőttünk vontatott volt, elmentem még colaért és tejért boltba, voltunk csajommal körmösnél, majd felmentünk Pótapához, gyerkőcöknek vettem sütőtököt, meg is sütöttem, imádták...

Ahhoz képest, hogy reggel 9-kor még jeget vakartam a szélvédőről mínusz másfél fokban, 11-re már 10 fok volt, úgyhogy kaja után elmentünk egyet sétálni...

Kiscsajom el is pilledt, 3-kor elindultunk dokihoz, kiscsajom meg ott maradt Pótapánál filmet nézni, kicsit kába volt a levegőtől...

Háromtól fél ötig csak ültünk a váróban, idővel már hangot adtam az elégedetlenségemnek... Doki odafordul, rá várunk-e? Mondtam, hogy igen... Az asszisztens jól összeveszett a recepcióssal, közben egyeztettem apuval, hogy szedjék össze a kiscsajomat Pótapánál és úgy megyünk utánuk dédihez...

Itt indult a horror, idióta nem vette fel, százszor hívtam, teljesen rosszul lettem, apám attól nem iparkodott, majdnem otthagytam az egész kócerájt a francba... még negyed óra, körbetelefonáltam a fél világot, senki nem tudja, mi újság Pótapával... Végre behívott a doki, kisfiam tömény ordítása következett, még hogy a varratszedés nem fáj, anyátokat, végre végzett, olyan gyorsan nézni nem tudott és már ott sem voltunk, szaladtunk le a lépcsőn, anya fénysebességgel haladt Pótapáig, ott már apám széles mosolya fogadott, kiscsajom meg vidáman ugrált ki az ajtón... Megszorongattam, miért nem vették fel a telefont... Mondta, ő szólt Pótapának, de az aludt, bekaphatja, soha többé nem maradhat egy percig sem velük egyedül...

HORRORNAK VÉGE, kezdődik a karácsony... ideje volt már, a fülünk szép és nincs külön program, csak mi, csak együtt.

Délelőtt üldögéltem a számítógépem mellett és arról álmodoztam, hogy tartok egy lustálkodós napot, aztán mégsem, összeszedtem magam és felsikáltam a lakást, rendet raktam a gyerkőcök játékai között majd Pótapával közösen sütöttünk, főztünk.

Banditának nem tetszett túlzottan, hogy itt volt Pótapa, viszont nekem sokat segített...

Aztán megint hulla fáradt, nem tudtam érdemben semmiről beszélni vele, kérdeztem, mégis hogy érez a gyerkőcökkel kapcsolatban, nem értette a kérdést. Aztán csak annyit mondott, hol így, hol úgy... én meg magam is fáradt vagyok, nem mentem bele vitába.

Nem tetszését fejezte ki, hogy Pótapa itt lesz velünk szenteste. Én viszont mondtam, hogy ebből idén nem engedek... Ha jövőre még együtt leszünk, beszélhetünk róla.

Most meg alszik...

Mindjárt én is.

Kikészített az elmúlt időszak, lelkileg lehúzott, nem találtam olyan állást, amilyet szerettem volna és ugyan mindenki úgy gondolja, hogy rendeződött az életem, bennem erős kételyek törnek fel újra és újra.

Anyám örül, hogy  van mellettünk valaki, csinálhatna, amit akar, anyám neki adna igazat, őt védi, engem pedig ostobának állít be és telhetetlennek.

Valóban telhetetlen vagyok?

Ma nem beszéltünk, nem tetszett neki, hogy itt volt Pótapa, na meg folyamatosan kerüli a gyerkőcöket... ő nem az az ember, akit én megismertem, lassacskán már nem is hasonlít rá...

Hangtalanul hullanak a könnyeim alá, tényleg így akarok élni és tényleg azt akarom, hogy a gyerekeim megtűrtnek érezzék magukat egy szeretetmentes családban, anya pasijával?

Tényleg ez a karmám és ez a sorsom ebben az életben, arra kárhozattam, hogy sose legyen családom?

Nekem már van családom. Van két gyönyörű gyermekem, akiket a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretek és nem kötelességem, vágyam, hogy boldogságot és kiegyensúlyozottságot adjak nekik, de a férfinak mellettem nem ez a vágya, az ő vágya, hogy a szentestét kettesben töltsük, hogy ne zajongjon a sleppem és nyugodt élete legyen...

Nem, nem akarok a felesége lenni és nem akarok gyereket szülni neki, nekem van már múltam, a legcsodásabb múlt, amelyet ember valaha megtapasztalhat... ő pedig nem akar a múltam része lenni, én pedig nem tudok jövőt adni a múltam nélkül.

Nem megy ki a fejemből, ahogy a kisfiam mondta, hogy miért nem lehet az ápoló vagy a dokija a pasim, nem mondta ki, de tudom miért szeretné... mert ők megölelték, szeretetet adtak neki és nem megtűrtséget...

Nem felejtem azokat a perceket, mikor névnapomkor mindhárman virággal állítottak be vagy kézen fogva ment nagyfiammal kutat szerelni, de az az ember, aki az ágyamban fekszik már nem az az ember...

Mértéktelenül boldogtalan és tanácstalan vagyok, hol egy könyv, amely segítene, hogy kezdhet egy anya új életet...

Boldog karácsonyt, kifelé az lesz, mosolyogni fogok, de csak az éj sötét zugában engedem szabadjára a valós érzéseimet, szeretetlenség és ridegség honol ott, azon a helyen, melyet otthonnak hívnak.