Fura biopolaritás kerített hatalmába, néha pityergek, már nem Bandita miatt, az a Bandita, akit én szerettem, már rég meghalt, az álmom miatt, amitől megfosztott, a következő pillanatban pedig óriási nagyot és mélyet lélegzek a megkönnyebbüléstől, hogy vége a vége láthatatlan horrornak, a tündérmese, ami igazából jó ideje rémmesévé alakult. 

Jelenleg mindenki csak gratulálni tud, hogy megszabadultam tőle, amerre járok, ismerősök mondják, hogy mennyivel jobban jártam, hogy nem illett hozzám, én egy belevaló, tuti csaj vagyok és nem ilyen tutyimutyi alak való mellém. De igazából nem érdekelnek a vélemények. 

Gyerkőcökkel megbeszéltük, hogy tabu témává vált, nem akarnak róla beszélni és ha előrukkolok vele, berágnak, hagyjam már őket békén, ne szekáljam őket vele... szeretem a csibéimet, nagyon sokat bújunk, szorongatnak, jobbról balra. 

Kurva nehéz lesz átvészelni a telet, a befűtéssel még mindig hadilábon állok, tegnap is potom másfél óra alatt sikerült is tüzet csiholnom, nem voltam elég hatékony, reggelre megint csak 19 fok volt a lakásban. át kell állítanom a padlófűtést, még nem tudom mire és hogyan, de az is meglesz. azt hiszem, újra előre költözünk, csodás kilátások, de ez van, a tavalyi tél sem volt jobb, csak most rám maradt minden, de igazából ezt is leszarom, csak nyugalom legyen az otthonomban, szeretet és megbecsülés. 

Nincsenek túl nagy elvárásaim az élettel és a körülöttem lévő emberekkel szemben, mint a szeretet, elegem van a bántásokból. Pihenni vágyom, mosolyogni és élni, örülni és örömöt okozni.

Tegnap dumáltam volt kollégával, jó volt hallani, hogy náluk minden rendben odakint, jó volt hallani, hogy büszke rám, hogy nem zuhantam meg és hogy végre voltam fodrásznál :) Kár, hogy nincs már itt, annyira nyersen őszinte, hogy néha tenyérbe mászó, de általában felszabadító. 

Igazából nem várok semmit az élettől, sem morzsát, sem féltéglát, csak nyugalmat és állandóságot, ha pedig ez hármasban sikerülhet csak, akkor hármasban leszünk. Nincs kedvem már más óhajait teljesíteni a semmiért, nem, én önzetlen vagyok, de az ignorálás bántó és a felelőtlenség még jobban az és féltem a csibéimet.

Igazából azért lett volna jó, ha kolléga marad, tudom önző vagyok, mert kiadhattam volna neki a szobámat és segíthetett volna a kerti munkában és a fűtésben is, mint férfi egy pillanatig nem vonzott, de mint barát, annál jobban, gondolkodtam rajta, hogy amúgy is ki kellene adnom egy szobát, de aztán rájöttem, hogy félnék vad idegen embert kerülgetni a házban.

Tesóm kérdezte, hogy este nem megyek-e bulizni, de rájöttem, hogy a gyomrom forog még a gondolatától is, másik pedig hogy nincs egy vasam sem, tehát ugrott a mutatvány. Tök jól aludtam éjjel, már 11-kor elszundítottam és reggelig aludtam, úgyhogy ez is bizonyítja, hogy jó irányt vettem. 

A súlyom viszont, sikerült megint elveszítenem egy kilót, barátnőm már szekál, hogy jó lenne, ha abbahagynám, mert lassan nem fog jól állni a fogyás, másrészt viszont úgy is felszedek pár kilót, ha újra boldog leszek.

Kiskutyákkal fogalmam sincs, mi legyen, mindenki cseszeget, hogy adjam el őket. Bevallom, képtelen lennék rá. Másrészt tök béna vagyok a kutya neveléshez, körbe a kerítést meg kéne erősítenem, akkor beköltözhetnének a nagy kutya helyére, ott van fűtés vagy behozhatnám őket a lakásba, de akkor még jó darabig kínlódhatnék a szobatisztaságra neveléssel. Fogalmam sincs, mi legyen :(