Lélek nyugodt vagyok, ugyan aludni nem tudok, de nem vagyok ideges, nem is haragszom rá, pedig annyit bántott az elmúlt 7 hétben, de eljött az idő, hogy vége legyen a színjátéknak és kifakadjak, befejezzem, mindörökre. Nem fakadtam ki, nyugodt voltam és objektív, nem elég erős a szerelme, hogy boldog legyen és ha nem boldog, nem is akar azzá tenni és ez így nekem kevés, fáj és bánt, hogy hanyagol, hogy semmibe vesz, úgyhogy költözik, megy haza és még nem érzem a megkönnyebbülést, de majd lassan előtör az is, legalább is remélem megszűnik a gombóc a torkomban és a gyomromban és újra tudok nyugtatók nélkül mélyet lélegezni, ez a szappanbuborék kidurrant és egy szappanbuborékot nem lehet megfoltozni.

Én nem erre vágyom... Ennyi.