Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

A 40es 2 gyerekes már nem szingli nő furcsaságai, mindennapjai kerülnek leírásra

Friss topikok

  • Enchantée: Jó hallani kicsit bővebben Rólad, még ha ilyen ritkán is. :) (2022.05.17. 11:52) Mostanság
  • Enchantée: Úgy legyen! :) (2019.02.24. 21:39) Elmélkedés
  • Enchantée: Kitartást, Drága! Adj nekik is időt a feldolgozáshoz. Igaz, hogy szinte nem létezett számukra évek... (2019.02.06. 08:47) Cenzúrázatlan
  • Enchantée: Régen minden... ;) Azért örülök, hogy legalább FB-n a csapat nagyjának életét nyomon követhetjük, ... (2019.01.31. 05:45) Változás
  • díva naíva: @Enchantée: köszi Chanti :( (2018.01.03. 10:26) Nulla

Tanul ság

2013.09.20. 20:35 | díva naíva | 2 komment

Mostanában elgondolkodtató gondolatokkal ismerkedek, mégpedig

ha történt valami jó az életedben, az örökké boldoggá tett?

ha történt valami rossz az életben, az örökké boldogtalanná tett?

Nem? akkor miért hagyod, hogy pillanatnyi helyzetek hassanak rád és milyen igaz...

úgyhogy nem hagyom és a külső igazságtalanságokat lerázom, mint kutya vizet és kész.

Winnetou? Megbántott azzal, hogy a számomra fontos estén semmibe vette, másrészt a jeleket már láttam előre, azt, hogy elszámolta magát az idejével és baromira nem végzett arra, amire szeretett volna, hogy egész héten nem aludt és a szomszéd is befogta, előre kellett volna látnom, de nem láttam, ő pedig igyekezett, de nem sikerült, evvan... az eljárás módja nem volt szép tőle, de a múlton nem rágódok.

Most pedig ott tartok, hogy a sok "rászoruló" pasi után akadt egy olyan, akinek rendben az élete, sőt igazából felfelé ível a melója és hát ezzel egyenesen arányos, hogy nem ér rám, de majd ez is alakul, mint púpos gyerek a prés alatt. 

Lélek nyugodt vagyok minden körülményt el-ki-meghagyva és elfogadva. 

Szeretem magam és az életemet. A többi pedig a jövő muzsikája 

Elmezavar ;)

2013.09.15. 11:07 | díva naíva | Szólj hozzá!

Most jutunk el arra a szintre, hogy sokan, akik ismernek és ismerni vélnek egyszerűen bolondnak tartanak. De a lázadó egómat ez a legkevésbé sem hatja meg, ez az írás nekem készül, vagy szórakoztat, vagy zavarba ejt vagy értelmetlenséget kelt, de az nem az én valóságom, az a tiétek. 

Sok minden foglalkoztat, a kedvenc egyensúly zenémet hallgatva, az egyensúly esszenciális eleme a létnek. Mégpedig, míg idióták a múltból irányítják a jövőmet, addig nem élem meg azt, amit én szeretnék megélni, hanem újjáélem azt, amit ők akartak nekem. 

Én pedig egy egység vagyok önmagammal, besokalltam tőle, hogy a körülmények irányítsanak. Fülig ér a szám és szeretem magam, nincs gombóc a torkomban és a gyomromban sem.

Ismerkedjünk önmagunkkal? Szerintem ez helytelen, ez az elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, na ez az, amit az elmúlt 5 év szentimentális valóságában átéltem és nem ez a helyes út, de kezdjük csak az elejéről.

Az életem első 29 éve programozott valóságból állt, az érzelmek kizárásával és a mentális önbizalomhiányból, ez valószínűleg neveltetésből ered, de távol álljon tőlem, hogy a családomra kenjek bármit, ami az életemben történik és történt, ezekért csak és kizárólag én vagyok a felelős. 

Aztán jött az érzelmek felszabadulása, ami telistele lett szorongásokkal, mert hát 29 évesen ráébredni, hogy nem vagyunk gépek és az életünket nem a fizikai lét, hanem a tudatállapot teszi szegényebbé vagy gazdagabbá, hát huhhhh, sokkhatásként ért, következett 5 év tanulóidő.

Először is a nő, ezúton köszönöm Szeretőnek, hogy asszisztált a nővé válásomnál, a múltkor találkoztunk, semmilyen hatást nem keltett bennem, igazából tök egál és a megfelelési kényszerem felé teljes mértékben a múlté, de hálás vagyok neki, hogy kemény munkával nővé varázsolt, az ő segítségével szűntek meg a komplexusaim, azóta is, ha a tükörbe nézek egy gyönyörű nő tekint vissza rám, cinkos mosollyal köszöntöm magam, mizu boszorka...

Banditának köszönöm, hogy megannyiszor krízishelyzetben, a lakásmizéria kellős közepén megölelt és segített túlélni, meg persze, hogy megszabadított a Szerető által előidézett árnyékléttől. 

Boxolónak meg a többi jelentéktelen alanynak nem üzenek semmit, csak a rossz példát, amivel ráébresztettek, hogy mit nem szeretnék, őőőőőőőőőőőőket!!!! Nem kell sem önbizalomhiányos, sem boldogtalan, sem komplexusokkal küzdő, sem depressziós...

Én sem akarok az lenni és többé nem is leszek, vége a nyavalygások idejének. Igazából, biztos idiótán hangzik, sok mindenben egyeztünk Winnetouval, csak a vélt valóságunk nem, ő visszatér a foci világába a nagyvárosba, az pedig nem az én valóságom. Én családcentrikus embert akarok és erről sokat filozofáltunk Ex-főnökkel, az az ember, aki mellettem elköteleződik, olyan értékrenddel rendelkezik, mint én, tudom, a gyerekvállalás sok lemondással jár, de maga a csoda, főleg, ha felismered benne magad és őt és én ilyen kapcsolatot szeretnék, leszarom, hány gyereke van, tudja, mit akar és ha nem egy az álmunk, akkor mi nem illünk össze, még ha még akkora is kémiai és mentális vonzalom, ha más az ideológiánk, akkor sem működik.

Én pedig ént faragok magamból, rendbe hozom az életem és átadom magam egy boldog valóságnak, elegem van a Bandita traumáinak rémálmaiból és a Winnetouval elképzelt jövő szorngásaiból.

Ex-főnök mondta, tudod mit, nem irigyellek, annyi kérdőjel van az életben. Én pedig csak annyit mondtam, a kérdőjelek - lehetőségek, majd pontok lesznek belőlük és jó lesz. 

Furcsa dolog az élet, Ex-főnökkel teljes mentális és ideológiai összhangban vagyunk, csak a kémia hiányzik, a szerelem érzése, de én nem mondok le róla, hogy mindhármat egyben éljem át, oltár elé vezetve és az együtt öregedésbe vetett hittel.

Új élet indul és ezen már többször elmélkedtem magamban, megvan a diplomám, eladtam a házat, annyira új élet kezdődik, hogy az kimondhatatlan, mikor, ha nem most kellene levedleni a rossz szokásokat, elegem van a menekülésből, nincs miért menekülnöm, csodás otthonunk lesz hármunknak, jó állásom van, fenntartható életet tudok biztosítani az értelmes és egészséges gyerekeimnek, milyen tragédiáról beszélünk? Nincs itt kérem semmiféle tragédia, a félig üres és félig teli pohár esete, bármire képes vagyok és ezt néhányszor bizonyítottam már az életem során, nem, mintha volna mit bizonyítani...

Hosszú idők óta kikapcsoltam a telefonom adatforgalmát, nem vagyok elérhető, fontos dolgom van, tanulok, tanulom magamat boldoggá tenni :) Már rég játszadozom az önhipnózissal és a meditációval és egyre jobban érzem, hogy jelenleg az érdekel a legjobban, hogy tudom magamat boldoggá tenni és ne váljak ne legyek a körülmények függvénye.

Hogy határoznak meg kívülről, ez egyszer a főnökasszonyomnál gondolkodtatott el: egy temperamentummal törtető telivér, egy lázadó, intelligens nő és valóban az vagyok, kívülálló, nem tartozok kasztokhoz, nem is akarok, sosem volt vágyam, a barátaim mind szélsőségesek és szélsőségek, utálom a szokásokat, a viselkedésmintákat. 

Szóval a következő hetek gépi ki-beköltözése és hitelintézése mellett ezzel fognak telni, jól szórakozom :)

Nem találok szavakat

2013.09.15. 06:51 | díva naíva | Szólj hozzá!

Már azt sem hiszem el, amit kérdez, nem, amit válaszol, az ideg- és lelkiállapotom leírhatatlan, igazából az elmúlt 7 hétben folyamatos volt közöttünk a kommunikáció, azokat a bizonyos kedd-csütörtök délutánokat kivéve, mikor edzésre járt.

Aztán jött a tegnap, mérges voltam, mert hát persze elaludt, 7-kor sikerült felkeltenem, mert nekem fontos estém lett (volna). Aztán 8 körül kaptam egy üzit, hogy haragszik az egész világra, dugóba keveredett, meg hát állítólag baleset is volt, amiről a hírek hallgatnak, mint a sír, éjfélig játszadozott velem, üziket küldött hébe-hóba, de meg már nem jelent. Ennyit ér az elmúlt 7 hét és ennyit jelent a szeretlek... Új állása van hétfőtől, a pertől elállt az ex-főnöke, rendbe jött az élete, a nagyvárosban fog élni és nem férek bele az életébe, vagy csak szar napja volt, már leszarom, ennyire életemben nem bántottak meg.

Lelki kimerültség

2013.09.14. 10:15 | díva naíva | Szólj hozzá!

Alig élek, a szó szoros értelmében, mióta levizsgáztam, na pörgölődjünk csak vissza.

