Nem is tudom, a mindig lázadóval hogy történhetett meg mindez...
Nos, hogy miről beszélek, ma orvoshoz vittem pöttöm csajomat, sápadt, vörösek a szemei és egész éjjel köhög...
Reggel öltözködés közben nézelődtem a szekrényemben és nem bírtam eldönteni, mit vegyek fel... szerettem volna a fekete miniszoknyámat, de nem vettem fel, vettem helyette farmert...
Hogy miért? Hogy jó anyának tűnjek és ez már megint mekkora oltári nagy baromság... mégsem volt kedvem összeveszni a gyerekorvossal... nem, mintha a tűsarkún és a miniszoknyán múlana, hogy jó anya vagy vagy sem...
Fura vagyok... még magamnak is...
Reggel Bandita összeveszett a fiammal, úgy ordítottak egymással, öröm volt hallgatni :) Tényleg olyan kis családias légkört teremtett, tudom, hülye vagyok, de tetszett :D
Este pedig beszélgettünk Banditával... tornásznom kell menni, egyszerűen nem tetszik a hasam és idegesít és amúgyis... de legalább kiesett a száján, hogy nekem így is tetszel szívem... :D ami késik, arra várni kell...
Kérdezte, miért szeretem... mondtam, mert olyan nyugodt és jószívű és amúgyis...
Visszakérdeztem, hogy ő miért szeret, mondta, mert olyan nyugodt vagy, na, itt vertem fejbe párnával :D aztán mondta, mert szép vagyok és még okos is :)
Ezzel lekapcsoltuk a tévét, jó éjt puszi és egymásnak háttal álomba szenderültünk :)
