Mostanában nem túl sokat alszom... nem érek rá. Egész nap vagy msn-ezünk, vagy telefonálunk, alig van időm valamire :)
Alapjáraton nagyon laza pasi, telis tele optimizmussal, tegnap megmutatta a másik oldalát, a viccelődésen, ugratáson túl van egy komoly énje is, még a hangszíne is megváltozott, kész voltam, libabőr meg minden...
Nem, nem találok szavakat, egyszerűen csodálatos, szavakba nem foglalható, amit és ahogy mondja, hihetetlen, beleőrülök ebbe az egészbe...
Beszéltünk a jövő tervekről, a múltról, mindenről, a hozzáállása, amit és ahogy mond, felfoghatatlan. Befészkelte magát az agyamba, vele fekszem és ő az első gondolatom reggelente...
Mindketten tudjuk, ha minden úgy alakul, ahogy tervezzük, a jövő heti elválás ennél még sokkal durvább lesz, a tündérmese folytatódik...
Beszéltünk az elmúlt kapcsolatokról, az övéiről és az enyémekről, olyanokat mondott, leírni is képetelen vagyok, túl nagy a hatása...
Aztán visszaolvastuk az msn-es kezdést, büszke volt magára, hogy bókkal és némi udvarlással indított mindjárt :) Azt hitte, azért futottunk előtte egy-két tiszteletkört, de nem...
Nem egyszerű ez az egész, ép ésszel fel sem fogható, de gyönyörű és szeretem.
Meglátjuk, hogy alakul, nem tudok szkeptikus lenni, ha nem tartana örökké, akkor is volt néhány csodás napom, amikor őszintén, tiszta szívemből boldog voltam... már megérte...
Aztán megint zenéltem egy kicsit és tök boldog voltam, hogy találtam régmúlt kiadást és újat is, ez pontosan azt tükrözni, ami kettőnk között folyik, akkortájt, csitri koromban is őrült vonzalom állt fenn, most sem érzek másképp... Nem tökéletes, ahogy én sem, de a hibái ugyanúgy vonzanak...
Megismert idegesen, anyásan, pihentagyúan, fáradtan, semmi színjáték és tetszik neki, pedig nem vagyok egyszerű...
Szóval: 1988
és 2009:
