Az éjjel nem vittem túlzásba az alvást, idegesít a szótlanság... No meg a boci szemek... Na mindegy, gondolkodtam, megváltoztathatatlanok vagyunk, mindannyian, beletörődtem, hogy csak én beszélek, én viszont beszélni fogok... ez van...
Kimagaslóan jó a kedvem, mondhatni eufórikus vagyok és csak hajtogatom magamban, nem esek, nem esek, nem esek... nem a szart nem, úgyis eljön az idő, amikor akkorát esek, hogy a meder aljától tériszonyomban megszédülök, de még neeeem...
Tudni akarok sok mindent...
Ja, éjjel szórakoztam, rég nem hallott egyénemmel, feldobott, érdekes, ő van annyira messze, hogy nem néma... no mindegy...
No mindegy, félek, féltek meg ilyesmik, de amúgy jól vagyok, túúúl jól vagyok...
Zenélek is egyet gyorsan :D
