Szomorú, frusztrált és keserű vagyok, minden egyes bekezdéséhez a hülye szakdogámnak kell forrás megadása, most mondjam, hogy fogalmam sincs, mi történt májusban?
Másrészt alig találkozunk Banditával, ez a tény csak engem zavar, lassan nekem nem felel meg ez a kapcsolat, ő úgy él, ahogy neki jó, csak ez nekem nem jó. Meglátjuk, mi történik hétvégén.
Fogalmam sincs, miről írhatnék, kisfiam csupa ötössel indítja az évet, szerintem tavaly összesen nem volt ennyi ötöse, mint idén eddig, büszke vagyok rá.
Kiscsajommal itthon maradtam, fáj a torka, közben meg a szakdogámon kell dolgoznom, de annyira frusztrál ez az egész, hogy csak remegek.
Változásra van szükségem, talán majd egyszer változtatok is, de most se erőm, se kedvem, semmi nem stimmel és ez kikészít, kicsit már az agyam is megunta ezt az állapotot. Nincs kedvem semmihez, csak aludnék és aludnék és aludnék és szarnék a világra, ami lehetetlen, de azért álmodozom róla, mert álmodozni jó.
A cégnél egyre többen veszik észre, hogy fogytam, azt mondja a kollégám, hogy a boldogság vagy a boldogtalanság vezetett a fogyáshoz, simán rávágtam, a boldogtalanság, erre visszakérdezett, hogy mi a baj, én meg fülig vörösödtem és elszaladtam, mint egy hülye tinédzser, mondjuk neki sem kellett volna ilyen kérdést feltennie...
Nem bízom Banditában, pedig nagyon szeretnék, de nem megy, azért nem megy, mert hanyagol, mert továbbra is dugdossa a telefonját és bizalmatlanságra ad okot, talán ha nem lett volna a Szeretős időszakom, akkor nem lennék ennyire bizalmatlan, akkor nem tudnám, hogy működnek ezek a dolgok. Sokat gondolkodtam rajta, ha a figyelmét más nő felé fordítja és testileg nem kontaktál vele, ugyanolyan tragikus, mintha meg is dugná, így gondolom. Itthon mindent megcsinál, amit már rég nem és nem is megy sehová, ha nem vagyok itthon, de valahogy...
Szerdán kifakadtam, tegnap volt összeköltözésünk 2. évfordulója, erre szerdán bejelentette, hogy tegnap is dolgoznia kell, persze kósza gondolata nem volt az évfordulóra, mikor kifakadtam, hogy király, akkor egész héten nem találkozunk, leordított, hogy ne szivassam, dolgozik. Aztán, miután lecsillapodtam, felhívtam, hogy nem hiszem el, hogy nem hiányzom, erre mondta, hogy naponta találkozunk, még ha fél órát is és így nem hiányzom, valóban és lassan 3 éve együtt leszünk, ne kelljen már minden nap mondania, hogy szeret és hogy hiányzom. Nem kell, de én erre vágyom, csak az itt és most már nem releváns. Emésztek és dolgoznak legbelül bennem a dolgok...
