Az elmúlt 2 hét centrifugális pörgést okozott a lelkivilágomban, a szar és a nagyon szar között tengődtem, mostanában nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném. Vagy én szeretném rosszul?
Gyerkőcök édik, nagyfiam épp tegnap mondta, ha pénzért lehetne normális apát kapni, ő rendelne egyet :) Hülyülünk, elvagyunk, mint a befőtt, bár még mindig harcolnom kell vele, hogy néha itthon is maradjon, ne kelljen mindig menni valamerre. Kiscsajom dettó.
Múlt pénteken bevásároltam, este 3/4 10-re haza is értem, aztán reggel 5-kor kelés, pesti osztálykirándulás. Ennyi képmutató embert egy kupacon már rég láttam, brrrr. Hála égnek voltak hasonszőrűek is. Lehet, hogy a meki egészségtelen, de nem naponta kajálunk ott és 12 óra 3 fokban után ránkfért valami meleg kaja. Közben itthon viharfelhők kavarodtak, csak pusztán annyiból, hogy mindenki hülyének néz. Tesóm mondta, hogy legyek kedves szombat este bevállalni a gyerekeit, mert bulizni mennének, mondtam, hogy rendben, de nem tudom, mikor érünk haza osztálykirándulásról. Erre ő összebalhézott anyámmal, hogy addig kötelességük bevállalni a gyerekeit, míg én nem érek haza... na mindegy, negyed 9-re itthon voltunk, szaladtam a gyerekeiért, aztán próbáltam a 9 fokból hőmérsékletet csiholni, 11-ig bírtam, aztán elaludtam.
Előtte még péntek hajnalban végleg kiraktam Mr. Biget, miután találtam egy "te vagy életem szerelme" sms-t, ami nem nekem szólt, miközben éjjel azt taglalta, hogy ne kuncsorogjak kedvességért. Úgyhogy egy tőmondattal zártam rövidre. Azóta azt hiszi barátok vagyunk, pedig baromira nem.
Előtte csütörtökön este 7-kor jött értem volt főnököm. Tök ari volt, zavarban volt, egy szál tulipánt szorongatott a kezében. Állítólag nem tudta, hogy a kedvenc virágom, állítólag :) Na mindegy, elmentünk vacsorázni, majd a kedvenc koktélbáromban kötöttünk ki. Mivel jól telt az esténk, nem akartam hazamenni, úgyhogy non-stopba be, vettünk bacardi breezert meg balaton szeletet és a kocsiban dumáltunk tovább fél 2-ig. Roppant jól éreztük magunkat, 20 éves házassága ért véget, nincs jobban lelkileg, mint én. Megbeszéltük, hogy annyi mindenről lemaradtunk az elmúlt pár évtizedben, hogy pótolunk, a nyáron az egyik kilátó tetején berúgunk és reggel jövünk csak le, ha kijózanodtunk (hogy a tériszonyom hogy visz fel a tetejére, még nem tudom :)) No meg megyünk pár helyre, ahová már nagyon vágynék, neki meg cégautója van, úgyhogy low costos :) Ezt a csütörtököt most csütörtökön megismételtük, moziba indultunk volna, de nem lettem kész időben, úgyhogy mozit mekire cseréltük, aztán ismét koktéloztunk és most a tóhoz hajtottunk ki bacardi breezerezni, megnéztük volna a tavat, ha nem lett volna hóvihar... Most 2-re sikeredett hazaérnem, három tulipánt kaptam és egy ártatlan beszólással olyan zavarba hoztam, hogy potyogtak a könnyeim a röhögéstől, pedig semmi hátsó szándék nem vezérelt, ő pedig csak magyarázta, hogy fogalma sincs, mit akar tőlem és úgy belekeveredett, mint hülyegyerek a hózentrógerbe, én meg csak röhögtem, hogy nyugiiiii és hagyja abba, mert egyre jobban belekeveredik és már jól nem jön ki a dologból. Úgyhogy barátkozunk és kicsit sem bánom. Tényleg töltődünk mindketten. Kolléga mondta, hogy sugárzok péntek reggelente, mint a nap, mert csütörtökönként, mint hamupipőke felveszem a báli ruhám, beülök a tökhintóba és élek... Néha, kicsit, mert már belefulladok a nem életbe, ezek a kimozdulások azok, amelyek hétközben energiát adnak.
Na szóval, gyerekek itt voltak vasárnap és reggel felkeltem, hogy majd én megoldom mínusz háromban egyedül a tavat, hát az erő nem velem van, úgyhogy köcsög módon ráírtam az egyik rajongómra, hogy lenne-e kedve segíteni, MOST :D, volt, 2 órán belül itt volt és büszkén megmutatta, hogy az erő vele van és milyen jó páros volnánk, én meg sirdogálok, hogy a jó kurva életben, a ház körüli teendőket egyedül ellátni képtelen vagyok és sem Bandita, sem Mr. Big segítségéből nem kérek, pedig mindkettő bőszen ajánlkozik, de látni nem akarom őket. ÁÁÁÁÁÁÁÁ, elég...
Tegnap olyan mélyzuhanásban volt részem, hogy alig tértem magamhoz, pedig próbálkoztam vásárlási lázzal, kávéval, csokival, eperrel, borral, semmi, csak zuhantam mélyebbre és mélyebbre, pedig hogy megígértem magamnak, hogy a hétvégén tanulok gőzerővel...
Vettem fát, hát a rigók tegnap még fütyültek rajta, úgyhogy fűteni nem lehet vele, frankón átvertek, wááááá, kedden azért elküldöm őket valahová, de attól még itt nem lesz meleg...
Nagyon kellene pár nap, mikor szimplán lelépek... csak anyagilag nem fér bele, különben már itt sem lennék...
