Épp abban vagyok, tegnap itt volt kollégám, dumáltunk, melyikünk a nagyobb lúzer, sokat röhögtünk, rég volt ilyen. Kegyetlenül őszinte gyerek, kár, hogy lelép, költözik a csajához vissza németekhez.
Ma itt volt Bandita, dumáltunk, emésztünk, bár a fél világ ellene beszél, kezdjek új életet, én még mindig szeretem. Ez vagyok én, viszont már nem szorongok (annyira), ez pedig jó. Úgyhogy ez van, kedvem sincs agyalni, meg amúgy is, minek.
Kollégám megkért, had aludjon itt jövő héten 4 napot, marha jót tenne a magány mentesség, de asszem csúnyán a szájára venne itt a fél világ, úgyhogy nem merem vállalni, pedig tényleg jókat hülyülhetnénk.
