Hát, hogy ne legyen túl happy a napom, elmehettem nagyfiammal fogászatra, fáj a fogacskája :S

2 órát vártunk, ugyan jó a fogorvosunk, de telefonon bejelentkezni lehetetlenség, ez az ügy pedig nem tűrt halasztást... kitisztította a lyukat és adott fecskendőt, amivel öblögethetünk...

Banditával meg összevesztünk, túl szép lenne, ha igaz lenne, hogy egy egész rohadt napon keresztül jól érezhetném magam...

Bár igazából hidegen hagyott... a siránkozása a háza kiadása miatt, hogy fogalmam sincs róla, mekkora trauma... aztán jöttek a szemrehányások, hogy miért nem én költöztem... meg ha tudta volna, hogy milyen gondok gördülnek felém, nem biztos, hogy meglépi... 

Felvettem a pókerfészemet és mondtam neki, kedvesem, a két sporttáskád összepakolásában és a kutyáid visszaszállításában segédkezek, mert én ilyen kedves és segítőkész vagyok...

Nézett rám, nem érti mi a bajom... Ezt a jogot örökre fenn fogja tartani magának... Hát kedvesem tedd azt... tőlem mehetsz...

Én magam vagyok egy csapat, on my own. Igazából néha zavar, néha nem... nem kaffog bele senki, magam vállalom a felelősséget... Azt hiszem többé nem is veszek részt csapatmunkában, drága tanulópénzt fizetek én ezért...

Szeretem magam, hiszek magamban, mi kell még? Fogat összeszorít és küzdök a végsőkig, utána meg írok egy könyvet úúúgy 2005-2015-ig, azt hiszem, unalmas, az nem lenne... majd abból meggazdagodok és full happy leszek :D vagy néhány orvos beperelne rossz hír keltésért és rágalmazásért, ugyan nem lenne igazuk, de mindegy :D

Szóval valahogy nem megy ki a fejemből a karácsonyi bulin, mikor beszélgettem a konszern egyik fejesével... mikor meghalt a neje, újraházasodott, de nem él együtt a feleségével, mindenki éli tovább a saját életét, randiznak, kirándulnak, együtt nyaralnak, de együtt nem szándékoznak élni... és milyen igazuk van. Banditával is milyen jól működött, míg nem éltünk együtt... nem kellett elviselnem a szürke hétköznapjait és neki sem az enyémet... azt hiszem, ha vele véget vetünk ennek az egésznek, akkor maradok egyedül....

Rámírt a régi főnököm, segíteni szeretne, amiben csak tud, fogalmam sincs, lehet, hogy paranoiás vagyok, de nem értem miért... tudom, volt elég dolga bankokkal, perekkel... félek én már bárkiben bízni... nem, nem kell pszichómókus... az élet tette ezt velem, nem hálálkodok senkinek, emelt fővel csinálom végig.

Amúgy is dilemmában vagyok, a kinevezésem nem esik kútba, lázasan folynak az előkészületek és azért a milliárdos forgalom fő kontrollere, majd a Controlling osztály vezetője lennék... viszont külhonban még támogatás nélkül is milliós nagyságrenddel keresnék most jobban... fogalmam sincs, mit tegyek, ma megint pályáztam, további anyagokat kértek be... de az mégiscsak egy külker ügyintézői állás... jajj. na majd sírok, ha fel is vettek :D

Tesómék lefoglalták Mallorcára az utat :) Örülök nekik, még soha nem voltak nyaralni, tesóm teljesen kivirágzott, örülök, hogy rendbe jöttek végre anyagilag... Én sem moroghatok, nekem jó lesz Murau is :) Bécsi barátnőmmel jókat fogunk dumálni esténként... 

Bandita meg mehet addig haza :D Grrrrrr. :)