Bandita hívott fél 4-kor, reméli van kulcsom, fáj az oldala, nem tud ajtót nyitni, gondoltam meghúzódott...

Mire hazaértem, fal fehér volt és hörgött, a teste pedig úszott a verejtékben, negyed óra alatt rávettem, hogy menjünk le a kórházba. Itt kell kifejeznem, hogy le a kalappal a helyi sürgősségisek előtt, már kiscsajomnál pillanatok alatt ellátták, Banditánál sem kellett még 5 percet sem várni, kint remegtem az ajtó előtt, mint a nyárfa levele...

Negyed óra után jött a doktornő, valószínűleg vesegörcs. Mentünk ultrahangra, röntgenre, hasonló finomságokra, ott töltöttünk 3 órát, mire minden lelet meglett, végül hazaengedték, de most is nagyon szenved :(

Nagyon megijedtem, hulla is vagyok, lassan elfekszem, de láttam rajta, ahogy szorította a kezemet, hogy mennyire örül, hogy ott vagyok mellette.

A 20 percben, míg a vizsgálóban volt, végig az lebegett a szemem előtt, hogy anyámnak lehet igaza és én betegítettem meg? ahogy az Exemet is? A rutinszerű behajtás a kórház területére, a várakozás, kicsit megtörtem lelkileg, mocskosul félek, de nagyon hálás vagyok, ott alszik ma is mellettem és megérinthetem, vigyázhatok rá.