Úgy alakult, hogy nap végén telefonáltak, hogy meló stornó, ugyan Bandita ügyes és szorgos, de nem kell most ember - időben... Féltem, hogy nagyon megviseli, viszont mind a ketten csak röhögtünk az egészen.

Este odabújtam hozzá és megszorongatott. Mosolygott és jól esett, hogy boldog, még így is, pedig valljuk be, hogy szar.

Beilleszkedett a kis családunkba, most már a mosást is átvette, igazán örülök minden szar ellenére, hogy ez így van.

Tegnap este a kongó hűtővel beszélgettem, míg ők hármasban levitték a kutyát. Aztán úgy döntöttem, jöhet a B terv és sütöttem rizsfelfújtat. Megint örült.

Boldog vagyok, hogy velem van és hogy együtt vagyunk, mindennek ellenére. Pedig van elég gondunk, de míg fogjuk egymás kezét, addig egyik baj sem tűnik megoldhatatlannak, mert nem vagyunk egyedül vele.

Becslem érte, hogy nem vár és nem kér, alkalmazkodik a programjaimhoz, márpedig a meló-suli kombó elég sok időt elvesz tőlünk, ő pedig addig kirándul a gyerkőcökkel és főz nekik, nem morog, csinálja és még így is boldog.

Ahhoz képest, hogy utálja a reggeleket, mert korán eljön, mégis felkel, hogy kávét főzzön nekem és jól esik.

Úgy esett, hogy reggel kerregett ezerrel a kocsi. Mondta, ez biza a fék... Árajánlatot kért és ha otthon csinálja meg, akkor kicsit többre jövünk ki benzinnel együtt, mintha itthon, de akkor kicsit hazamehet, úgyhogy mert jót tenni jó és miért ne, felajánlottam, hogy húzzunk le hozzá a hétvégére és örült és annak, hogy ő örült, meg én is örültem, úgyhogy örültünk mindketten.