Meg kell állapítanom, hogy a libikóka gyerekkorban sokkal jobb, mint felnőtt korban. Kipróbáltuk Banditával élőben egy Balcsi parti játszótéren, rá kellett jönnünk, hogy nekünk ez már nem ad száguldást és eufóriát. Apropó száguldás, épp relaxáltam, mikor szembe jött egy kamion, Bandita rosszkor állt ki, simán visszasorolt, nekem viszont jóval több idő kellett a regenerálódáshoz. Apropó regenerálódás némi szülői szigorral kiscsajom összeporszívózta Bandita házát, nagyfiam füvet nyírt, így pikk-pakk kész lettünk a házi és háztáji munkákkal és átadhattuk magunkat a kalanadoknak. Apropó kaland, vicces volt köveken hasalva szabkodni a Balatonból hinárt az akváriumba és kalandos lenyúlni számukra egy rozzant vödröt, de végülis hasznos lett, jól mutatnak az akváriumban. Apropó akvárium, a múlt hetem azzal telt, hogy kis halakat halásztam le a tóból és gyűjtöttem vödörbe, aminek nagy része Bandita tavában landolt, kis része Bandita akváriumjában, a gyerekekkel együtt kaptunk sikítófrászt, mikor egy nagyobbacska hal bekapott kettőt, aztán eltávolította azt Bandita, most nagyon várom, hogy újra láthassam, mi lett a csemetéinkből :) Apropó csemete, kiscsajom osztálya szülőkkel együtt ment osztálykirándulásra, életem legnagyobb baklövése volt, hogy nem kísértem el, ő pityergett, én meg szintén, végig a napot... Hazaérve pedig meséli, hogy bent felejtette a buszban a pénztárcáját és senki nem adott kölcsön neki fagyira pénzt, még a tanító néni sem... Úgyhogy csütörtökön elkapom a grabancát és megmondom neki a magamét. Apropó beszélgetés, szombaton találkoztunk Bandita ismerőseivel, beszélgettem a haverja feleségével és feldobta a gyerek témát, mondtam, nem rajtam múlott, Bandita nem szeretne, én pedig tudok ezzel így élni és akkor odafordul hirtelen, hogy ez milyen csodás gesztus tőlem, én pedig hirtelen nem is értettem, miről beszél... valószínűleg igaza van, csak nézőpont kérdése :) Banditának egyszerűbb lett volna, ha én mondok nemet, nem tetszik neki a felelősség, ami a nemmel jár. Apropó felelősség, a vízműnél tisztáztuk a félreértéseket, meg kaptunk egy szép összeget tartalmazó csekket, majd mondtam Banditának, hogy tuti, hogy valamit a haverja csinált a házban, hogy elfolyt 20 köbméter víz, én még magától meggyógyuló és immel ámmal előforduló csőtörésről nem hallottam, de emiatti hatalmas csekkről nem először... Apropó csekk, kisfakadtam, hogy ezen a vízdíjon már 4 napot wellnesszelhettünk volna valahol és nem az önéllátós, általam főzős-takarítós házában. Fáradt vagyok és nem veszi tudomásul, elegem van abból, hogy csak a kiadásokra keresek, szeretnék élni, fellélegezni és élni... Úgyhogy most gondolkodóba estem, hogy eladom a házat, ugyan mivel csak tavaly lett rajt lakhatási, így még közel 3 millió lenne az adó vonzata, de lassan az sem érdekel, hogy marad-e belőle vagy sem, majd szépen kezdem egy garzonban és ha spóroltam össze eleget, lesz nagyobb, elegem van az adósságok fogságából. Ő pedig csak nézett, nem akar költözni, de hogy képes-e ezért bármilyen áldozatot meghozni, az még a jövő zenéje, én megmondtam, többre nem vagyok képes, a kocka el van vetve, most rajta a sor, hogy lépjen, ha kihagyja ezt a kört, akkor én viszem a bábut és úgy döntök, hogy engem ne nyomasszon.