Megannyi gondolat cikázik erre-arra rendszertelenül a fejemben.

Először is, nagyon jól vagyok, persze ehhez szerencse is kellett, hogy túl legyek a CHF mizérián...

Egy dologra rájöttem... Nem tudom mi alkotott bennem cselekvési gátat, de volt gát, az biztos és erős volt...

Múlt héten felhívtam a jósnőmet és ő keddet javasolta... Sok embert megkérdeztem, hogy mikor volna jó...

Aztán jött egy isteni szikra, a saját életed alakulásáért te vagy felelős és neked kell döntéseket hoznod, neked kell, hogy a legfontosabb legyen. Figyeltem az árfolyamot és döntöttem. Most jól döntöttem, biztos megannyiszor az életben már rosszul, DE rá kellett jönnöm, hogy a rossz döntés még mindig jobb, mint a döntésképtelenség.

Vállalom a következményeket. Minden szinten.

Maradok a cégnél, ma épp a főnökömmel megyek Bécsbe tárgyalni. Épp ideális időpontban, tudunk beszélgetni.

Gondolkodtam, hogy beszélek vele az osztrák meló miatt, de nem teszem meg. Nem időszerű, kivárok és kész... Pár tízezres nem ér annyit - tudom, le vagyok égve és jól jönne -, mint hogy 5 perc alatt bármikor ott vagyok a gyerekekért, tolerálják az iskolámat és az egyéb flúgjaimat és hát innentől felfelé ível a karrierem, közvetlenül a főnök jobb keze leszek, tehát max. mellettem lehet valaki vagy alattam...

Amin még nagyon sokat gondolkodom, a vonzás törvénye, szó sem volt soha arról, sőt kósza gondolatot nem pazaroltam arra, hogy én itt egyszer elismert tagja leszek a cégnek, legyünk őszinték, azért csütörtökön még a tervmásolásból és iktatásból állt az életem...

Most pedig fordult egyet a világ... Sok minden van még mindig, amitől félek, de fogakat összeszorít és csinálom...

Bandita mellettem áll, teljes vállszélességgel, sokat várok tőle... néha többet, mint amennyit adni tud...

Tegnap elnéztem, ahogy a két kis majompalántám csüngött rajta, beugrott, mert meg tudta oldani... egyszerűen édesek voltak, néhány nap még és összefolynak a hétköznapjaink, olyan ember mellett ébredhetek nap, mint nap, aki szeret, aki hagyja, hogy szeressem...

Nagyon jó fordulatot vett az életem az elmúlt 5 napban, szinte minden vonalon... remélem marad a sikerszéria, azért az előző 5 évem maga volt a gyötrelem... megérettem arra, hogy boldogságban éljek.

Pótapától szeparálódnom kell, nem viselem már a negatív hullámait, a pesszimizmusát és depresszióját. Nekem boldogság és béke kell.

Tudom, a boldogság mindig nagyobb felelősséggel jár, mint a boldogtalanság, ezt megtanultam az Exemtől, mennyivel egyszerűbb elbújni a depresszió mögött, mint vállalni a szart és jót emelt fővel egyaránt. Mostanában a boldogság egyenlő a felelősségválallással, míg a boldogtalanság a világ legjobb kifogása a lustaságra és a tehetetlenségre.

Én nem leszek tehetetlen, új életet építek, szebbet, jobbat és a legjobbat kihozom belőle és még ha nem is úgy alakul, ahogy előre betervezem, vállalom a kockázatot.

ÉLEK ÉS ÉLNI FOGOK! ELEGEM VAN A VEGETÁLÁSBÓL!