Szerda 0911 csodás dátum..., 13:40 a vizsga időpontja, Winnetounak órája volt, reggel váltottunk pár szót, aztán ment dolgozni. Kissé stresszben voltam, hajat mostam, közben a kád szélére tapasztottam a tanulni valókat, utolsó pillanatokat is kihasználtam. Ex-főnökkel mekiben ebédeltünk, heveny hasmenéses napomra tekintettem, ettem egy kis salátát, mosolygott, hogy a paradicsomig jutottál, én pedig félrelöktem a tálat. Mondom neki, elfelejtettem elrakni tollat, mondja, hoztam neked, szép piros, kalocsa mintás varázstollat, mélyen meghatódtam, mondta, ugyan nagyon csini vagyok a kis kosztümömben, de úgy nézek ki, mint egy hulla, vacogtam és fal fehér voltam és bizonytalan, nem bíztam magamban. Nagy szemekkel néztem rá, megkértem, öleljen meg, nagyobb szükségem volt rá, mint a levegőre. Odaérve, még súlyos 1 órát kellett várnom és elmerültem a gondolataimban, hogy mekkora barom mazochista állat vagyok és komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy felállok és hazamegyek és nem érdekel az egész. Katasztrofálisan éreztem magam, mikor beléptem a terembe, remegtem, mint a kocsonya, nem mertem megfordítani a papírt, hosszú másodpercekig tartott. Pofon egyszerű kérdéssel jutalmaztak és én még sem tudtam, annyira ciki volt, a produktivitás és a rentabilitás még ment, de a gazdaságosságnál teljes black out. Logisztikai kérdésem a logisztikai költségek költségkonfliktusa volt, tudtam, hogy annál nem tud megfogni és magyaráztam, közben próbált egy kétszer kihozni a nyugalmamból, de esélytelen volt, nem érdekelt, egy-két fogalmat nem tudtam, de nem érdekelt, általános közgázból meg barkóbáztunk, az már vicces számba ment és piszkosul mérges voltam magamra, többet tudtam volna az eva-ról, az mva-ról, a cfroi-ról és egy szar gazdaságosságra meg lövésem nem volt, tényleg nem tudtam, egészen addig, míg ki nem léptem a teremből... Mindegy, megvan.

A bankom szivat, az exem végrehajtója szintén, de hidegen hagy, ha hagyom, hogy meghasson, akkor sem lennék előrébb. Úgyhogy gépi üzemmódba kapcsolok és kész, fog összeszorít és megyünk előre, lehunyt szemekkel, rezzenéstelen arccal. 

Mérges vagyok magamra, mindent mindig az utolsó pillanatra hagyok és hát ez ártalmas, nekem, felrakattam tegnap a spirálom, le is egyeztettem a dokival, aztán jött a csúnya felismerés, hogy basszus, lehet, hogy már nyitva sincs a gyógyszertár, mázlim volt, nyitva volt, de nem rajtam, a körülményeken múlott, mert hagytam, hogy a körülmények hassanak rám és nem én hatok a körülményekre, össze kell szednem magam, sürgősen.

Este felrakta a doki a spirálomat, kint ültem a váróban, olvasgattam a telefonomban sztorikat és majdnem elaludtam, pedig még csak 8 óra volt, behívott, épp nem tapsoltam, hogy diktáljam a tempót, nem akarok egyeztetni, sem felvilágosulni, csak túl lenni rajta. Befeküdtem a székbe, hátradöntött és felemelt, én pedig lehunytam a szememet és átadtam magam neki, nem érdekelt semmi, nem akartam hallani, mit csinál, egyszer csak a medencém felett olyan szúrást éreztem, hogy nem éreztem a jobb lábam és csak sziszegtem, kérdezi, hol fáj, mondom és csak néz rám, tudja, hogy a környéken sem jártunk, nézze, itt a méhe, a petefészke itt, mondtam, ez mind lehet, nekem viszont olyan érzésem van, mint akinek egy tűt vezetnek ki a medencéje felett a testéből és ezzel lezártuk. Jó szokásomhoz híven, átadtam a pénzt, 1 perc alatt kint voltam és menekülőre vettem a figurát és éreztem, hogy perceken belül alszom és jó lesz aludni. Winnetouval beszéltünk pár percet és már aludtam is.

A mai nap számomra fontos, vagy fontos lett volna, de valahogy úgy vagyok vele, hogy úgy tűnik, hogy ez csak nekem fontos. Winnetounak eszébe nem jutott, hogy szerdán meglátogasson, végülis, tényleg tök jelentéktelen nap volt. Megkértem pihenje ki magát, jól akarom magam érezni, mozi, vacsi, séta, hát falra hányt borsó, átdolgozta az éjjelt, most meg a szomszéd csőtörését hozza rendbe, biztos fitt lesz és jól fogjuk magunkat érezni, vajon vacsi alatt alszik be vagy a mozi alatt vagy azon gondolkodom, felhívom Ex-főnököt, megyek vele, Winnetou meg mehet a rákba, pihenje ki magát és keressen valakit, aki le se szarja és azzal tök királyul ki fognak jönni. Mert ugye a péntektől hétfőig hétvége most már csak szombat estétől vasárnapig tart. De visszafejlődhetünk nullára, fenyegethet, ha jó melót kap, lelép, lépjen, nem versengek pénzzel... Na majd meglátjuk, szar kedvem van, ezt a napot sem így képzeltem...

Annyi minden

2013.09.08. 21:48 | díva naíva | Szólj hozzá!

Mit is mondhatnék, bevallom az őszintét, mióta kicsit lenyugodtam, másként látom a világot, fogalmam sincs, mitől nyugodtam le, de megtörtént és hát Winnetouval annyit hülyülünk, hogy néha a hasamat fogom már a nevetéstől, annyira megtaláltuk a közös hangot és nagyon élvezem. Az este bornapoztunk, igazából jól telnek a pillanatok, amiket együtt töltünk, hulla szerelmes vagyok és az ő esetében néha kicsit elbizonytalanodok, de mindig a legjobb pillanatban sikerül egy elejtett mondattal bizonyítani, hogy nincs miért bizonytalannak lennem.

Tegnap levágódott a létráról és enyhén szólva bepánikoltam, hogy nem tud jönni, ennek nem adtam hangot, mert minek is, ha szarul van, arról ő nem tehet, mikor jött, csillogtak a szemei, annyira édes volt és minden alkalommal, mikor találkozunk azért egy hűhával köszönt, én meg vigyorgok, mint a tejbetök :) Annyi mindenről beszélünk, mesél, mesélek, nagyszájú és folyton ugratjuk egymást, egyszerűen jó vele. 

Az éjszaka pedig fergeteges volt, egyszerűen kifejezhetetlen, az a vágy, amit átélhettem, leírhatatlan volt, szavakba nem önthető.

Végre menstruálok, tiszta heppi vagyok tőle, úgyhogy azt hiszem a héten befigyel a spirál projekt is, végre nyugalmat akarok az életembe.

Jövő szombaton pedig randim lesz Winnetouval, moziba megyünk, vacsorázni és még az Isten tudja hová és tök jó :)

A vizsgára készülök, de valahogy kész vagyok tőle idegileg, igazából mindent még egyszer átrágok és ennyi, többre nem vagyok képes.

A házzal is haladni kellene, de a szerződéskötésig sem bírok eljutni, kicsit besokalltam a teendőkkel, de majd lesz jobb is, hánynom kell a költözéstől, a pakolástól és mindentől, de majd ezen is túlleszünk... 

Valahogy most pozitív vagyok, annyira, hogy nem is ismerek magamra, pedig 5 napja migrén gyötör és utálom... 

Nem!

2013.08.29. 19:38 | díva naíva | Szólj hozzá!

Sok mindenre és egyre sűrűbben nemet mondok, ma frusztrált napom volt, fűszerezve, némi idegi hasmarssal, pedig már marha mód nem hiányzott, mégis jött, azt hittem konkrétan a görcsöktől nem érek haza.

Szombaton volt az első esténk kettesben Winnetouval, ha így megy tovább, az utolsó is, igen, nem vagyok toleráns, tényleg sajnálom, tök megértő voltam, hogy az első kettesben töltött esténk előtt pár órával öngyilkos lett az exe, az egyik exe, megértő és kedves voltam, aztán így hétvége felé egyre kevésbé áll a középpontban, hogy mi van velünk, jobban sajnáljuk magunkat, mert hát meghalt az exünk és amúgy is, te messze vagy, 70 km, hosszú út, hétvégén kívül esélytelen találkozni, úgyhogy erősen tendálok a leszarom az egészet felé.

A cégnél is egyre több az idióta, hirtelen csak én tudok angolul, úgyhogy én levelezzek még bónuszként, a kis tököm, de komolyan. Azt hiszem, eljött a pont, ahol leszarok mindent és mindenkit.

Anyámékkal is összebalhéztunk még 1 hete és nem enyhülök, nem haragszom, de nem felejtek.

Megviselt a betegeskedésem folyamán az ősszel, hogy le se szart senki, azóta nem tudok arra koncentrálni, hogy mással baj van...

Nem menstruálok és tele a faszom vele, egyszerűen idegileg zokni vagyok, nem akarok semmit, de tényleg semmit az ég adta világon, csak napsütést, rájöttem, már társat sem, a 40es pasik, akiket bevonzok, több, mint felejtősek, ahogy ez indult, azt hittem, megfogtam az isten lábát, de inkább szarba nyúltam.

Homeless

2013.08.17. 07:58 | díva naíva | Szólj hozzá!

Hát körülöttem mindig zajlik az élet, mostanában elég sűrűn szerelembe esek és történnek dolgok, amik nem mondom, hogy nem normálisak, de talán nem szokványosak.

