Ki vagyok készülve, pedig még rég nincs vége... bár jó úton haladok, ha közben össze nem esek...

Délelőttre végeztem a fordítással, de a tempómból adódóan tegnap remegve és kissé szédölögve ébredtem. De mára legalább letudtam, mert megígértem és amit én megígérek, az úgy is van...

Aztán délután a kötelességtudat csak tovább hajtott, úgyhogy potom 3 óra alatt rendbe vágtam a webshopomat is...

Közben mostam, a főzést a hétvégén anyukámra bíztam, ha akartam volna, se fért volna bele az időmbe, cserébe tegnap elvittem vásárolni, hogy apunak ne kelljen.

Tegnap végre jégmentesítettem az autót, zavart a 30 centi hó a tetején és a kerékhez beszorult fagyott latyak is aggasztott. Tartott is egy órán át, mire sikerült végrehajtanom a hótakarítást. Namost nekem nincs hótaposom, csak tipegő csizmám, mert én autóból be-kilibbenek, ahhoz meg nem kell igazán hótaposó... de itt nem volt ideális bokáig érő hóban ilyen cipőszerkezettel, ami menet közben fel sem tűnt... mikor beértem a lakásba lángoló vörösek voltak a lábujjaim és úgy éreztem, mint aki tűzbe dugta őket, a stressz, a kimerültség és a fájdalom együtthatójaként bekupordtam a fotelbe és ott sirdogáltam. Anyukám nem tudott mit kezdeni a helyzettel, nem látják át, hogy milyen állapotban vagyok... Ugyanúgy, ahogy apukám is szólt, hogy a kávéfőző problémáját orvosoljam már neten keresztül én meg rámordultam, hogy értse már meg, hogy nincs időm...

Teljesen ki vagyok... A cég is megszivatott pénteken, még este is itthonról dolgozhattam, mikor bejött egy csomó anyag, s.o.s fordításra, felhívtam a főnököm, hogy még épp hogy 30 percig tart a munkaidőm... mondta, nem ő küldte a melót, nincs mese, meg kell csinálni... fel tudtam volna robbanni...

Bécsi barátnőmmel elég sokat dumálunk mostanában, megkérdezte, mit kérek a Jézuskájától, rávágtam, NYUGALMAT :). Aztán közösen kiötlöttük, hogy elvisz a gyerkőcökkel meg az övével egy hosszú hétvégére valamilyen nyugalmas helyre, amint lesz időm, azonnal szóljak és útnak indulunk :) Ezek az apróságok éltetnek :)

Meg hogy javarészt legalább a karácsonyt letudtam, egy-két apróság még és kész.

Viszont ezt a két hetet valahogy túl kell éljem, a 2 vizsga, a műtét, de utána december 19-től január 3-ig négerek potyoghatnak az égből, se suli, se tanulás, se munka, kitakarítok itthon rendesen, ráfér már a lakásra és a gyerekeket sem engedem már oviba-suliba és együtt fogunk sütni-főzni - najó, lehet egy kicsit azért webshopozok ;) aztán végre itt lesz a Jézuska és talán minden jó lesz...

MÉG 10 NAP!