Itt volt tegnap anyám, bár ne jött volna, olyan dolgokat olvasott a fejemre, hogy köpni-nyelni nem tudtam, hogy elszúrtam a házamat, hogy elhagyom magam és nem vagyok jó anya, elmartam magam mellől Banditát és nem bírok kijönni a fizumból, dióhéjban talán ennyi.

Egyik tesómmal sem túl fényes jelenleg a viszonyom, sőt, inkább ignoráljuk egymást, azt hiszem, ezt míg élek, nem felejtem el.

Bandita itt volt, elég idiótán jött ki a dolog, hogy pont neki sírtam el, milyen bunkó anyám, megcsinálta a kutyák helyét és már ment is. Fogalmam sincs, találkozunk-e még, de már nem is számít.

Kisfiam este zokogott, hogy őt megint elhagyta az apukája, próbáltam megmagyarázni, hogy mi hárman vagyunk az állandók, pasik jöhetnek-mehetnek, mi mindig itt leszünk egymásnak.

Kiscsajom is kifakadt végre reggel, erre már nagyon vártam, sírt nagyon, hogy miért maradt a kocsi Banditánál, mikor ki se fizette és hogy mikor elmentem bunkó voltam vele, ő pedig csak sírt, hogy én tehetek róla, hogy elment és nem hiányzik neki, haragszik rá. 

Levelezek két pasival, az egyiket ismerem vagy 20 éve, egy barátnőm ismerősi társaságába tartozott, van egy fia, aki vele él és egy megyeszékhelyi pasival, aki lakott már kis városkánkban, meglátjuk, mi lesz.

Telefonos továbbra is minden este hív.