Egyre jobban az az érzésem, hogy nem akarok ott dolgozni, ahol dolgozok, kábé az összes tököm van tele az egésszel, mert a 7 perc késés miatt, mint az óvodában cirkuszt kell csinálni és hasonló baromságok, ne használjunk már fészbukot, ne túlórázzunk, de az elszámolhatatlant számoljuk már el. Na mindegy.
A suliban remekeltem, pedig nem voltam jó, de visszahúzódó voltam és mindent megbeszéltem a tanárral, a lehető legjobbat hoztam ki a péntekemből, amit csak lehetett. Szombaton az angolvizsgán is remekeltem. Egyszerűen eufórikus volt.
Szombat este bulizni mentem, komolyan úgy éreztem magam, mint egy alien a sok igénytelen barom között, de ez sem érdekelt, az már jobban, hogy ebben a koszfészekben nincs egy szórakozóhely, ahol táncolható zene lenne... ja és közben barátnőm felhívta tetoválót, mert hogy ismerik egymást 20 éve, azt mondja, szerelmes beléd, mint a nagyágyú, persze hogy tudom, hogy szeret, de én már nem küzdök, belefáradtam a küzdelmekbe, olyan féltékeny volt szombaton, hogy megmosolyogtam, mikor ráírtam fél 3-kor, hogy hazaértem, rákérdezett, kivel, aztán megnyugodott, hogy egyedül, nyugodtan kövesse az eszét, nyugodtan szedje össze a kedves francia lányt, nem az én dolgom...
Újabban önhipnózisba kezdtem, tudom, hogy nem vagyok normális, de jól esik. Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz.
Gyerkőcök anyósoztak a hétvégén, vasárnap, későn értünk oda, mert hát mégis csak fél 3-ra értem haza és 10 előtt nem keltem fel, anyós bedobta, hogy jövő hétvégén ott aludhatnának, azt hittem lemegyek hídba... bő 2 év után ilyen jutott magától eszébe... nem nagyon rajonganak a gyerekek az ötletért, úgyhogy nem kapkodok utána...
Aztán meg gondolkodtam, mert randi jelentkező akad bőven és fogalmam sincs, hogy melyik illene hozzám, hogy melyik életet szeretném.
Pár héttel ezelőtt el kezdtem levelezni egy külföldi Menedzserrel, sikeres, édes, kicsit őrült, mint én, na, szerintem ő olyan, amikor tudunk, fussunk össze kapcsolatot akar, 3 városban él és eléggé leterheli a munkája, nagyon tetszik, hogy intelligens és mélyérzésű, néha olyat ír, hogy az állam esik le, hogy pasiból pattanhatnak ki ilyen gonolatok, de még életében nem jutott eszébe, hogy családot alapítson. Hááááát, hogy én egy kiegyensúlyozott távviszonyra vágynék, nem tudom...
Repteressel még mindig tartjuk a kapcsolatot, hát ő is hasonló beállítottságúnak tűnik, mint az előző, neki van egy tini lánya, aki nem tartja vele a kapcsolatot, sokszor érzem rajta, hogy magányos, de ő is inkább egy amolyan hétvégén, ha nincs jobb dolgunk legyünk együtt kapcsolatot szeretne, szigorúan szerintem...
Mérnök is még irogat, na ő gyereket és házasságot akar, fura pasinak tűnik, de nem mondom, hogy nem jön be a furcsasága :)
Meg ott van Válófélben, na benne van vehemencia, odavan értem és helyben van és percenként hajt, hogy találkozzunk már és látnia kell és tudnia kell :)
Aztán meg ugye Tetováló, aki szeret, imád, de kikapcsolja az érzéseit és ésszel fog dönteni, mert nem hisz benne, hogy a szerelem bármire elég volna.
Nekem meg fogalmam sincs, akkora nyomást gyakorol rám anyám, hogy ideje egyedül rendeznem a gyerekeket, azonnal keressek más munkát és lássam el reggel-délután a gyerekeket, persze, ha Mérnökkel vagy Válófélbennel összejönnék, jelentősen egyszerűbb volna az életem, csak meg lenne-e az a plussz, amit várok egy kapcsolattól, azt nem tudom, Menedzser és Repteres nem hiszem, hogy asszisztálna, mégis valahogy a fene sem tudja, hogy mit szeretnék... de majd ezt is megoldja az idő.
Egyszerűen szépnek, okosnak érzem magam, imádom, hogy körbeudvarolnak, jót tesz a lelkemnek...
Kritikusaimnak üzenem, mint régi Kolléga, az én életemet ott szúrom el, ahol én akarom, ő sem épp a sikereiről híres, sőt, volna mit kifogásolnom az életén, ahogy másokén is, elegem van a majd én megmondom a tutit emberekből, én sem teszem másokkal, más se tegye velem, a kiosztalak és tanácsot adok között óriási a különbség.
Szóval megint van min rágódni... Holnap van a 6. szemeszterem utolsó vizsgája, jövő héten az államvizsga felkészítő és július 4-én remélhetőleg függetlenedek, olyan hihetetlen, hogy vége lesz...
Ami lemaradt, hogy az önhipnózison túl bizonyítsam, mennyire nem vagyok normális, szigorúan magamnak, nekiálltam rajongani, az égért, a felhőkért és a szélért, imádok kimenni, fényképezni, élvezem, mikor borzolja hajamat a szél, mikor hatnak rám az elemi erők... közben pedig hallgatom a passenger-t, valszeg tetováló miatt, még is csak let her go-t játszunk, hisz, ha kicsit felpörgetem a kommunikációt, azonnal vészféket húz, ha viszont leszarom és nem írok neki, mire hazaérek melóból vagy 20 üzenet vár tőle...
