A tegnapi napom úgy alakult...
Reggel felkeltem, olyan bunkó volt kiscsajom, hogy elsírtam magam. Egyszerűen nem értem, mire jó ez a napi cirkusz, próbáltam, higgadtan elmagyarázni, hogy lelenc ruhában nem jöhet, vannak normális cuccai, ment a balhé rendesen. Aztán mondtam neki, ha úgy gondolja, hogy az édesanyját nem kell tisztelni, becsülni és bocsánatot kérni tőle, amiért csúnyán viselkedett, akkor nekem nem kötelességem elmenni az uszodába a bemutatójára. Végül csak kibökte, de lelkileg kikészített... Elvittem őket suliba, elmentem kozmetikushoz és beugrottam tesómhoz egy kávéra. Onnan egyenesen az usziba mentem. A bemutatón egyszer rám nem nézett, olyan flegma volt, hogy az már bicskanyitogató volt és folyton úgy beszélt velem délután is, mint a kapcájával. Fogalmam sincs, hogy gondolja ezt. Amint lesz erőm, elbeszélgetek vele...
Bandita felhívott az uszodában, hogy az állatorvos értesítette, hogy megléptek a kutyák, mondtam, hogy én nem tudok most menni, legyen kedves... hallottam a hangján, hogy nem tetszik neki, de igazából leszartam...
Indulnák az usziból, lemerült az akksim, felhívtam anyámat, majd Banditát, aztán rájöttem, nem kell nekem senki, szóltam a gyerekek buszsofőrjének, betolt, valami isteni szikra által betolattam, így nem volt nehéz elindítani a járgányt. Itt már éreztem, hogy a vércukor szintem a föld alatti mélységekben hever, remegtem, mint a nyárfa levele. Ilyen csak akkor volt, mikor terhes voltam a másik kettővel, tehermentesen nem rodeózik a vércukor szintem. Hétfőn erre is rákérdezek, hogy ez meddig tart. Bandita már itt volt, mire ideértem, erősítette meg a kutya kennelt, majd megigazította a csöpögő radiátort és kicserélte az akksimat. Próbáltam tevékenykedni, de esélyem sem volt, olyan voltam, mint a harmat, kutyákhoz vittem vizet és beállítottam a lámpájukat időkapcsolóval és itt be is fejeztem a tevékenységemet. Bandita elment én meg mentem a gyerekekért, aztán valahogy eltelt a nap, szomszéd néni volt nálam, kiönteni a lelkét, majd unokatesóm a gyerekeivel, aztán az egyik barátnőm, egymás kezébe adták a kilincset. Szomszéd néni befűtött, de már a kandalló újrarakása megeröltető volt.
Tesóm hívott, hogy menjek vele boltba, mondtam, hogy sajnálom, képtelen vagyok rá. Másik tesóm is rámírt, hogy tanulhatnék vele, az, hogy mozdulni nem bírok, valszeg a kutyának nem tűnik fel.
Fura fazon ez a Telefonos is, napi 4-5x hív, aggódik értem, ahhoz képest, hogy 3 évig nem beszéltünk. Este megkaptam a kedélyjavító miatt a magamét, hogy erre nekem nincs szükségem és nem akar egy kémiai vegyületekkel agymódosított emberrel beszélni, reggel is hívott, hogy élek-e még.
Estére elkapott a kétségbeesés, gyenge vagyok és ismét jobban vérzek és rohadtul félek, barátnőmmel beszéltem fészen, hogy azonnal adjon tanácsot, hogy leszek mielőbb fitt, azt beszéltük, hogy maga a vetélés beindítása és a műtét során is sok vért veszíthettem, meg hát a 6 hetes folyamatos vérzés, úgy ez ellen cselekszünk. A doki szerint a vérképem rendben, barátnőm bekeményített, hogy ő látni akarja a leleteket, hogy milyen értékeket mutat az a rendben, hogy itthon komolyabban veszik a vérveszteséget. Mindenesetre azonnal kezdjek el c-vitamint, multivitamint, folsavat és vasat szedni és ha hétfőn meg lesznek a leleteim, visszatérünk a dologra. Úgyhogy reggel elvittem gyerkőcöket suliba, anyámat meg megkértem, menjen gyógyszertárba, az első adagon túl is vagyok... Bandita délután hoz vérbőségnövelő szörpöt, meg citromot és hétfőre olyannak kell lennem, mint a bivalynak és kész.
Fekszem és várom a végítéletet, vagy inkább, hogy hétfőtől nagyokat sétáljak és élvezzem az életet, ma épp bulizni mentem volna unokatesómmal, csak hát a fizikumom nincs meg hozzá, úgyhogy fohászkodok, hogy gyorsan visszatérjen és magával hozza az életkedvemet is.
