Kicsit átgondoltam a dolgokat tegnap, mondhatni lelkem mélyére hatoltak waterfall-nak írtak, így jelentkeztem a szeretőnél, pedig hogy megfogadtam, hogy nem fogok.

Rövid üzenetet küldtem: ''Hiányzom?" este 10 óra volt már, máskor ilyenkor már alszik, most viszont nem, talán épp rám gondolt, talán nem, mindegy, a válasz másodperceken belül jött, mintha előre meg lett volna írva: "Néha eszembe jut."

Innen áttértünk a virtuális beszélgetésre, mert sms-ben mégsem lehet...

Megint kedves volt, mint rég, tisztelettudó és őrülten rajongó. Azokat a dolgokat, amelyeket tőlem megkapott, mástól nem fogja, ő túlzottan zárkózott ahhoz, én tudom, még talán átélhetem... Mondhatjuk, minden olyan volt, mint rég, csak egy dolog változott: én.

Nem emlékezett néhány passzusára, amivel bántott, ez furcsa, de nincs mit tenni, nem az a lényeg, hogy emlékszik-e, bánja-e, amit mondott, bennem megölte azt a nőt, aki mindennél jobban szerette.

Őszinte volt, én jobban szeretem az őszinteséget mindennél... Szeretné, ha a szeretője lennék újra, néha úgy érzem örökre, az éjszaka Hercegnőjének nevezett, persze, meghiszem azt, végülis őrülten csodás kalandokat éltünk meg együtt, de már semmi sem lesz olyan, mint volt, pedig abban reménykedett, én is kegyetlenül őszinte voltam, többet érek annál, hogy az éjszaka sötétségében megbújva sóvárkodjak valaki után, aki sosem lesz az enyém. Ez nem perspektíva.

Írtunk, megnyílt, tényleg gondolkodott a dolgokon, először zokogtam, remegtem, mint a nyárfalevél, magam sem tudom miért, egyszerűen írtunk és ömlöttek a könnyeim, kicsit önmarcangolta magát, hogy a tökéletes nőbe nem tudott beleszeretni, de ez már mit számít, már nem is kell, megölte azt a nőt, aki őrülten, odaadóan és megértően szerette, talán azért sírtam, pedig voltak már órák, hogy nem gondoltam rá, nem tudom, hogy miért jött rám ez az érzelmi hullám, talán féltem, hogy még mindig szeretem vagy azért, mert rossz, hogy üres a szívem és már nem vagyok szerelemes senkibe??

Utána ezen filozofáltam, mi a jobb, a viszonzatlan szerelem vagy szerelem nélkül? Nem tudom, bevallom, bár utóbbiból még lehet viszonzott szerelem, előbbiből soha.

Jól esett, hogy reggel a hangjára ébredtem, régen imádtam, most csak játék két magányos ember között, nem több, pedig milyen hosszú volt az az idő, ameddig reménykedtem, hogy eljön újra az az idő, mikor ébreszt, most már nem olyan fontos...

Felébredtem és azt sem tudtam, hol vagyok, bár volt már vagy fél 3, mikor lefeküdtem, de még elmélkedtem csendben a dolgokon, tehát tippem szerint 3-ig biztosan ébren voltam, ma meg 3/4 6-kor keltem, meg kellett néznem a számot, mégis ki keres... Elfejetettem, hogy ő fog...

Megint Roxette-et dúldolgatok, Queen of Rain...

...In that big old house there are fifty beds
and one of them leads to your soul
it's a bed of fear a bed of threats
regrets and sheets so cold...

...There's a time for the good in life
a time to kill the pain in life
dream about the sun you queen of rain

It's time to place your bets in life
I've played the loser's game of life
dream about the sun you queen of rain

Time went by
as I wrote your name in the sky
fly fly away bye bye...

Az eső királynője a napról álmodik, a fényről, nem a sötétségről és az árnyékról...

Aztán változik a hangulat és beállunk egy másik Roxette számra, Things will never be the same...

Lay it down, pull my heart to the ground.
Time's getting cold, now the leaves all turn hard and blue.
And I know when I gaze to the sun, no place to hide
I got nowhere to run from you, away from you.

Hold me now girl, I don't know when, when we will ever meet again.
That was then, baby, this is now, I try to get over you.

Losing you...
Things will never be the same.
Can you hear me call your name?
If we changed it back again things will never be...

In your hand, babe, I don't understand,
you've got the eyes of a child but you hurt like a man always do,
always do.

Touch me now girl, I don't know when, when we will ever meet again.
That was then, baby, this is now, time won't get over you.

Losing you...
Things will never be the same.
Can you hear me call your name?
If we changed it back again things will never be the same.
 

Most merül fel bennem a kérdés, mi lesz vajon? Milyen leszek nélküle, a hatása és a varázsa nélkül, megint új naíva születik?? Ki lesz ő??

Vagy érzéketlenné válok? Kőszívű leszek, vagy ismét szentimentális, fogok-e még rajongva szeretni... nagyon szeretnék és rossz, hogy most üres állapotban vagyok, meddig tart, mikor lesz vége? lesz vége valaha? át fogom élni valaha újra azt az érzést?

Jégből vagyok, talán fel sem olvadok, hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!

Na ja, na de ki?? Már senkitől nem várom, nincs senki, aki olyan hatással lenne rám, hogy képes volna rá...

Lehet, kicsit szentimentális vagyok, de a fáradság ezt hozza ki belőlem. A lassú merengést...