valamikor elindult, fogalmam sincs, sem az elejéről és remélem a végéről sem...
rámírt, beszéltünk, aranyos volt, bár kicsit nyálasnak tűnt a fotója, de hát ez belefér, sosem lehet tudni, de aranyos és normális, végülis egy ebédbe nem halt még bele senki.
Dumáltunk minden nap, kvázi egész nap, akármerre jártunk...
Aztán jött az ebéd, tiszta ideg voltam, délben találkoztunk, együtt szálltunk ki, egymás mögött álltunk meg, közeledtünk és egy helló után csókolóztunk, remegtem, mint a kocsonya, leírhatatlan érzés, ahogy a karjaiban tartott, majd fogta a kezem és együtt mentünk 50 métert az étterem teraszáig. Wazzeg ez a pasi jól néz ki, nem nyálas, mosolygós, gyönyörű szemei vannak, az őszes haja az őrületbe kerget és a mackós alkata huhhhh, leültünk, ittunk egy colát és kérdezte, mit ennél, mondtam, ha nagyon őszinte vagyok, görcsbe a gyomrom, mosolygott, ne izgulj már, én meg csak remegtem, mint a kocsonya, aztán úgy döntöttünk, nem is vagyunk éhesek :)
Csodás péntekünk volt, elmentünk a közeli várkertbe, a padon az árnyékba meghúzódtunk, hol csókolóztunk, hol dumáltunk, ahogy a szemembe nézett és mondta, hogy gyönyörű vagy, lélegzetelállító volt, aztán sétáltunk a várban, erdőben, tóparton, majd egy mező szélén kötöttünk ki és egy turista pihenőben dumáltunk tovább, egészen addig, míg a húgom nem telefonált, 8-kor :) hogy nem jönnék-e.
Nehezen ment az elválás, de muszáj volt, reggel viszont együtt indítottuk a strandolást, vacsit főztem és együtt aludtunk, egymás mellett, csodás volt, nem, nem feküdtünk le egymással, a gyerekek is csípik és vica verza, reggel együtt kávéztunk és együtt is ebédeltünk, hülyítjük egymást, éjjel fél 3-ig hülyültünk, kicsit kába vagyok, de nem baj, hulla boldog...
Lökött informatikus, profi focista volt, indián és ló bolond, érzelmes és jóképű, egy tünemény, van 2 felnőtt fia és imádni való, ő az, akit akarok és a 7. menyországban érzem magam, ahogy bűvöl és ahogy bűvölöm :)
Közgáztanár, várom az új nevet :)
