Annyira mocskosul elegem van, tök jó volt, hogy ma dolgozhattam, legalább nem gondolkodtam, a vizsgát és a holnapi sulit kihagyom, egyszerűen nem kell további frusztráció, képtelen vagyok erre... jövő hétre meg kénytelen leszek összeszedni magam.
Aztán hazajöttem, kiengedtem a kiskutyákat, hallgattam, hogy apám cseszeget, hogy nem eszem, megint nem keresett a családból a kutya se, nagyon fontos vagyok. A kiskutyákért mehettem és befűteni sem sikerült még, pedig már egy órája szívok vele.
Lényeg, hogy fogta a szütyőjét és le se kell szarnia semmit, hát záros határidőn belül kifizetheti a kocsit és leszarom, hogyan, mást nem, adja el és a kutyák felől is intézkedjen, nem tudok róluk gondoskodni, neki vettem.
Már épp ott tartok, hogy betemetem a tavat is, kihalászom belőle a koikat, leviszem a halashoz és beföldelem és kidobom az akváriumot és elfelejtek mindent, ami vele kapcsolatos.