Nos, hol is kezdhetném, tudom, az elején... a múlt lezárult, a jövő képlékeny... én meg kész vagyok :)
Szóval kedves kolléga aprócska flörtölései mellett rá kellett jönnöm, a messzi távolban hazavárják. Rosszul esik? Igen, nem, talán... igen, mert miért is flörtöl nyíltan egy foglalt apsi, nem, mert én is csak nőből vagyok és jól esik, ha tetszem, talán örülök, hogy így alakult, egy bonyodalommal kevesebb az életemben...
Tegnap éjjel sokáig beszélgettem éjszakai beszélgetős pasival, beszéltünk a házról, miegymásról, figyeltem, ismerem őt már 8 hónapja, sokat beszélünk, egyrészt kevésnek érzi magát hozzám, másrészt meg soknak, vicces fordulatok, sosem láttam külsőségeit, így megítélni nem tudom, szeretek vele beszélgetni, tetszik, hogy nőiességem indulatokat gerjeszt, mindamellett csodál érte, hogy értelmes lényként ismerhetett meg, nem agyatlan libaként. Na mindegy, feltűnt, hogy saját életre nem vágyik... A tesója terhes, mekkora boldogság, a tesója épül, mekkora boldogság, de önmagának élete nincs... No mindegy, ő tudja, mit akar az élettől, jó vele beszélgetni és kész, ha pedig soha nem fogunk találkozni, sem fogom magam ettől rosszul érezni, mert minek...
Aztán eszembe jutott a szombati pasi, akit szintén nem láttam, az 5 órás elmélyült beszélgetés és az emberi ostobaság, ha egyszer valamit nem gondolok komolyan, akkor nem is teszem, na mindegy, c'est la vie...
Aztán felötlött bennem a testiség vágya, most már mosolygok magamon, a sorban állok listája mérföldes, valamennyit elzavartam, mert minek, mert egy tisztességes nő nem tesz ilyet, érzelmek nélkül nincs vágy, vágy nélkül pedig nincs szex és amúgy is próbálta már 2x és katasztrofális láncolatot indított meg a lelkében, undorodott önmagától, hogy egy ismeretlen, szívének értéktelen emberrel összeolvadt, beléhatolt... Na de nem vagyok fából, vagy legyek az vagy ne? Határozatlan vagyok, forrófejűségemmel menjek ismét a falnak, egyenesen neki? Rámírt egy nős pasi, azonnal elzavartam, nem vagyok hajlandó belerondítani családi életekbe, sorsokba, másrészt nem is akarok magam szenvedni ezáltal, nem leszek többé árnyékban tartott nő... Aztán rámírt egy fiatal, jóképű srác, "szexkapcsolat érdekel?". Először arra gondoltam, hogy törlöm és kész, aztán ahogy mozdítottam az egér gombját a törléshez hezitálni kezdtem... Diszkréciót ígér, tehát nem kell ország-világ előtt felelnem eme mocskos tettemért, hogy a testi örömöket előnybe helyezve használjuk egymást... Most pedig tovább hezitálok, meglátjuk merre billen a mérleg nyelve...
Tisztességes nő? szeretnék az lenni, akiben szimplán egy ember kelt vágyat, akivel lehet beszélgetni, forrón ölelkezni, aki szemében ott a csillogás, ha ENGEM lát, akivel lehet enyhe szélben, kéz a kézben sétálni, aki megért, ha rossz és örül, ha jó, az egyek vagyunk érzése, akivel öregen, remegő kézzel foghatjuk egymás... és ha ez szimpla és puszta vágyálom? Akkor mi lesz? Tudom-tudom, már megint túldramatizálom a helyzetet, hisztis vagyok :) De soha nem tudhatjuk, már nem vagyok annyira naív, hogy feltételek nélkül higgyek benne...
Ma pedig elkezdtem blogokat olvasni, kevés meló, fáradt nő, mi mást tehetnék... ;) és rájöttem, atya ég, vannak még emberek, akik tudnak helyesen írni, sőt mi több, ami meg teljesen ledöbbentet, éreznek, és ami meg már elképzelhetetlen volt a számomra, napfényre tudják hozni érzelmeiket, nem emésztik legbelül, le tudják írni... egyszerűen hihetetlen...
Gyorsan pörög az agyam, adjam át az estémet a személytelen testiségnek, vagy olvassak inkább értelmes emberek fejéből kipattanó gondolatokat, jajj, elme vagy szenvedély, szenvedély vagy elme, de jó volna kombinálni, meglátjuk... hezitálok tovább...
