Ez történt velem pontosan szerda este. Mert velem mindig történik valami. Most épp kurvára gazdaságpolitikát kellene prezentálnom a suliban, ehelyett dagadt szemmel ülök itthon, végigalszom a napot, mert vakon mást tenni nem nagyon lehet...
Szóval úgy kezdődött az egész mizéria, hogy nagyfiam anyáknapi ünnepségén készített hurkapálcikára erősített karton tulipánt, amivel kiscsajomnak sikerült belehadonászni a szemembe. Estére úgy bedurrant, hogy konkrétan eláztattam az ágyamat a könnyeimmel. Reggel már dühöngtem a fájdalomtól és alig vártam, hogy leérjek a kórházba. A szemhéjaim úgy be voltak durranva, hogy majd szétnyomták a szememet. Potom két óra alatt sikerült kapnom bele némi fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt meg egy szép kis ragasztást rá, elég vagány lett, kár, hogy nem fekete :D aztán megtanultam vakon létezni, figyelni a többi érzékemre, a fülemre, a szaglásomra, barátnőm meglátogatott, végig úgy dumáltunk, hogy le volt húnyva a szemem, fura dolog, de megszokható.
Itt volt volt főnököm is, hozott fájdalomcsillapítót, meséltem neki, hogy átértékeltem az életem és úgy pattant fel, mint akit seggbe rúgtak.
Rájöttem, szerelem ide vagy oda, az egészségnél nincs fontosabb az életben, úgyhogy az egészségemet fogom óvni, meg karriert építek, ez a szerelmesdi annyira nem jön be :D
Elégtételt vettem Vállalkozón, jól esett, na, azok után, hogy az első randink után eltűnt és azok után, hogy olyan jól alakult az első héten minden, felhívtam, tök örült nekem, aztán irogattunk, írtam neki, hogy ahhoz képest, hogy az első héten milyen összhangban voltunk, eltűnt, most meg cimbizik, kérdeztem tőle, mit akar, mondta, amit én, mondom jó, néha kefélhetünk, de a pasim már többé nem lehetsz, bár le se feküdnék többet vele, csak kíváncsi voltam a reakciójára. Hát egyszerű volt, besértődött, hogy mi az, hogy én őt nem akarom, mint pasit :D álllllat :D
Aztán meg itt a kis tetováló művészem, imádnivaló alak, amikor épp nem akkora az arca, hogy takarja a napot, amint elkezd nagyképűsködni, azonnal lépek és nem beszélek vele pár órát, hogy csituljon. Hiányzik az ölelése, a szex és az érzékeny pasi oldala, nagggyon, ő egy percig nem hitt benne, hogy ebből komoly dolog lehet, épp tegnap írta ezt:
"Tudom, hogy te kapcsolatra vagytal. De ha belegondolunk, most költöztem egy uj országba, uj kornyezet, uj nyelv, uj emberek, uj munkahely... Volt annak valami realitasa, hogy egy Magyarorszagon elo, roghoz kotott, ket gyermekes csaladanyaval letesitsek komoly kapcsolatot? Szerintem most mar te is latod, hogy aligha."
Nyuszika nem vállalja fel, hogy igazából ez rajta múlt, utána írta, hogy az ő döntése nem befolyásolta volna az én hozzáállásomat, egyem a szívét, mintha nem döntött volna :) Mindegy, csípem a búráját, meg hát megyeszékhelyi szerint egy igazi számító dög vagyok, kérdezte, miért utazom ki hozzá, ezt bóknak vettem, a válaszomra:
"bevallom neked, csak azért utazok ki, hogy jelen legyen a sziluettem a valóságában, ha még akkor sem jön rá, hogy mi hiányzik neki és hogy érdemes azért tenni, akkor hagyom menni"
Vicces az egészben, hogy tökre be van szarva, ha kicsit keményebben írok, hogy elveszíthet, kell neki a hazajövetelkor a nyugat kapujának menedéke, vagy a rossebb tudja, nem is érdekel, azt a 4 napot élvezni fogom Franciaországban, aztán nekilátok az életem lényegi részének.