Adódott a helyzet, hogy megkaptam a fűtésemre az árajánlatot, nem mondom, hogy a 930 ezres összeg látványa nem fájt, de a meleg gondolata télire megkönnyebbülést adott. Ez volt konkrétan szerda délelőtt... és akkor tekintsünk csak vissza. Februárban mondja az életvitel tanácsadóm (alias jósnőm) idén még eladod a házad, mosolyogtam, mint a hitetlen Tamás, hisz nem is árulom... Áprilisban felhív az ügyvéd barátnőm, figyelj már, van egy pasi, aki pont a te házadat keresi a te lakóparkodban, egy szintes, négy hálósat, eladod? Háááát mondom, van az a pénz, kijött az ingatlanos, szerződtünk, fényképezett, felhívott két hétre rá is és se kép, se hang, én meg konkrétan el is felejtettem. Múlt szombat reggel csörög, hogy jönne a pasi megnézni a házat, hirtelen képzavarban voltam, de gyorsan leesett a tantusz, ám legyen, jöjjön... közben elmentem pénzt váltani és találkoztam a sráccal, akivel 15 évvel ezelőtt bulizni jártunk (srác, muhahaha 46 éves) ránéztem és rögtön tudtam ki ő, 10 mp után már a nevére is emlékeztem, rámosolyogtam, ő morgott, hogy mennyien vannak, visszamosolygott, de mivel sokan nem ismernek meg, elfordultam, majd vissza és egy nevetésbe kitört, nem mondod, más lett a hajad mondattal találkoztam, hát izé, szerintem nem csak a hajam, jelenleg azért 10 kilóval nehezebb vagyok, mint annó, úgyhogy lekérdeztem mindenkit, akivel összejártunk annó, ki merre témfereg, nagyon élveztük, jó volt újra látni, novemberre babát várnak :) Na, megint elkalandoztam, szóval közben csörgött a telóm, hogy a pasi a családjával a ház előtt vár, mondtam, sietek, pedig nem is igaz :P olyan szinten nem érdekelt, hogy az kifejezhetetlen, tudom, csúnya vagyok :D Hazaértem, körbevezettem őket, fikázott jobbra-balra, ment fel bennem rendesen a pumpa. Beszéljünk az árról, mondom neki, arra van az ingatlanközvetítő és azzal kvázi kidobtam. Felhívott másnap az ingatlanos, le volt egyeztetve, hogy 1 milliót engedhet, erre van pofája felhívni, hogy ők 3-at akarnak alkudni, pffffff, felejtsd el, 1 millió vagy semmi, nem engedek egy vassal sem többet, nem hirdetem és ő az egyetlen, aki megnézte, nem érdekel... Cseszte a csőrömet, de nem foglalkoztam vele, intéztem a fűtést, stb. Teltek - múltak a napok, szerda munkából hazajövet sms-t kaptam, nem tudlak elérni, kérlek hívj szövegezéssel az ingatlanostól. Felhívtam és mondja, akkor szerződnénk, mondom neki, melyik részét nem értettétek, hogy nem engedek, mondja, nem akarunk már alkudozni, elfogadjuk az árat. Na, ott elöntött a forróság, nem mondom, hogy hiper áron adtam el, mert reális az ár, 4-5 millióval olcsóbban, mintha teljesen kész lenne és annyit költeni is bizonyára kell még rá, de erre nem számítottam, lementem hídba, tök egyszerűen. 

Közben pörgök, mint a búgócsiga és ismét szerelembe estem, csak hát izé, na, nem olcsó, de tovább pörgök, 5 millával olcsóbban falun is kapnák házat, de ez itt van két utcányira és anyám is bejelentette, hogy felejtsem el a gyerekeknél a besegítést, ha nem maradok a környéken és pont olyan messzire leszek, amennyire szeretném, még pont 2 utcával messzebb, tehát már nem a papucsban átsétálós verzió. Ikerház, 3 hálóval és szimpla garázzsal, gondolatban már berendeztem, 3 ikerház lesz a telken, a terasz és a kert napos és a szomszéddal kertkapcsolatos, oda már az életben nem épül monstrum, ami takarja a napomat és KÉSZ lesz!!! Nem kell még 10 évig minden filléremet beleölni, hogy lakható legyen. De drága, alkudoztam a csávóval, hát százezreket akar engedni, de nekem az kevés, mondja nekem kérheted az olcsóbbik verziót, de az nem tartalmaz burkolást, szanitereket és festést, na, ott is lementem hídba, normális? ezért a három tételért kérsz 2 millát?? Hát osztottam szoroztam, beszéltem a festőmmel, 250 ezer, a lépcsőburkolat 160 ezer, az ajtók 300 ezer, konkrétan 2 mosdó, 2 wc, 1 kád szerelvényekkel és armatúrákkal is max. 300 ezer, a házat pedig végigparkettázom, mint itt, 200 ezer, hát ez 1,2 milla, tehát nyertem is azonnal vagy 800 ezret, nem mondom, hogy könnyen kinyöghető az összeg, de ha egy évig még takarékoskodok, akkor idén még új konyhám lesz, jövőre redőnyöm, terasz pergolám, bringa tároló faházam és wpc burkolatom a teraszon, minden más benne van az árba, ergó jövő nyárra KÉSZ házam lesz, amin az ég adta világon semmit nem kell csinálnom, a kertje mondjuk csak 300 nm, nem 700, mint itt, de ez sem érdekel, míg itt társasházak övezik a kertemet, ott 3 kerttel lennék szomszédos, jelentősen nagyobb a csend. Arról nem is beszélve, hogy itt 25 évig nyöghettem volna a hitelemet, ott 50 ezerrel olcsóbb lesz az első 5 évben, a következő 15 évben pedig 100 ezerrel, mert veszek fel egy 20 éves kamattámogatott hitelt és egy 5 éves nem kamattámogatottat. Lázban égek, el sem hiszem, szerelmes vagyok abba a házba, a gyerekeket is átvittem és rajonganak érte, van benne 3 12-16 nm közötti szoba, kiscsajom a legkisebbet akarta választani, mit mondjak, az a 10 nm-es fürdő volt :D

Szóval, zajlik az élet. Október 1-vel ki kell költöznöm, oda valszeg legkésőbb november 1-vel költözhetek. Tesóm anyázott, hogy hónapok óta árulják a lakást és nem jön rá vevő, én meg... én sem így terveztem... gyönyörű, KÉSZ otthonunk lesz és elkerülök anyám hatásköréből, 20 a csúcson, hogy anyám kitalálta vegyem meg a sorházat az udvarukban, na már csak az hiányozna.... kinéztem egy 3,5 millával olcsóbb használt házat, nézte a rossebb, anyám volt, mondtam, hogy csúnya, míg az újban 1,80 a parapet magasság és észre sem veszed, hogy az kvázi tetőtér, addig abban 50 centinél indul és minden szobának van ferde fala, mellesleg a törlesztő, mivel használt lakás 9 ezerrel lenne olcsóbb 20 évre vetítve, ez meg annyira nem érdekel...

Winnetou szerdán jött, pénteken együtt mentünk, marha sokat röhögünk, jól érezzük magunkat, röhögnöm kellett, 2 hét alatt eljutottunk odáig, hogy hát ő többet nem szándékozik nősülni, így fű alatt benyomta, mert hát tudja, hogy én meg szándékozom férjhez menni, mondjuk jelenleg ez érdekel a legkevésbé, jó fej, nagyon sok mindenről lehet vele beszélni, míg én ügyeztem, simán játszott a gyerekekkel és tök vicces, hogy hozza az x-box játékait és kérdezgeti tőlem, hogy szerinted a gyerekeknek mikor lesz kedvük végre játszani vele :D Szerdán mondtam, vacsi előtt nincs játék, ott állt a két férfiembör boci szemekkel, hogy csak egyet, léééééccccci :D

Konkrétan állítom, hogy nem lesz könnyű, konténer, mindent kidobni, amit a gyűjtögető életmódommal felhalmoztam, de majd megoldom. Meg államvizsga, meg szervezés, tervezés, de minden rendben lesz,tutira :) és télen meleg lesz és nem lyukakat tömködök, hanem értelme is lesz, ha spórolok :)

Szal zajlik az élet, rendesen :)

bágyatag boldogság

2013.08.14. 07:03 | díva naíva | 1 komment

ott tartottunk, hogy :) ritkán írok, az tuti. de foglaljuk csak össze:

08.04. Winnetou nálunk ebédelt, délután elment, mi meg estefelé mentünk pesti barátnőmékhez.

08.04 - 07. a dög melegben nagyvárosoztunk, persze kimaradt a libegő és a hajókázás a Dunán, volt helyette veresegyházi és erzsébetligeti strand, este meg közgáztanárral röpke összefutás :) napközben babázás, halál cukker a kis dundi, kiscsajom rögtön hozta volna haza :) na meg whatsappolás Winnetouval, hiányzás meg miegymás.

hazafelé menet Bandita sváb haverjával összefutás, esküvőjükről dumálás és későn indulás, azt hittem sosem érünk haza, szarul láttam a sötétben, dehát ez van.

08.08 megbeszéltük Winnetouval, hogy korán összefutunk a dög melegben a strandon, reggel már rámírt, hogy kórházban van a fiával, bokaszalag húzódással, úgyhogy átdiszponáltam, először az egyik szerelővel találkoztam, majd elugrottam az apeh-hoz, hót feleslegesen, majd másik szerelő, vásárlás és strand. Oda jött utánunk, este fröccsöztünk a teraszon és egy hajszál választott el attól, hogy történjen valami, de a szemembe nézett, szívem, azt szeretném, ha az első különleges lenne, mosolyogtunk és huhhh, kemény volt, na.

