Nem a kétségek miatt, inkább olyan izgulás, mint régesrég osztálykirándulás vagy nyaralás előtt kiskoromban...
Remegek, nem találom a helyemet, mint vihar előtt a kutya...
Lassan múlik az idő, 4-5 óra múlva túl leszünk a 18 év utáni 2. találkozáson, este nem egészen éjfélig beszéltünk, gyerkőcökkel is telefonált, csak, hogy szokják egymást...
Azon röhögtem, ahelyett hogy türelemmel lettem(tünk) volna, találkoztunk volna pénteken, nem, ma találkozunk, úgy hogy havert játszunk a gyerkőcök előtt... már most teljesen kész vagyok, nem hogy mellette, barátkozós stílusban :D Na mindegy, ezen is túlleszünk...
Azt mondja, azért bátor csaj vagyok, de szerintem ő is az, én könnyebben megküzdök az újdonságával, mint ő a gyerekekével, szerintem... de mindegy...
Teljesen kész vagyok, lennék már néhány órával idősebb :)
Gyerkőcöknek be lett ígérve a játszóterezés, ők már most heppik :)
