Ezzel foglalatoskodok és bevallom a szakdogám befejezése akkora löketet adott, hogy huhhh, na meg a bűvös 10 kiló mínusz, jobbról, balról udvarolnak, én meg nem is értem, azért akkora változáson nem mentem keresztül, biztos a karmám javult :)
Tegnapra megbeszéltem kollégával, hogy beugrik, dumálunk egyet, mert szeretünk beszélgetni és jövö héten koccol örökre Németországba :( Már most siratom, olyan, mintha ezer éves barátok lennénk... Ennek is biztos oka volt.
Hazaértem, gyorsan beszaladtam, megnéztem a nagykutyát, hát a problémája továbbra is fennállt, úgyhogy elindultam állatorvoshoz. Megállok a dokinál, egyszer csak szemben leparkol Bandita. Ö is épp ezért, pont ide indult. Beszélgettünk, milyen napod volt, hogy vagy, stb. és pokoli mérges lettem, na mindegy, úgy ment be az állatorvoshoz, mintha még köze lenne bármihez. Úgyhogy elbúcsúztam és elmentem a gyerköcökért. Mikor hazaértem, már ott volt a kocsija a ház elött, én pedig csak a szemöldököm rácoltam. Bementem, mondtam neki, innentöl átveszem, neki úgyis tanfolyamra kell mennie, hát maradt, nem hagyhatja így a kutyát. Behívtam kávézni és csúnyán beolvastam neki, hogy nem vagyok átjáróház és nem is vagyunk haverok és tök jó kedvem volt, míg meg nem jelent, engem frusztrál, ha itt van mellettem, de se puszi, semmi, és eljött az ideje, hogy magamra figyeljek... Nekünk nincs közös felügyeleti jogunk sem kutya, sem más felett. Aztán el kezdte mondani a magáét, meg is értem, én mindent megértek, de most fontosabb vagyok magamnak, mint ö, sajnálom. Lekezeltük a kutyát, néhány óra alatt, mesélte, hogy gáz lesz a pénteki vizsga, mert egy órán sem volt, de valahogy ez is hidegen hagyott, ez nem az én gondom, nem fogta a kezem a szakdogánál sem, le se szarta. Sok igazságot mondott, dehát kár a múlton rágódni. Megtört a jég, megölelt és megcsókolt és vidáman telt a délután, kötelezettségmentesen. Fél hét felé elindult, meg én is a dolgomra, együtt jártunk ki a garázsfelhajtóról, azt a szerelmes tekintetet, amit akkor kaptam, már egy éve biztosan nem láttam. Úgyhogy van esélyünk, de idö kell, nem csak neki, nekem is. Nem kevés... Úgy döntöttem, pár hétig ne költözzön vissza, a kapcsolatunk hangulatát meg kell teremteni, hogy ne szorongjon, én pedig ne érezzem magam szarul attól, hogy ö szarul van.