08.09 reggel elmentem fogorvoshoz, aztán a teraszon ragadtunk, majd elindultunk strandolni, bár már 10 fokkal hűvösebb volt, de jó idő volt. Csak már baromira untuk a gyerekekkel a strandolást, kiscsajom tök fáradt, már 3 méterről sem mert ugrani, aztán Winnetou sms-t kapott az Ex-nejétől, a gyereknek elszakadt a bokaszalagja, műtik, felhívta és szorongott, gyerkőcök meg inkább chilis babot ettek volna, mintsem a strandon maradjanak, Winnetoun is látszott menne is meg maradna is. Úgy döntöttünk, indulunk, majd elsírtam magam, de aztán összeszedtem, ha az én gyerkőcömmel lenne valami, akkor én is rohannék haza... úgyhogy ő indult a kórházba, én meg haza. Ettünk fincsi chilis babot és lézengtünk, vártuk az éjszakai jégesőt. Mesét néztünk és kábultunk jobbról balra :)

08.10 Winnetou downhill versenyre indulna poszt-őrzőnek, persze felhívták, hogy kiesett egy ember és kéne a helyére valaki, konkrétan ő és konkrétan rákészülés nélkül igent mondott, majd közölte azért azt is, hogy nem garantálom, hogy nem lesz bajom és kiscsajommal akart beszélni, már amennyi jelenleg még tudnak, mert csak ő tudja megnyugtatni, igazából rajong érte :D Mi meg átmentünk Pótapához, ott voltak a haverjai és mosolyogtam, teljesen elájultak, milyen gyönyörű, laza nő vagyok és milyen csodálatos a hangom - szerintem ezeknek bot fülük volt :D na, a rajongás kicsit jól esett, csak lekáosultam, volt vagy fél 1, mire hazaértem. 

08.11 Winnetou 7-kor jelentkezett, hogy túlélte, el is ment  aludni, én viszont már nem tudtam, úgyhogy lassan, de biztosan felkeltem és lézengtem a házban körbe-körbe. Csináltam tükörtojást reggelire, majd 2 körül nekiálltam főzni, erre rámír Winnetou, hogy fröccsözne, visszaírok mosolyogva, borom és szódám is van, erre feláldozóan közli, hát jó, akkor jövök :) mikor ideért, azért közölte, hogy tudott volna otthon is, csak ott nem vagyok ott :) na meg persze hozott fifa játékot x-boxra, kicsit be is sértődött, hogy nagyfiam inkább bringázott, úgyhogy kénytelen voltam feláldozni magam és jómagam focizni vele :D majd bowlingoztunk, négyesbe :)

Reggel együtt indultunk, jó volt, annyira jó érzés, hogy hiányzunk neki, hogy lökött, néha arrogáns, játékos és néha gyermeteg, irtó okos és imádja a matekot, mint én és ebből néha játékot űzünk, hogy sok mindennél tudjuk, a másik hogy fog reagálni, pedig alig ismerjük egymást. 

Holnap jön hozzám, mikor végzek a melóban és péntek reggelig marad, aztán majd meglátjuk, néhány hónap múlva összeköltözünk, ha marad a tendencia, de nem sietünk el semmit, ismerkedünk, szokatlanul, de nagyon bologságosan :)

(m)ámor

2013.08.04. 18:05 | díva naíva | Szólj hozzá!

valamikor elindult, fogalmam sincs, sem az elejéről és remélem a végéről sem... 

rámírt, beszéltünk, aranyos volt, bár kicsit nyálasnak tűnt a fotója, de hát ez belefér, sosem lehet tudni, de aranyos és normális, végülis egy ebédbe nem halt még bele senki. 

Dumáltunk minden nap, kvázi egész nap, akármerre jártunk...

Aztán jött az ebéd, tiszta ideg voltam, délben találkoztunk, együtt szálltunk ki, egymás mögött álltunk meg, közeledtünk és egy helló után csókolóztunk, remegtem, mint a kocsonya, leírhatatlan érzés, ahogy a karjaiban tartott, majd fogta a kezem és együtt mentünk 50 métert az étterem teraszáig. Wazzeg ez a pasi jól néz ki, nem nyálas, mosolygós, gyönyörű szemei vannak, az őszes haja az őrületbe kerget és a mackós alkata huhhhh, leültünk, ittunk egy colát és kérdezte, mit ennél, mondtam, ha nagyon őszinte vagyok, görcsbe a gyomrom, mosolygott, ne izgulj már, én meg csak remegtem, mint a kocsonya, aztán úgy döntöttünk, nem is vagyunk éhesek :)

Csodás péntekünk volt, elmentünk a közeli várkertbe, a padon az árnyékba meghúzódtunk, hol csókolóztunk, hol dumáltunk, ahogy a szemembe nézett és mondta, hogy gyönyörű vagy, lélegzetelállító volt, aztán sétáltunk a várban, erdőben, tóparton, majd egy mező szélén kötöttünk ki és egy turista pihenőben dumáltunk tovább, egészen addig, míg a húgom nem telefonált, 8-kor :) hogy nem jönnék-e.

Nehezen ment az elválás, de muszáj volt, reggel viszont együtt indítottuk a strandolást, vacsit főztem és együtt aludtunk, egymás mellett, csodás volt, nem, nem feküdtünk le egymással, a gyerekek is csípik és vica verza, reggel együtt kávéztunk és együtt is ebédeltünk, hülyítjük egymást, éjjel fél 3-ig hülyültünk, kicsit kába vagyok, de nem baj, hulla boldog...

Lökött informatikus, profi focista volt, indián és ló bolond, érzelmes és jóképű, egy tünemény, van 2 felnőtt fia és imádni való, ő az, akit akarok és a 7. menyországban érzem magam, ahogy bűvöl és ahogy bűvölöm :)

Közgáztanár, várom az új nevet :)

circle of life

2013.07.24. 22:35 | díva naíva | Szólj hozzá!

avagy a nagy körforgás...

nem is tudom, valahogy mostanság minden megráz és egyben hidegen is hagy.

Nagyfiam jött haza a boltból, hogy nekiesett az egyik anyuka, ha egy ujjal hozzáérek a gyerekéhez ő ver meg engem... azt hittem rossz filmben vagyok, úgyhogy felhívtam drága anyukát és kulturáltan megkértem, ne a gyerekemet fenyegessen, tudja hol lakom, látogasson meg és a szemembe mondja... hát a kiscsajok kavartak, nem az enyémek, de nem is érdekel és olyan nyugodtsággal megmagyaráztam az anyukának, a te lányod nem szívleli az enyémet, ami nem zavar, mert nem érdekel a gyereked és az enyémet sem zavarja, mert őt sem érdekli, én pedig nem vagyok nagy verekedős, a gyereke környékére nem mentem és bevallom, hangsúlyozom, szálljon le az én gyerekemről és továbbra is ignorálni fogom az övét és ennyi. Na és bonyolíthatja a két másik anyuka egymás között, leszarom, de olyan magasról, hogy kimondhatatlan, mindenesetre büszke vagyok magamra, hogy ilyen higgadtan kezeltem a dolgokat. 

Foglalkozásterápia alatt vagyok, dolgozom, mint a gőzgép, sok is a meló, meg most jobb is.

Szerettem volna face to face lezárni menedzserrel a dolgokat, nem jelent meg a mai időpontunkra :D mondjuk én sem voltam otthon, amire megbeszéltük, tehát 1:1, olyan szinten lényegtelen számomra, hogy kifejezhetetlen. Ahogy jelenleg mindenki, csömöröm van tőle, hogy mindenki meg akar dugni, nem hiányzik, hogy bárki is hozzám érjen, persze az, hogy hozzám bújjon az előbb, de olyan meg se közel, se távol, de valahogy most az is hidegen hagy.

Tegnapelőtt füvet nyírtam, még mindig fáj a kezem a fűnyíró berántó zsinórjától, arról nem beszélve, hogy néha sírva vonultam vissza, hogy nem megy ez nekem és hogy fogalmam sincs, hogyan tovább. Megrekedtem, azt hittem azért szűk egy év alatt nem csak csalókkal, szélhámosokkal és pancserekkel hoz össze a sors, de tévedtem. Valamit sürgősen ki kell találnom a gyerekekre is, szeptembertől anyám benyomja az unalmast én meg azt hittem nagy naívan, hogy addigra megoldódik ez a gond, de nem, na mindegy, 6 hét hosszú idő és már csak kettőt dolgozom és indul a várva várt szabadság, millió intéznivalóval, de tök egál...

Értetlenség

2013.07.20. 23:43 | díva naíva | Szólj hozzá!

Én tényleg nem erre az életre való vagyok, nem ezek az emberek közé és amúgy is, csömöröm van mindentől és mindenkitől, valahogy...

Menedzserrel szerdán 5 órakor szakítok, pedig bizonyára nem erre számít, de az élet kemény, vagy én vagyok az, mindegy, a múltat jóvá nem teheti, hibázott, röpül.

Az Ex-férjemmel álmodtam, egészséges volt, csókolóztunk és mosolygott, én se vagyok normális...

Felhívott Szerető, hogy szeptemberben a városban lesz és összefuthatnánk, megmutathatnám neki, hol élek... no meg a hálószobámat ééééés... naná, hogy nem tetszett, hogy nemet mondtam, így potom négy év után nem vágyom rá, elég volt szabadulni ebből a viszonyból, ennyire hülye még én sem vagyok, meg amúgy is...

Erősen elgondolkodtam, ha már ennyire gerjesztő vagyok, beállok elit kurvának, akkor tudom hányadán állok, nem botránkozok és jól élek.

Na mindegy, ma meglett a hőn szeretett bringa, meg vettem magamnak egy 30ezres gyönyörű egyszerű, mégis elegáns cipőt, meg 2 papucsot, meg 4 felsőt, mert megérdemlem :)

veled mindig történik valami

2013.07.12. 22:38 | díva naíva | Szólj hozzá!

nem, nem csak lelkileg, testileg sem működök normálisan.

amin jelenleg keresztülmegyek, maga a pokol, vonszolom magam, erőtlen vagyok, fáj a tarkóm és leszakadnak a veséim...

megtörtént az execute part, odamentem, sík ideg voltam, de felkészült és tudtam mit kell tennem, mert nem azt tettem, amit szerettem volna, csak azt, amit kellett. természetesen minden másképp alakult, a tanácsadó mosolygott, tudom, hogy összezavartam és hogy nem ezzel a szándékkal jött, de nincs más megoldás. Fog összeszorít, bólint és belemegy, mert mi mást tehetnék, aztán az empátia megbőget, majd a kérdés, mit szeretne? és csak annyit mondtam, hazamenni. Menedzser? Ott volt és faggatott, hogy szeretem-e, kávézunk-e és hová menjünk nyaralni és csak ránéztem, jeges tekintettel és annyit mondtam, tudod mit, leszarom. Barom.

Forgatókönyvet gondosan és tudálékosan átolvastam, százszor meg százszor és gépet játszottam és fogat  összeszorítottam és megcsinálom és mindjárt vége és nem, az élet megismétli önmagát, hirtelen és váratlan események hadak, melyek kellemetlen és fájdalmas helyzetek tömkelegét vonták maga után és fáradt vagyok, testileg, lelkileg egyaránt. Aztán csörög a telefon, ne aggódjon, csak gáz van. Ne pénteken jöjjön, jöjjön már hétfőn, köszi, ha nagyobb gáz lenne, hívjon gyors segítséget.

Menedzser? Fogalmam sincs, sehol sem volt, nem is szándékozik elmondani, hol van és miért nem ér rá, csak szajkózza a telefonban, hogy nem hitte volna és sajnálja és amúgy is, ja meg persze, amit kihagytam, hogy szeret és nem tudja, hogy tegye ezt jóvá, én meg hallgatok, mint a sír, nincs erőm vitatkozni, nem is akarok, már sírni sincs erőm, már csak kicsit félek és nagyon féltek, a gyerekeket, nem akarom árván magukra hagyni őket, hívő vagyok, tehát imádkozom és bízok, nem érdemelték meg az apanélküliséget, pláne nem az árvaságot, hiszek benne, hogy a sors kegyes és egyszerűen nem látok rá esélyt, hogy nagyobb legyen a galiba, mint amekkora valóban.

Nagyfiam mondja a minap, anya, karácsonyra mindenkitől pénzt kérek és veszek rajta tüzifát, elsírtam magam, melyik gyerek mond ilyet? Persze van másik oldala is, nem akarjuk megérteni, hogy anyának elég kinyögni az 55ezres bringát, nem futja 85ezresre... ezt nem akarjuk meghallani.

Ma pedig minden elvem ellenére vettem mindig tévét, méghozzá extrát, úgyhogy van 30 csatornánk, a fiam még mindig tévézik. Bár felháborítónak tartom, hogy 30 csatornából 2 szex...

Apropó pasik, hánynom kell tőlük menedzsertől is és minden másmilyentől is, kivételek erősítik a szabályt, a fiam, apám és Ex-főnök. Hittem, hogy vagyok annyira jó ember, hogy jó emberre lelek, de csak beszari, tohonya, idiótákkal, bevallom, belefáradtam. 

Aztán majd csak eljő a hétfő, majd a szerda, majd a péntek és mindig van mire várni, mindig van mitől rettegni, pedig már nagyon elég.

Tetováló mondta a minap, aki jelentősen empatikusabb, mint menedzser, amit nem hittem volna, hogy tök izgi csaj vagy, veled mindig történik valami, már csak egyet kérek a jó Istentől, ezen legyek túl, meg az államvizsgán és szeretnék egy olyan életet, ahol a legnagyobb problémát a fokhagyma hiánya okozza a háztartásban, ezt kérem idén a Jézuskától, remélem meghallgat.

Ámen.

execute

2013.07.09. 18:52 | díva naíva | Szólj hozzá!

Mikor géppé válsz és teszed, amit a racionális, elvárásokkal teli élet diktál, legbelül, de egész belül pedig miszlikre szakadsz, nem csak berepedezel, hanem valóban szakadsz, de gép vagy mindenkinek, már nem sírsz, már nem is érzel, már nem gondolkozol, csak teszed, amit tenned kell.

- Azt hittem ma beszélünk, próbáltalak elérni, ki vagy kapcsolva

- Holnap tudok csak jelentkezni.

- Jó reggelt, ne haragudj, tegnap nem tudtalak felhívni, pokoli állapotok uralkodnak a cégemben, hívhatlak ma?

- Reggelt, nem szükséges, holnap találkozunk.

- Ha mérges vagy, megértem, mint mondtam, ez nem az én stílusom, de a tegnap tényleg pokoli volt, tudom, hogy te is azon mész épp keresztül, ezért is sajnálom, hogy nem sikerült beszélnünk.

- Nem vagyok mérges, csalódott vagyok.

- Megértelek, én sem éreznék másképp. Holnap várni foglak, ott találkozunk.

Vannak dolgok, amiket utólag nem lehet jóvátenni, amik örökre nyomot hagynak, vannak dolgok, amiket csak a pillanatban lehet megélni, utólag mit sem érnek.

Sok minden kavarog bennem, visszavonulok a csigaházamba, nyalogatom a sebeimet és nem, már nem mondok semmit, tegnap még mondtam volna, de ma már minek? Már nem akarok mondani semmit, visszavonulok, hogy mellettem van lélekben, majd beváltom a lélekboltban, ahol az akarat, ott az út. Egyedül vagyok, kibaszottul. Ezek a kőkemény tények. Mert az üzlet és a barátok fontosabbak, a pillanat pedig elillan, úgy ahogy én is. Kámforrá válok, nyalogatom a sebeimet  és nem akarom többé látni. 

Mindenki mást lát, máshogy értékeli, mást gondol, de én én vagyok, elárultak és cserben hagytak, megtagadtak és elfordultak, én így érzem és nem kérek többet belőle, tudom, a helyzet áldozatokat követel, én pedig feláldozok mindent, őt, engem, minket.

Hányingerem van az egésztől, tőle, mástól, mindenkitől, olyan jó csendben lenni, egyedül és senkihez se szólni, nem beszélek többé, se vele, se mással, nincs több lélek, nincs több érzés, jön a gép, tesz cselekszik, nem fáj és nem érez, nem akar és nem szeretne, csak van, létezik, de nem él. 

Worst case scenario

2013.07.06. 09:56 | díva naíva | Szólj hozzá!

Hát ez nem az én hetem volt, benne voltam a 10 %-ban, az 5 %-ban is, asszem lottóznom kéne, szemléletet váltani vagy a rossebb sem tudja, mindenesetre, ha volt szerencsecsillagom, az elhagyott, tutira, de segáz, én az az ember vagyok, aki mindent kibír, semmibe sem hal bele, mert ami megtörténhet, az meg is történik, de LESZAROM!

Beszélgettem a MAGgal és én vagyok a hülye, ha mindenki másnak más a véleménye, mint az enyém, az övüké egységes, tehát nem gondolkodom normálisan, nem vagyok normális, azt hiszem, ezt eddig is tudtam, de talán egy szép napon lesz még valaki az univerzumban, aki hasonlóan álmodozó és irreális, mint én és elszállunk a realitások talajáról, messze és megtudom, mi az a boldogság, aminek sem pénzben, sem másban nincs mértékegysége, csak van.

Most viszont a padlón fetrengek szépen csendben és úgy teszek, mintha mi sem történt volna, minden a legnagyobb rendben és minden elmúlik egyszer, mert valóban így van... Tudom, hogy sok pasinak bejövök, de igazából, ha az élet valóban arról szól hülyíteni a nőket, hogy megdughassuk őket, akkor beállok escortosnak, elit helyeken eldumálok gyertyafényél és jövedelmezően elégítem ki őket, hogy ez a kurva fogalma? Semmivel nem álszentebb, mint leígérni a csillagokat, ez legalább tiszta sor, a szabályok adva, nincs szükség hazudozásra és üres ígéretekre és mindenki tudja, hányadán áll.

Tudom, fröcskölöm a keserűséget, de jelenleg semmi jó dologról nem tudok beszámolni, tudom, menedzser egy felelősségteljes, normális pasi, akit becsüljek meg és törődjek bele, hogy ez így normális...

de legalább süt a nap, ahogy Megyeszékhelyi mondaná... nothing else matters... 

Jövő héten túlteszem magam mindenen oszt annyi, fejemet a homokba dugom és nem veszek semmiről tudomást, mert nekem máshogy nem megy, aztán majd lesz valami...

Bukta

2013.07.03. 22:00 | díva naíva | 1 komment

Néha olyan lazán tudom venni a dolgokat, néha pedig nekikeseredek...

Az államvizsga csúnya bukta lett, nem, nem az én hibámból, tökéletesen felkészültem, szarrá tanultam magam, a 400 kérdést tudtam, mind és mégis, teljesen speciális kérdést kaptam a szaktanártól, akit elsőben a tanárértékelés során megvágtam, mert hát külhonban pofára megy a kérdés, névre szólóan kaptuk a kérdést, a kerekasztalnál kissé összeszólalkoztunk, mert a kérdés nem volt tananyag, soha, mégis többet tudtam róla, mint a tanár, mégis bukta lett a vége, hogy folyton szopatásoknak vagyok kitéve, elegem van...

viszont menedzser aranyos volt, kaptam egy üzenetet, alig várja, hogy megmutathassa, hogy kiáll mellettem. 

belefáradtam a világ sok kurva igazságtalanságába...

