Megint sikerült azt a lelki békés állapotot elérnem, aminél azt hiszem, nyugodtabb, békésebb állapottal már csak a túlvilágon találkozhatok.
Viszont rettegek és nem tudom hol található az a gomb, amivel az 'élvezd a mát' lehet elindítani... miért kell rettegni a rossztól?? pont mikor jó?
Mégis olyan más állapotban vagyok... olyan megbékélt állapotban, nem tudom mi idézi elő és mitől van.
Én én vagyok és szeretem magam, pont úgy, ahogy vagyok... jó nekem... élek, nem haldoklom, nyugodt vagyok, burokba, erős kristálytiszta burokban, látok mindent, tisztán látok, de nem érint meg semmi...
Szimplán nézem a tavaszt, farkasszemet nézek a természettel, nem nyitom ki a szám, mégis beszélek velük... ilyennek képzelem el a haldoklás utolsó másodperceit... így éreztem szülésnél is, mikor már esett a gyerek szívhangja, én pedig nem hallottam... érzéketlen érintetlenség tört rám... tegyetek amit akartok, a tiétek vagyok, átadom magam... ott felráztak, nem hagyták, hogy átadjam magam a semminek... mégsem hallottam, nem láttam, nem emlékszem csak arra a mindent betöltő nyugalomra, ami rámtört...
Erre mi lehet a legtalálóbb szó? Ez az az állapot, amikor megbékélsz magaddal.
Peace!
ez is újra:
