Tegnap este találkoztam a reménnyel, pedig én nem akartam semmit, még csak reményt sem, igazából aludni akartam, aztán nem aludtam és felbukkant a remény, milyen a remény? Furcsa, hátborzongató és mindenekelőtt ijesztő, de valahogy mégis reményteli. Én meg berezeltem, azt hittem a remény meghalt, tudom, nem voltam a temetésén, így lehet, hogy csak haldoklott, de felgyógyult, de én már nem bíztam benne, hisz olyan beteg volt. 

A remény messze van, nagyon messze és nem tudja, ahogy én sem, csak azt, hogy van és létezik, furcsa dolog ez, nem hétköznapi és felettébb szokatlan. Őrületes és félelmetes, felemelő és ijesztő, vágyakoztató és megremegtető. 

Megértő és nem hétköznapi, kicsit sem realista, pedig azt hiszi magáról, kicsit bolond és nagyon én. Hogy számít-e a remény? A reménynél jobban semmi sem számít. 

- 15 kilónál tartok, lassan nyeszlettnek érzem magam, álljunk meg egy szóra, elég a fogyásból! De lassan talán van remény :)