Work hard - play hard

2013.06.28. 21:34 | díva naíva | Szólj hozzá!

Nyűűűűűűűűűűűgös vagyok és kicsit kétségbeesett az államvizsga miatt, feszült és lobbanékony, de ahogy megnézem a főiskolás zárt kört, ezzel nem vagyok egyedül :)

Nagyfiamnak begyulladt a lábkörme, ebből kórház lesz :S pedig már minden csodaszert bevetettem :(

A cégnél feszül a húr, a főnökasszony frusztrált, hogy lassan diplomással dolgozik és hogy nem szívlelem a lányát és a baklövéseit nem nagyon tudja eltusolni és hogy nagyon szeretjük egymást kolléganővel... új munka után kellene néznem, sürgősen, mert sokáig nem fogom már vissza magam, képtelen vagyok rá, hogy frusztrálja, hogy nem vagyok idióta, mostanában figyelek rá, hogy ne hibázzak, úgyhogy generál hibákat...

Álmodozom róla, hogy 4 nap múlva, konkrétan július 2-án 17 órakor leteszem az államvizsgát, kirándulok a gyerkőcökkel, rendbe hozzuk a kertet és boldogok leszünk. 

Irtó mérges voltam menedszerre, 3 napig nem jelentkezett, aztán egyszer csak igen, sosem lesz vége ennek a 2 hétnek, míg haverozik, bár hiányzom én is rendesen, a napi egy emaillel, próbál építeni, erősíteni, kedvelem, aztán kiderül, Munkamániásnak mondtam, kirakom, hanyagol, hát rendesen helyretett, hogy hülye vagyok, az első pasi az életemben, aki rajong értem, tesz is értem és nem csak les, mint borjú az új kapura...

Igazából jó vele dumálni, okos fiú és őrülten rajong értem, csak ne tűnne el mindig, bár ha nem tenné, már valszeg repült volna :)

Qva

2013.06.21. 07:36 | díva naíva | Szólj hozzá!

Valahogy most úgy érzem magam...

Este menedzserrel randiztam, kényszerhelyzetböl adódóan bemutattam otthon, még igazából nem láttam eljöttnek az idejét, de ez van. 

Azt kell mondanom, az ágyban nagyon jó vele, azon kivül viszont szép kis harcok folynak, ugyebár az egójával nincs probléma, objektívan tekintve nem néz ki jól, viszont a stílusa vonz... de hát vannak itt hátulütök, mint hogy én a meleget szeretem, ö a hideget, mondja nekem, megtanít síelni, mondom neki, nekem a síelés egyenlö a hüttével és a jägermeisterrel, addig eljutottunk, hogy tobzódhatok wellness szálloda beauty részlegén, míg ö síel, fura, na mindegy.

Viszont cuki volt, tetszett, ahogy taglalta, hogy majd mesélem az unokáinknak, mármint a gyermekeim gyerekeinek, hogy nem hozott a második randira sem virágot.

Egy dologra voltam így a 3. randin kíváncsi, hogy tudunk-e beszélgetni, igazából tudtunk, több mint 2 órán keresztül beszélgettünk az étteremben...

Úgy volt, hogy nálam alszik, aztán felhívott, szívem, foglaltam szobát, azt akarom, hogy kipihend magad, ami azért ebben a formában nem igaz, átlátok a szitán, nem bírja a meleget, klimatizált szobát akart :D 

Kérdezte reggel mikor indulok, mikor kelek, mikor mondtam, hogy fél 6-kor kelek, lement alfába, hogy ezt nem gondolom komolyan, mondtam, de a legkomolyabban, munkahelyem van, 7 órakor kezdek.

Reggel felkeltem, letusoltam, felöltöztem, hirtelen a friss rucim rövidnek tünt, a magassarkúmmal meg kurvásnak is. Hívtam egy taxit, lementem a szobából és eléggé feszélyezett, ahogy a vén kujonok lesnek rám, 6 órakor a szálloda elött, imádkoztam, hogy ne ismerjem a taxist és senki ne akarjon "felvenni" elötte, 5 percen belül megjött a taxi, nekem óráknak tünt... 

Coming home

2013.06.18. 08:05 | díva naíva | Szólj hozzá!

Mosolygok, mint a tejbetök, nem mintha okom lenne rá, azon kívül, hogy megjött a nyár.

A szállás rusnya volt :D Echte szocreál, ahhoz képest, hogy Ausztriában nem is volt szocializmus... a medencébe nem lehetett beengedni a gyerekeket és a tó sem volt megnyerö. Nem, mintha bármelyik zavart volna, elég flexibilis vagyok. Nagyon nagyokat röhögtünk Munkamániással, a szállásunk a föépülettöl a tó mellett, át az erdön, majd a tisztáson és fel jobbra vezetett, mintha csak Piroskát játszottunk volna. Tiszta szobát este fél 10-re sikerült kapnunk, úgyhogy nyugaton sem megy minden zökkenésmentesen, söt.

Drága gyermekeim nemes egyszerüséggel végigduzzogták a négy napot, mert nem lehet medencébe menni, boldog voltam, minden este sikerült kiakasztaniuk valami hülyeséggel, annyira nem tudtam velük eljutni, hogy nem rohangászunk vacsora közben és akkor eszünk, amikor idö van, mert akkor nem kellett, de a városban vegyek már kaját, úgyhogy kellemes volt ez a része... Sok szép dolgot láttunk, csak hát Munkamániással nem vagyunk egyformák, én a szabadba, az érintetlen környezetbe vágytam, ö viszont városba. Na majd legközelebb, bár nem tudom még, hogy veszem erre rá a drága gyermekeimet...

Vasárnap Ex-fönökkel csavarogtam, úgyhogy nem sokat aludtam, hétfön Megyeszékhelyi jött, hát ilyen egy infantilis embert, halálra idegesített a puszta jelenléte, meg mondjuk az, hogy le se szarta, hogy a szakdogám miatt 1 órát sikerült aludnom, vigyem ki 6-ra az állomásra, mert derogál taxit hívni, ami legföképp kiverte a biztosítékot, hogy bejelentette a gyerekeknek, hogy anyának van szerelme, nem tudom, hogy jön ö ehhez... 

Szombaton relax közben berágott Menedzser, mert meg akart látogatni, én viszont mondtam, hogy most nem alkalmas, most a gyerekeimmel és Munkamániással vagyok, akit mellesleg nem láttam 9 hónapja, hát mit mondjak, besértödött...

Kiváncsian várom, hogy alakulnak a dolgaink, nem görcsölök rá, igazából áthelyezte a szabadságát erre a hétvégére, egy héttel elörébb hozta, hogy július végén velünk nyaralhasson, múlt héten lekérte a paramétereket, milyen nyaralásra vágyom, azóta hallgat, engem meg nem érdekel, ha nem megyünk, marad az eredeti terv és megyünk Pestre :) Átdiszponálja az életét, hogy többet találkozhassunk, de hogy ez mit takar, arról nem avat be.  Bizonyára idövel megtudom. Tegnap meglátogatott, találkozott a gyerekekkel, gyerköcök annyira nem voltak heppik, mikor megtudták, hogy anya pasija németajkú.

A konzulensem, annak ellenére, hogy múlt héten szerda hajnalban megküldtem a végleges verziót, nem válaszolt, tegnap ráírtam, hát rendesen összecsapta a korrigálást, mérges voltam, mert belekötött azokba a dolgokba, amikbe a múltkor nem. Úgyhogy másfél órát aludtam, hulla vagyok, még meg kell szerveznem, hogy ma le tudjam adni, hogy július elején államvizsgázhassak, mit mondjak, már mindenki tanul :S csak én nem...

Tök jól érzem magam a börömben és ezt valszeg érzik az emberek is, az egyik ügyféllel találkoztam a boltban, elkezdett követni, annyira egyértelmü volt, hogy bejövök neki és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavart...

Relax

2013.06.12. 22:03 | díva naíva | Szólj hozzá!

Kemény időszak volt az elmúlt, lassan készülnöm kell az államvizsgára, úgyhogy ez sem lesz egyszerűbb, de most következik a várva várt 4 nap kikapcs, ahol nem fog érdekelni semmi és senki, csak a gyerekeim és munkamániás, akit már ezer éve nem láttam... hurrá nyaralunk és nem érdekel senki és semmi.

Az éjjel nem a legnagyobb megelégedésemre, de befejeztem a szakdolgozatomat,  összeszedtem az erős túlzással 30 oldalnak mondott anyagot.

Randiztam Válófélbennel, hát az első randi hevesre sikeredett, csókolóztunk és vonzódtunk, de nem alakult ki hiányérzet :) azért még egyszer megpróbáltuk, akkor már nem is vonzott.

Tetováló meg egy barom, egy mondattal elintézte magát, azóta nemes egyszerűséggel nem érdekel, "drága, ha hiányoznál, már rég hívtalak volna, hogy látogass meg" na, ezzel befejeztem, persze 2 napig bírta és nem szeretném, hogy megszakadna közöttünk a kommunikáció, meg ha otthon leszek, szívesen meglátogatlak, blablabla... hát ez a része nem érdekel.

