Nehezen viselem az ünnepeket, de kezdjük az elejétől.
Csütörtökön még elmentem vásárolni a húgommal, kinéztem neki egy tök jó kabátot, mert elég gáz a jelenlegi, mivel más nem volt hajlandó, ezért én mentem el vele megvenni, no meg elmentem marhát venni :) Visszafelé beugrottunk a céghez, dehogy Kolléga miatt :) viszont le kellett fénymásolnom kisfiam könyvének másolatát, a kötelezőt, hiába szóltam kedden, hogy rakja ki, ő szépen elvitte az osztálytársának, mire visszaért már csütörtök volt... Szóval bent voltam a cégnél, egy lopott csók után fénymásolok tovább, a kezeim remegtek, még jó, hogy máskor is, ez nem tűnt fel úgy a húgomnak, de tegnap este bedobta, te ez a pasi úgy nézett rád a cégnél, mintha hulla szerelmes lenne... pedig ő nem ismeri, akkor mennyire vágják azok, akik ismerik?? Ebből baj lesz...
A vibrálás nem hogy szűnik, egyre durvább. Ez egy örvény, ami benyel, hiába kapálózok... persze kölcsönösen, nehogy egyszerű legyen az élet. Kész vagyok, mardos a lelkiismeret a családjával szemben, hiába könyörgök, hogy legyen már erős és ne keressen, amint lehetősége adódik, már jön is és jelzi, hogy non-stop az eszében vagyok, mennyire hiányzom neki... Péntek reggel egy alufóliából hajtogatott csodás kis rózsa várt a fiókunkban, meg egy szerelmeslevél. Persze ezt viszonoztam, kapott levelet és egy aprócska követ, ami már 4. éve kísérget, hát a követ rá fogja operálni a kocsikulcsára, a levelet pedig nagy szívfájdalommal semmisítette meg. Hát merész dolog a követ a kocsikulcsra rakni. Olyanok vagyunk, mint a tinik. Azon reménykedek, most azért 2 hétig nem találkozunk, hátha újra rájön a családja boldogságára és halványul az irántam érzett szerelme, tegnap este bejelentkezett, hogy egész éjjel nem aludt, egyszerűen nem bírja elviselni, hogy 2 hétig nem láthat. Találkoztunk, szembe jöttek velem délután, majdnem kiesett az autóból, hogy mentse a pillanatot. A fenének nem tud ilyet szingli pasi?? Este bejelentkezett, úgy ment családi tévézni, mint akinek a fogát húzzák, ennek rossz vége lesz, én ezt nem akarom, akármennyire jó. Minek egyszerűen, ha bonyolultan is lehet??
Meggyóntam tesómnak, mondta, rohadt gyorsan szálljak ki belőle, mivel mindkettőnk családja ismeri a másikét, ha itt borul a bili, olyan balhé lesz mindenhol, nekem erre nincs szükségem. Hogy miért alakult ez így? Szereti a feleségét, hiába akarja feldobni a közel 20 éves kapcsolatot, a csaj nem nagyon vevő rá, neki megfelelnek a szürke hétköznapok... Kollégának viszont nem. De ez nem válóok és nem is indok a félrelépésre. Morális válság.... ráadásul baromira hiányzik :S Na mindegy, ilyen az élet.
Pénteken a naptárakat gyártottam éjjelig, közben Ex-kolléganővel dumáltunk :) Belógtam a régi céghez :)) Kinyomtattam és lefűztem a naptárakat. Hulla fáradt vagyok, éjjel pedig fent maradtam, pedig aludhattam volna már, de akkor a kötelezettségekkel teli reggel következik, azzal meg már úgy tele az összes tököm, ahogy van...
Volt már vagy fél 1, mire elaludtam, kiscsajom meg 5 órától hányt, csúnyán nem pihentem ki magam... Szegényemet jól elkapta egy vírus :S Nem is evett egész nap semmit, aztán mentem pedikűröshöz, majd rohantam vissza a gyógyszertárba, nem bírom a mosoly bogyóm nélkül az ünnepeket, ennyire még sosem vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek, erősen gondolkodom, hogy jövőre lelécelünk valami meleg helyre és szarok az összes cécóra... utálom. Az egyik barátnőmtől h&m-es utalványt kaptam, meg kiscsajomnak még nem volt harisnyája, úgyhogy húgommal elugrottunk és kaptam meleg plüss köntöst nagyfiamnak is, hát olyan boldog lettem, a vásárlás olyan, mint a vadászat, kitalálod és addig kergeted, míg vagy megtalálod, vagy feladod, bár én már feladó párti voltam, aztán gondoltam, megérdemlek én is valamit, mégiscsak én kaptam az utalványt, hát másfél óra alatt a teljes szortimentet átválogattam és nem találtam semmit, de semmit az ég adta világon, a végén mégiscsak rábeszéltem magam egy csini fehér ruhára, pedig nem akartam rucit venni, tele vele a szekrény, na majd 25-én azt veszem fel anyuékhoz, holnap partner look-ban leszünk kiscsajommal :) Kiscsajom bealudt anyuéknál, hazajöttem nagyfiammal és le se szartam semmit, elfeküdtem és aludtam vagy 3 órát, teljesen kész voltam.
Este átjött a húgom, átugrottam nővéremhez, az idén ő vásárolt a gyerkőcöknek, röhögtünk hugival, vajon mennyire fognak a gyerekek örülni egy fényképezőnek vagy épp egy sd-kártyának, látni, hogy sógor vásárolt :) Na mindegy, Bandita úgyis elvitte a neki vásárolt fényképezőgépet, így most lesz kettő is. Fél 1-re végeztünk a csomagolással :S Aztán el is ájultam, azzal a swunggal.
Ma takarítás van porondon, meg megígértem gyerkőcöknek, hogy kókusz kockát sütünk. Holnap pedig hagymás rostélyos lesz, csak hogy megtörjem a vadas hagyományát.
Éjjel pedig Banditával álmodtam, kibékültünk, elutaztunk, közben a hely tulaja szólt, hogy csaló és kirabolta a helyet, mire visszaértem, könnyes szemmel állt a nővérével és bejelentette, hogy megkérte cukrász kezét. Hát király lelkiállapotban ébredtem. Karaj ....
Lennék már 2 héttel öregebb, feszélyez és kicsinál ez az egész karácsony körülötti cécó. Utálom, nagyon, műmosoly felcsap és boldogság szimulál.
