Ez már csak nekem szól, hisz te már nem vagy itt. Szeretném megköszönni azt a csodákkal teli, együtt töltött idöszakot, melyet nekem ajándékoztál, azt a 3 hónap közelséget és szeretetet, örültséget és törödést, amit együtt töltöttünk és mégsem.
A hold tava, azt hiszem soha többé nem megyek oda, hisz könnyekkel nem itatunk tavakat, képtelen lennék visszamenni oda, ahol átélhettem a tökéletes boldogságot.
2019.12.12-én új idöszámítás kezdödött az életemben, hisz te már nem vagy itt, itt hagytad jelzés nélkül ezt a világot és darabokra szaggattad a szívem. Azt ígérted, míg világ a világ, itt leszel nekem, de nem így tettél, itt hagytál, egyedül. Azt hittem gyémántvadászok örökké élnek, bíztam és hittem a közös, csodás jövönkben, még ha sokszor meg is inogtál, azt is tudom, hogy nem lett volna könnyü, tudtam, hogy ez valami más, míg el nem tüntél. Már nem érdekel, miben haltál meg, hisz azzal nem változik semmi, vissza többé nem jössz.
Most pedig 1 hónapnyi mélyzuhanás után itt állok a zérón, célok, álmok nélkül, meredek nyugodtan a semmibe és azon gondolkodom, ha egyszer átérek oda, ahol te vagy, vajon várni fogsz?
Találkoztam tegnap az unokaöcséddel, a lakótársad lejátszotta a lányodnak a búcsúüzenetet, amit küldtél, ezzel az áltlad rám rótt feladatom véget ért.
Fogalmam sincs, hogy hogyan tovább, soha nem találkoztam még olyan férfival, mint te és félek, azt a tökéletes boldogságot, amit veled éltem át, talán többé senkivel nem fogom tudni. Kutatom a miérteket, de ezekre nincs válasz, majd talán odaát elmeséled, vagy évek múlva magamtól rájövök. Örülten hiányzol, remélem jól vagy, ott, ahol vagy.
Míg élek, a szívemben fogom emlékedet örizni, míg a kávémra nézek, amit cukormentesítettél vagy rednexet hallgatok, annyi minden van, ami rád emlékeztet, pedig az élet nekünk csak 3 hónapot adott. Ég veled honey.