Aztán itt van menedzser, hát mit mondjak, úgy rajong értem, hogy néha kissé megijeszt vele, viszont tetszik is, de nem eszeveszetten, hanem olyan lájtosan, mindenesetre, ma mondtam, hogy az államvizsgám miatt ne mondja már le a nyaralását, majd beszélünk telefonon, és szabaddá teszi magát a szabadságom alatt, hogy együtt utazzunk az Adriára és már szállást keres, intézkedik. Ilyen pasi sem volt még a közelemben :) Azt mondja művésze vagyok a válaszok kikerülésének :D

Megyeszékhelyi meglátogat hétfőn, örülök, hogy végre személyesen is találkozunk :)

Ja és drága Ex férjem kocsi behajtása komolyodik, felhívtam anyósomat, hogy igazából 1265000 forintom nincs a fiadra, hát neki sem és le se szarja, neki gondoskodnia kell a fiáról és én fogadalmat tettem, jóban rosszban, szép 40 perc teli torkos üvöltés volt, míg meguntam és leraktam, ekkor elhagytam 30 percre az otthonomat, kiültem a gondolkodó fámhoz és jól éreztem magam, addig a szomszédság, mivel a szomszéd kiscsaj is hallotta a beszélgetést kitalálták, hogy öngyilkos lettem. Jelentem még élek, még ha mások nem is ezt várnák tőlem.

Lélek nyugodtan élek, pedig volt néhány turbulencia az életemben, a lelkivilágomban, mégis elszeparálom magam már magamtól is.

Elveszve

2013.06.02. 12:27 | díva naíva | Szólj hozzá!

Valahogy elveszítettem önmagam a forgatagban, pedig kaparok ezerrel, hogy visszahozzam magam, de vannak pillanatok, mikor egyszerűen nem megy. 

Csoporttárs akkora tettet hajtott végre, hogy teljesen le voltam nyűgözve, ráírtam pénteken, hogy a politika nem az én tárgyam, egyszerűen nem megy bele a fejembe a sok baromság, ő az egyetlen reményem, visszaírt, hogy elviekben nem jött volna a vizsgára, ő már lezárta ezt a tárgyat, de ha szükségem van rá, természetesen jön. Nagyon szép gesztus, úgyhogy szerintem ezt is pipálhatjuk. Hálás vagyok neki nagyon.

Pénteken a két órás alvás után sok mindent nem tudtam kezdeni magammal, csak vegetáltam bele a nagyvilágba. Szombaton elvittem gyerekeket szülinapi partira, nekiálltam kitakarítani, ablakot pucolni, hát a felét sikerült is, pedig az összeset szerettem volna, viszont akkora oltári nagy kuplerájt csináltam a házban, hogy hihetetlen...

Este gyermekeim hirtelen felindulásból az apjuknál aludtak, én meg itt vagyok egyedül és baromira nem élvezem, a szakdogámmal nem haladok, a kupit próbálom eltüntetni, a konyhára már be lehet lépni, a nappali még csatatért, a kutyáim megint a jó isten tudja merre kolbászolnak, arról nem is beszélve, hogy miszlikre kapták a garázst, sosem érem utol magam, utálom az egészet, úgy ahogy van... 

Nem haladok a szakdogámmal, fogalmam sincs, nincs erőm ehhez az egészhez, elegem van. 

Este kimozdultam kicsit régi csoporttársammal, barom módon viszont nem vettem be semmit a fejfájásomra, hazaérve úgy gondoltam, két koktélra meg már nem kéne, hát 4-kor arra ébredtem, hogy most nemes egyszerűséggel megdöglök, úgy lüktetett a fejem, hogy majd megpusztultam. Mikor gyerkőcök bejelentették, hogy nem alszanak itthon, elkapott a menekülhetnék, nem akartam egyedül itthon maradni, csatárláncot indítottam, kivel lépjek le. A kedvenc báromban ültünk és egész végig arra gondoltam, hogy otthon akarok lenni, haza akarok menni. Volt ott egy pár, tragédia, a pasi virágot és lufikat hozott a csajnak, nem voltak fiatalok és igényesek sem, csak viccesek, aztán mikor az est folyamán a csaj hozzácsapódott két még igénytelenebb pasihoz és le se szarta a kísérőjét, na ott forgott a gyomrom, micsoda emberek, de komolyan... Kint vártam a taxit, mosolyogtam egyet, egy pasi pont előttem szállt be a kocsijába és fél percig azon gondolkodott, hogy leszólítson-e vagy sem, bent ült az autójában és hol rám nézett, hol a műszerfalat, majd kifordult és elhajtott... 

Esik az eső egy hete, alig van napsütés, pedig legalább arra lenne szükségem, fogalmam sincs, mit akarok, pörgök körbe körbe, már szédülök és hányingerem van, de csak pörgök... A jeleim szertefoszlottak, a ház érdeklődő nem jelentkezett, a lakótársam meg láss csodát, lelépett franciákhoz, mert újabban mindenki franciákhoz megy, utálom a franciákat...

Bandita sms-t küldött kiscsajomnak szülinapjára, nem örülök neki, kiscsajom rohan haza a szomszédból, anya, anya, azt írtam véletlenül vissza, hogy köszi apa... köszi, de tényleg, hogy felzaklatod anélkül, hogy megkérdeznél...

Rohanok, fejjel a falnak és nem találom az ajtót, ami kinyílna és friss levegőhöz jutnék. De most visszatérek a takarításhoz és próbálom megbeszélni magammal, hogy hogy fogom végigcsinálni a maradék 1 hónapot... 

Anyám folyamatosan kritizál, már nem tudom, mit mondjak neki, hogy hagyjon már békén a büdös életbe, én sem kritizálom őt, tudom, szar anya vagyok, szar háziasszony és alapban szar alak, de ez vagyok én, hagyjon mindenki békén, annyian betámadnak mostanában, NEM, bassza meg, senkinek az ég adta világon nem akarok megfelelni, még magamnak sem, szétestem és szedem össze a darabjaimat. 

Tetováló is hagyhatna már békén a büdös picsába, nem tudom miért kapok mindig olyan embereket, mint ő vagy annó Szerető az életembe, akik elragadnak és nem engednek el, szabadulni akarok, kaparok, de egyre erősebben kötődik rám a csomó, sikítok és tajtékzok, de értelme nincs, elegem van belőle... leszarom, hogy szeret,  mégis mire elég, ha semmit az ég adta világon nem képes feladni értem, azért, mert szeret? leszarom és kész, hogy sérült, ki nem???? mindenki sérült már, hogy meg fog halni??? mindenki egyszer meghal, de nem lehet úgy élni minden napod, mintha az utolsó lenne, légy már végre boldog egy kedves lánnyal, kapcsold ki az érzelmeid, ahogy megígérted és hagyj békén! Én érezni akarok, nem robotüzemmódban élni, ahogy te, én boldog akarok lenni és nem kényelmes, én élek, te nem... egy kurva pálmafa sosem fog boldoggá tenni és az, hogy nem látsz többé havat, az, hogy maradandót alkotsz, pffff. kinek? magadnak nem, az tuti. engedj el, könyörgöm!

Törtetés

2013.05.30. 08:26 | díva naíva | Szólj hozzá!

Egyre jobban az az érzésem, hogy nem akarok ott dolgozni, ahol dolgozok, kábé az összes tököm van tele az egésszel, mert a 7 perc késés miatt, mint az óvodában cirkuszt kell csinálni és hasonló baromságok, ne használjunk már fészbukot, ne túlórázzunk, de az elszámolhatatlant számoljuk már el. Na mindegy.

A suliban remekeltem, pedig nem voltam jó, de visszahúzódó voltam és mindent megbeszéltem a tanárral, a lehető legjobbat hoztam ki a péntekemből, amit csak lehetett. Szombaton az angolvizsgán is remekeltem. Egyszerűen eufórikus volt.

Szombat este bulizni mentem, komolyan úgy éreztem magam, mint egy alien a sok igénytelen barom között, de ez sem érdekelt, az már jobban, hogy ebben a koszfészekben nincs egy szórakozóhely, ahol táncolható zene lenne... ja és közben barátnőm felhívta tetoválót, mert hogy ismerik egymást 20 éve, azt mondja, szerelmes beléd, mint a nagyágyú, persze hogy  tudom, hogy szeret, de én már nem küzdök, belefáradtam a küzdelmekbe, olyan féltékeny volt szombaton, hogy megmosolyogtam, mikor ráírtam fél 3-kor, hogy hazaértem, rákérdezett, kivel, aztán megnyugodott, hogy egyedül, nyugodtan kövesse az eszét, nyugodtan szedje össze a kedves francia lányt, nem az én dolgom...

Újabban önhipnózisba kezdtem, tudom, hogy nem vagyok normális, de jól esik. Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz.

Gyerkőcök anyósoztak a hétvégén, vasárnap, későn értünk oda, mert hát mégis csak fél 3-ra értem haza és 10 előtt nem keltem fel, anyós bedobta, hogy jövő hétvégén ott aludhatnának, azt hittem lemegyek hídba... bő 2 év után ilyen jutott magától eszébe... nem nagyon rajonganak a gyerekek az ötletért, úgyhogy nem kapkodok utána...

Aztán meg gondolkodtam, mert randi jelentkező akad bőven és fogalmam sincs, hogy melyik illene hozzám, hogy melyik életet szeretném.

Pár héttel ezelőtt el kezdtem levelezni egy külföldi Menedzserrel, sikeres, édes, kicsit őrült, mint én, na, szerintem ő olyan, amikor tudunk, fussunk össze kapcsolatot akar, 3 városban él és eléggé leterheli a munkája, nagyon tetszik, hogy intelligens és mélyérzésű, néha olyat ír, hogy az állam esik le, hogy pasiból pattanhatnak ki ilyen gonolatok, de még életében nem jutott eszébe, hogy családot alapítson. Hááááát,  hogy én egy kiegyensúlyozott távviszonyra vágynék, nem tudom...

Repteressel még mindig tartjuk a kapcsolatot, hát ő is hasonló beállítottságúnak tűnik, mint az előző, neki van egy tini lánya, aki nem tartja vele a kapcsolatot, sokszor érzem rajta, hogy magányos, de ő is inkább egy amolyan hétvégén, ha nincs jobb dolgunk legyünk együtt kapcsolatot szeretne, szigorúan szerintem...

