Mert minden éremnek van, én pedig mindig csak az egyik vagyok.
Szombat délután, teregetés közben Banditának betelt a pohár. Miért nézem levegőnek és mégis mi a fészkes fene a problémám. Nem hagyta annyiban, válasz nélkül nem tágított a szárogató mellől. Kénytelen voltam válaszolni. Pokolian nehezemre esett. Mondtam, mennyire szarul esett ez a két nap, és elpityeregtem magam, hogy egyedül kellett szétszakadnom az évzárón és hogy mennyire sajnálom, nálam kis koromban felvonult az egész család, nagyszülők, szülők, stb... (hozzáteszem, kértem anyámat, hogy jöjjön el, de ő inkább főzött...) Azt is hozzá kell tennem, hogy Banditát sem kértem meg, hogy tartson velem, mert úgy gondoltam, ha akar, önszántából, akkor jön. Miután ezt elregéltem neki, eggyel hátrébb lépett. Nem érti, mit várok tőle, így is elég sok a szar körülöttünk, miért teszem még én is ezt. Ő szeret, úgy gondolja, hogy elég sok mindent megtesz értem és a gyerekekért, nem fair, hogy ilyenekért duzzogok, az ő apja soha nem járt évnyitóra - évzáróra, suliban hozzájuk, ő elment a ki-mit-tudra, odaült 3 órára, volt szülőin és ha megkértem volna, elment volna évzáróra is. Mivel nem kértem meg, úgy gondolta, hogy megoldom egyedül, nincs szükségem rá ott. Ma is ő rendezi a gyerkőcöket, hozza, viszi suliba, ő kelti és birka türelemmel bír velük. Annyit mondott, hogy lehet, hogy az én családom annó túl magasra rakta a mércét, de ő azt nem akarja megugrani, ha így nem kell, akkor lépjünk tovább, mindenki a maga irányába. Ezzel sarkon fordult, engem meg nemes egyszerűséggel elfogott a pánik, de hagytam menni. És el kezdtem gondolkodni, hogy én vagyok a hisztis, az elégedetlen, aki folyton dolgokat vár el, anélkül, hogy kimondaná és azt hiszem, tényleg igaza volt, én ok és szó nélkül belelovallom magam olyan dolgokba, amikről sejtelme sincs.
Délután elmentünk a sulis kerti partira, nem mintha nagyon vágytunk volna, odaérve felajánlottam neki, hogy hazamehet, ha gondolja, elég, ha az egyikünk kínlódja végig, rámmosolygott és mondta, hogy nem mer. Este pedig elmentünk a barátnőm szülinapi partijára, tényleg, mint akinek a fogát húzzák, szeretem a körmös barátnőmet, de a barátnőit nem is ismerem és amúgy is. Végül nagyon jól éreztük magunkat, láthatóan rákattant az egyik csaj Banditára, ő pedig egész éjjel a kezemet simogatta, félt, hogy elveszít, én is berezeltem, hogy erről ennyit.
Tegnap délután teljes őszinteséggel mondja kiscsajomnak, hogy szeretett volna gyereket, de már nem szeretne egy harmadikat, aki beszáll a vitákban és komolyan, tényleg idegőrlő, ahogy folyamatában ölik egymást, tegnap a másnapos fejemre, ott volt a szomszéd kiscsaj és a tesóm gyerekei is... már nem tudtam mit kezdeni velük, ha együtt vannak, csak egymást ölni képesek, ahelyett, hogy eljátszanának... nem is értem.
Barátnőm pedig terhes a harmadik bébivel, kicsit elszomorított, egy jó éve még együtt terveztük, de azért feldolgozom és örülök nekik :) Mondtam Banditának, meg hogy csereszavatos a spirálom, úgyhogy nyár végén cseréltetem, akkor 5-6 évig megint nyugi van, mondta, ha úgy alakul, idővel levetethetjük, de jelenleg sem energiánk, sem pénzünk nincs babára. Ezzel bedobott egy nekem való filmet és egész este nézte minden kívánságomat, hogy feldobjon. Úgyhogy hallgatok, mint a sír.
Csak, hogy bemutassam az érem másik felét is, meg talán azt is, hogy én vagyok kettőnk közül a kapcsolatrombolóbb.
