Na mostan ott tartok, hogy 1-2 finomítás még a szakdogán és kész, 3-ig nálam volt a barátnöm és segített megcsinálni, míg élek, hálás leszek neki. Ma elküldöm, aztán egyik nap nyomtatom és leszarom, kipipa :) Persze úgy felpörögtem, hogy nem tudtam elaludni, volt vagy fél 6, mire álom jött a szememre, 20 perccel késöbb pedig már a vekker csörgött.
Bandita meg, no comment, egyre nagyobb a gyanúm, hogy a döntésképtelensége egyenesen arányos a félelmével, hogy mit kezdjen a 80 kilós beteg, öreg kutyájával, tegnap azért egy két dologról felhomályosítottam, hogy normális, közel 40 éves férfiak nem ilyen felelötlenek, mint ö, jól esett és kész. Kérdeztem, mikor tisztel meg újra a jelenlétével, mondta természetesen, hogy nem tudja, mondom jó, akkor csütörtökön találkozunk. Nem mert ellenkezni. Azt hiszem eljött a szívem legmélyén is a vég, hisz mi értelme, akinek 10 nap után nincs vágya arra, hogy újra a csajával legyen, inkább élvezi a szabadságot, annak nem lesz 1000 nap után sem. Mindene megvolt, amire vágyott valaha, volt családja, kutyái, tava, akváriuma, mégis szorongott, hát barátom, akkor nem lesz, se kutyád, se macskád, a szó szoros értelmében, élvezd a magányod és a hontalanságod. Mondtam, hogy sajnálom, hogy az a szeretetéhes ember megszünt, mondta, ö még mindig ugyanaz, hát mondom, akkor nem az én szeretetemre vágysz. Fél tölem, fél, hogy felböszít és meg kell vívnia a haragommal és a legjobb úton halad ehhez. Egyre erösebb és erösebb vagyok, mondtam neki, a struccpolitikát befejezheti, jó lesz, ha hagyja feltörni az érzéseit, tisztázza magában és eldönti mit akar, belölem sem lehet vég nélkül hülyét csinálni.
