Szóval ott tartottam, hogy fáradt és frusztrált voltam a szülöitöl, de ez van. Aztán gondolkodtam és megint hülyeséget csináltam, összehasonlítottam Bandita egy évvel ezelötti hozzáállását a mostanival és csúnyán felhúztam magamat rajta. No meg azon is, hogy hétfön éjjel, mikor bekötöttem a könyveket még ki- és bepakoltam a mosogatógépet, kedden elvittem a gyerköcöket aludni, addig megkértem, hogy pakoljon el a konyhán, hát a pultig jutott. Szerdán addig jutott, hogy tovább pakoljon a pultra. Én meg éjjelbe nyúlóan raktam össze a konyhát, meg a ruhákat. Persze fél 1 körül végeztem is, de 2-3-ig nem bírtam aludni, aztán addig tuningoltam magamat, míg reggel kibuktam. Hazaért, elvitte a gyerköcöket suliba, én meg felhívtam, hogy mi a terve, mondta délben kel és megy a haverjához, hova máshova... A mindig dolgos pasim, szarik bele mindenbe, mondtam neki, hogy tudod mit, keverd le a ragasztót, majd én megoldom a garázst, de hát, mire hazaérsz, én is otthon leszek, erre meg mondtam, hogy nem tudhatom, mikor van fontos randija a haverjával, mert ugye minden napra van. No mindegy. Aztán fellépett még fészre, persze nem írt rám, úgyhogy ráírtam én, egy before - after szöveg, meg annyit, hogy nem kell, hogy hiányozzak, erre jött a szabadkozás, hogy ö fáradt, jó éjt kívántam és azzal a svunggal ki is léptem.
Délben nem tudtam kelteni, mert épp tolmácsolnom kellett, mikor keltettem már ébren volt, mondta, nem kell sietnem, majd ö rendezi a gyerekeket és lekeveri a ragasztót, mire hazaérek. Hirtelen, mi? Kicsit bunkó vagyok és kifejtem a véleményem, mindjárt másképp áll a dolgokhoz. Pedig nem szeretek bunkó lenni, de ha feltör belölem, akkor az ég óvjon.
