Tegnap ugyan kicsit izgultam, de nem nagyon, hisz minden rendben van, minden megoldható, csak ne legyünk tesze-toszák. Ott szakadt el először a cérna, hogy nem találtam meg a nőgyógyászt, összeszedtem magam, megtaláltam, leültem és fújtam egyet, vártam vagy fél órát, már sík ideg voltam. Megvizsgált a csaj, nagyon laza és rendes volt, aztán mondta, hogy akkor biztos, hogy levegye... mondtam, természetesen, hiszen ezért jöttem. 

Onnan indult a horror, fogalmam sem volt, hogy ez milyen fájdalommal jár, a méhszájtágítás és a betokozódott spirál levétele, elkezdtem mélyeket lélegezni, míg el nem veszítettem az eszméletem és újra felráztak és szünet és nem győztem mondani, hogy így is - úgy is pokolian fáj, ne hagyja már abba, mert csak tovább kínoz, és ez ment 10 perc - negyed órán keresztül, csak mélyeket lélegeztem és kizártam a külvilágot és újra felráztak, negyedszerre sikerült kiszedni, a lábaim remegtek és csak zokogtam, az asszisztens fogta a kezemet és nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire bátor és ügyes voltam, kaptam fél évnyi fogamzásgátlót, ültem még pár percet, majd ruhába dobtam magam és menekültem, fájt mindenem, görcsöltem és csak patakoztak a könnyeim, annyit mondott még a doki, hogy lehet, mégis csak jobb lett volna altatásban elvégezni a műtétet. 

Az úton lefele is csak potyogtak a könnyeim, szarul éreztem magam, alig voltam magamnál. Beültem a kocsiba, fújtam egy nagyot, összeszedtem magam és elindultam hazafelé, az út homályosan él bennem, arra gondoltam, úgy érzem magam, mint Penny a Dirty Dancing-ben a pancser abortusza után. Banditával megbeszéltünk, hogy mindenképp hívjam, ha hazaértem. Hát hívtam, mondta, azonnal ott lesz, hívtam anyámat és tesómat, hogy rendezzék haza a gyerekeket. Bejártam a garázsba, szomszédasszony épp kutyát etetett és aggódott, hogy merre járok, miután fal fehéren, szédülve szálltam ki a kocsiból, azonnal lefektetett, perceken belül itt volt Bandita és a szüleim is, én pedig csak kucorodtam egy sarokba és csendben zokogtam, 2 fájdalomcsillapító és 2 görcsoldó társaságában, anyám csúnyán leszúrt, hogy mit hisztizek az altatástól, most jobb-e, hogy ébren szenvedtem mindent végig és nem vagyok normális, hála égnek megtanult a gyerkőcökkel, adott nekik vacsorát és alig vártam, hogy csend legyen és mindenki elvonuljon. Amint megmozdultam, dőlt belőlem a vér és úgy éreztem, kést forgatnak bennem. Bandita is csendben megjegyezte, hogy nem marad sokáig, mondtam, ha így gondolod, akkor menj, de menj most, néhány szóváltás után rájött, hogy ennek hosszútávú következménye lenne, ha ő most lelépne, úgyhogy maradt, begyógyszerezett még elalvás előtt, vizet hozott és csak szorongatta a kezem. 

Reggel elvittem a gyerekeket, aztán a húgomat, majd ittam anyunál egy kávét, nem akartam felébreszteni, már jött az sms, hogy reméli nem mentem el dolgozni. Nagyon sokat beszélgettünk, fél kettőkor elindult fogorvoshoz. Este még beugrott, kezdek lenyugodni, szeretjük egymást és a gyerekeket is, csak nem lehet hanyagságban élni, figyelnünk kell egymásra.