Tegnap átjött Bandita, elvitte a maradék cuccait, megjavította a garázskapumat... Úgy indult, hogy nézett a nagy boci szemeivel, mikor bejött, majd automatikusan átölelt, hogy mennyire sajnálja, hogy mekkora szarban hagyott, én pedig szimplán elsírtam magam. Utána kivonult elpakolni, én meg bent maradtam a szobában, mert fázom.

Aztán jött, leült mellém és beszélt tovább, hogy sajnálja, hogy irritálta már a fogkefém is és hogy mióta ő lezárta, csak szorongott és voltak jó pillanatok, most igazából sokkal szarabb, de talán lesz jobb. Mondta újra ugyanazt, amit eddig...

Aztán.... ragaszkodik hozzá, hogy hétfőn elkísérjen orvoshoz, hisz kettőnk dolgáról van szó, na itt már néztem, mint Rozi a moziban, hogy ezzel most mégis mi a fészkes fenét akar. Aztán lassan, de biztosan tálalta, hogy hezitál és nem tudja eldönteni, hogy szeretné-e a babát... na, az anti-családos gondolkodik, hogy akar-e gyereket. Mondtam neki, hogy újra szivatsz? És ha 1-2-3-4-20 hónap múlva meggondolod magad? Gondolkodj már... Igazam van, mondtam neki, találhatsz egy gyerektelen csajt, akivel lesz egy babátok, de nem hatotta túlzottan meg, csak rázta a fejét... igazából azért akartam, hogy ő kísérjen el a megszakításra, hogy ne gondoljam meg magam, most viszont már lassan úgy fest, hogy ebben sem bízhatok...  és ezzel lezárhattuk volna a témát, de mindig újra és újra ugyanoda lyukadt ki, hogy beszélnie kell tesójával a dologról és irtóra fél, hogy megbánja, ha megszakítjuk a terhességet. Kész, teljesen kiestem a koncepcióból. Arra a reakciójára, hogy gondolkodjak és esze ágába sincs, na arra számítottam, meg arra is, hogy még ha együtt lennénk se, de azóta rágódik, nem kicsit, nagyon. Erre nem számítottam, hogy 3 napja ez forog a kis agyában, hogy hogy számol el magával, ez ügyben. Hogy én gyásznapnak nyilvánítom a "szülés napját" és már gondolkodtam egy rituálén, amivel minden évben megemlékezek, mert engem ez lelkileg agyonnyom, az addig oké, de hogy ő gondolkodik rajta, na, nekem ez tök új. Nem bízom benne, felkavart, nem akartam erről beszélni, azt hittem tárgyilagosan rendezzük a megszakítást, erre meg ez... hihetetlen.