Tehát folytatódik az este, lassan nyugovóra térek... mondhatni, kicsit oldottam a hangulatom és most gondolkodom.

Szóval először is, ha valaki azt mondja nincs férfi intuíció, azt fejbevágom, holt ziher :)

Gondolkodtam a tekintélyes pasin, nem a kora miatt váltam szkeptikussá, hanem mert soha nem integrálódna be az életembe, hogy vágyom-e rá, hogy valaki megtegye, fogalmam sincs, de legalább esélye legyen, hisz kurva nehéz egyedül, ilyen családdal a háttérben... szóval fogalmam sincs.

A másik pedig amin morfondíroztam, a szeretőm tiszta szívből szerettem, mára az is elmúlt, de nem tudom, feladjam-e vagy sem, mármint a szerelem utáni vágyamat feladjam, az exem, aki tegnap primitív módon anyázott, ma rámírt:

Szia!Gondolom nagyon berágtál a tegnapi miatt........jogosan.de volt benne igazság is.Sajnos a mai napig nem tudom miért lett vége,nem találok rá magyarázatot.Lehet besokalni,összeveszni,de ez még nem ok a "hirtelen"szakításnak.tényleg nem nyúzni akarlak,és nem bántani,de értsd meg,nem lett ez normálisan lezárva,és csupa kérdés vagyok.Belőlem az érthetetlenség miatt jönnek ki furcsa dolgok,ha tudnám az okokat ami miatt tényleg az biztos sokat segítene feldolgozni.De így csak egy kérdőjel van amit nem tudok megmagyarázni.

 

makacs és hülye egoista tudok lenni az biztos,mert akartam.igen akartam sokszor,hogy csak velem legyél.csak magamnak.........ezt elkúrtam....lehet,sőt biztos,hogy ez is közrejátszott.Egy biztos......még mindig életem NŐJE vagy,ill. annak tartalak,és szeretném,ha egyszer majd megtudhatnám,ha te is rájössz,mi az oka.

 ja és hogy még ramatyabbul érezzem magam, kaptam mellé egy dalt is:

https://www.youtube.com/watch?v=Db65ZsVsLWo

erre persze el kezdtem pityeregni, de pszt. el nem mondani, kemény csaj vagyok, sosem bőgök ;)

valóban cirkuszos, sokszor idegesítően ragaszkodó, de mellettem állt, mindenben, most, ha akarnék, felsorolhatnék 1000 dolgot, ami idegesített benne, de mikor kellett, átölelt és tudtam, nem kell egyedül végigcsinálnom... nem tudom, ha újrakezdenénk, ne törne-e újra elő bennem a szerelem utáni vágyakozás... de vele könnyebb lenne...

őrülten sajnálom, soha nem fogom tudni neki elmondani, akartam hinni, hogy szeretem, mert imádtam, hogy szeretett, de az én szívem foglalt volt, égő szerelemben lángolt, megcsaltam, kétszer is, pedig életemben senkit soha még... de szerettem a szeretőm, érdekes, az is kiégett belőlem, nem érzek iránta semmit, gyilkos közönyt... na mindegy, nem róla van szó, tehát újrakezdjem, szereti a gyerekeim, engem is, kell, hogy viszontszeressek, hogy boldog legyek??

Mi lesz, ha soha nem fognak viszontszeretni vagy én nem fogok, ez a lehetőség most adott, lehet, hogy életem tökéletes szerelméről mondok le vele, lehet, hogy csak a magányról...

bár tudnám... olyan jó volna tudni, melyik a helyes út, higgyek abban, ami talán sosem jön el vagy ne...