Mérnök is még irogat, na ő gyereket és házasságot akar, fura pasinak tűnik, de nem mondom, hogy nem jön be a furcsasága :)  

Meg ott van Válófélben, na benne van vehemencia, odavan értem és helyben van és percenként hajt, hogy találkozzunk már és látnia kell és tudnia kell :)

Aztán meg ugye Tetováló, aki szeret, imád, de kikapcsolja az érzéseit és ésszel fog dönteni, mert nem hisz benne, hogy a szerelem bármire elég volna.

Nekem meg fogalmam sincs, akkora nyomást gyakorol rám anyám, hogy ideje egyedül rendeznem a gyerekeket, azonnal keressek más munkát és lássam el reggel-délután a gyerekeket, persze, ha Mérnökkel vagy Válófélbennel összejönnék, jelentősen egyszerűbb volna az életem, csak meg lenne-e az a plussz, amit várok egy kapcsolattól, azt nem tudom, Menedzser és Repteres nem hiszem, hogy asszisztálna, mégis valahogy a fene sem tudja, hogy mit szeretnék... de majd ezt is megoldja az idő.

Egyszerűen szépnek, okosnak érzem magam, imádom, hogy körbeudvarolnak, jót tesz a lelkemnek...

Kritikusaimnak üzenem, mint régi Kolléga, az én életemet ott szúrom el, ahol én akarom, ő sem épp a sikereiről híres, sőt, volna mit kifogásolnom az életén, ahogy másokén is, elegem van a majd én megmondom a tutit emberekből, én sem teszem másokkal, más se tegye velem, a kiosztalak és tanácsot adok között óriási a különbség.

Szóval megint van min rágódni... Holnap van a 6. szemeszterem utolsó vizsgája, jövő héten az államvizsga felkészítő és július 4-én remélhetőleg függetlenedek, olyan hihetetlen, hogy vége lesz...

Ami lemaradt, hogy az önhipnózison túl bizonyítsam, mennyire nem vagyok normális, szigorúan magamnak, nekiálltam rajongani, az égért, a felhőkért és a szélért, imádok kimenni, fényképezni, élvezem, mikor borzolja hajamat a szél, mikor hatnak rám az elemi erők... közben pedig hallgatom a passenger-t, valszeg tetováló miatt, még is csak let her go-t játszunk, hisz, ha kicsit felpörgetem a kommunikációt, azonnal vészféket húz, ha viszont leszarom és nem írok neki, mire hazaérek melóból vagy 20 üzenet vár tőle...

Forgatak

2013.05.22. 08:17 | díva naíva | Szólj hozzá!

A szemfényvesztös napomnak következményei vannak, számítottam rá, elöfordulhat, hogy emiatt nem tudom lezárni az évemet. Elegem van kicsit, kimerültem, besokalltam ettöl az egésztöl, egész vasárnap prezentációt írtam, a szakdogámmal elakadtam, szombaton angol tesztem és  valahogy túllépem a saját határaimat és elértem azt a szintet, ahonnan nincs tovább... elvileg már csak 43 nap, sok - sok pozitív energiát kérek, hogy gyakorlatilag is az legyen.

Gyerköcök is nagyon érzékenyek, érzik, hogy a végét járom, összezavarja öket anya szeme alatti karikái és kimerültsége, úgyhogy párszor föztem, pedig már rég volt, csak, hogy jó legyen.

Hétvégén volt nagyfiam elsöáldozása, egy vagyonba került felöltöztetni öket, de megérte, ilyen csinos, gyönyörü gyerekeket rég láttam. Maga a ceremónia alatt anyámékon mérgelödtem, legszívesebben mindkettöt nyakon vágtam volna, nagyon nem tudtak viselkedni a felmenöim... Nagyim kiakasztó volt, nem is beszéltem vele egész nap, megint csollánra pisilt. Az étteremben is otthagytam egy vagyont és még hallgathattam a hisztit, mert hogy volt, ami nem ízlett, azt hittem a napnak sosem lesz vége.... Este betaxiztunk és 20 perc múlva felhöszakadás miatt, vissza is taxiztunk a városból :) Pedig kicsit kint maradtam volna, de az idöjárás közbeszólt.

Pénteken elöször puskázva tettem le egy vizsgát, de letettem és ez a lényeg, szombaton kollégánál buli volt, gyerköcök is nagyon jól érezték magukat, volt vagy fél 11, mire ágyba kerültünk a nehéz nap elött...

Ennyire vagyok lelkileg is össze-vissza, mint itt...

Hétfön volt fönökkel elmentünk lazulni, az est konklúziója lett, hogy nagyon erös a racionális és az emocionális énem és sokszor nem ugyanazt akarják... mily igaz, hogy ez mit hoz még, azt a sors eldönti, bevallom, magasról teszek rá. Olyan arany köpéseink voltak, hogy majd kiestem a kocsiból, bár feszélyezett, hogy elötte nap megint volt rá utalás, hogy ö többet szeretne...

Aztán meg itt van tetováló, mondtam, nagylány vagyok és eszembe sincs megváltoztatni az életét, nem összeegyeztethetö, akkor nem és kész, én már nem harcolok senkiért, vagy jön vagy megy, ennyire egyszerü, ehhez képest hangosan röhögtem hétfön. Bejelentettem, hogy este nem dumálunk, mert elmegyek Ex-fönökkel, azonnal bedobott egy lánynevet, hogy ö pedig vele megy el, mondtam, jó szórakozást, igazából, ha össze akar vele jönni, tegye azt, minden este beszélünk és elötte este volt egy nagyobb vitánk, mert ugye nem tudjuk, mikor találkozunk, az az érzésem, hogy nem akarja túlbonyolítani az életét azzal, hogy találkozunk és belémszeret, ezért jönnek az ócska kifogások... Na meg egy lány odaköltözik hozzá pár hónapra, aki hulla szerelmes belé, sok sikert hozzá. Szóval, akkor ö is elmegy vasárnap, fél 1 körül értem haza, ráírtam, hogy megjöttem, hát láss csodát, ö is pont akkor, csak az a fura, hogy folyamatosan kommentelt a távollétem alatt fészen és posztolt, nem hiszem, hogy a hosszú szöke csaj mellett tette :) No mindegy, mindenesetre, elég rossz kedve volt és épp írta, hogy fáj a lába és sok a melója, beelöztem azzal, hogy szeretlek ám... na, erre jött a szmájli és mindjárt irogatott fél 3-ig, kis féltékeny kiscsillag. Ebbe sem látok igazán bele semmit, azon kivül, hogy ez egy szimpla férfiúi birtoklási érzés, attól még tetszett... 

Sík ícccs

2013.05.16. 19:51 | díva naíva | Szólj hozzá!

Pörögnek az események, naphosszat, jobbról balra.

Vigyázz, mit kívánsz, mert valóra válhat... és valóban így is van ez. Pénteken kicsit összebalhéztam tetoválóval, besokallt, mert hát ennek nincs jövője és túl intenzív a kapcsolatunk, visszavonul. Én meg berágtam, nem kicsit, nagyon. Úgyhogy gőzerővel szakdogát írtam, azt hittem a hétvégén potom 20 órányi energiabefektetéssel, hogy végeztem, közben a rossebbeket, csak 22 oldalam van meg a 30 oldalból, 2 oldalt még tudok írni, de hogy mit kezdek a másik hattal, azt hiszem segítséget kérek a tanártól. 

Vasárnap felhívtam volt főnököt, hogy nyomtassuk már ki ezt a szart, mert nem tudom betördelni, bementünk, kinyomtattuk, utána lementünk a tóra. Látja, hogy hulla feszült és tanácstalan vagyok, szarul vagyok és nem érti, miért. Mondom neki, kell egy égi jel, ami segít eligazodni ebben a kavalkádban, de nem lelem, nem lelem sem az egyensúlyom, sem az irányt... 

Este rám ír Bandita haverja, hogy ideköltözik, kellene neki albi, nocsak, megjött az égi jel, igazából csípem a csávót, mint pasi a legkevésbé sem vonz, vendégszobám van, sok legyet egy csapásra alapon ez tök jó dolog, segít a ház körül, meg a házban, meg szórakoztat, igazi lakóközösség :)

Hétfőn rám ír az ügyvéd barátnőm, hogy érdekelne valakit a ház, eladom-e jó pénzért, hát mondom, el hát, ha jó pénzt ajánl. Égi jel kettő, fogalmam sincs, mihez kezdjek utána, de ha elmegy, akkor eladom, azóta hívott már a szomszéd is, hogy a haverját is érdekelné, úgyhogy égi jelekben bővelkedek rendesen... 20 milla teher ádé...

Aztán meg itt van a kis tetoválóm, hétfőn írtam neki, hogy eladom a házat, próbált puhatolózni, hogy ugye nem miatta, én meg csak röhögtem, ennyire naív még én sem vagyok, hogy 2 napnyi találkozás és cseppet sem akarás után a nyakába akaszkodjak, gyerekestől, magamtól. Igazából erősen morfondírozok, hogy az ősszel már felső Ausztriában kezdek új életet, hármasban, akkor még van esélyünk rá, hogy a gyerekek osztrákként nőjenek fel és ne küzdjenek olyan anyagi problémákkal, mint az átlag magyar. Nagyon be vagyok szarva, jelentősen egyszerűbb lenne valakivel elindulni, de ha nincs, akkor nincs.

Na a hétfőt átbeszélgettük, aztán olyan szinten egymásra gerjedtünk, hogy az valami hihetetlen, volt vagy 3 óra, mire én nyugovóra tértem, ő meg alkotni. Reggel már üzenet várt. Elmentem dolgozni, mire hazaértem újabb üzenet, meglátogatna, látnia kell és fokozódott az egymás iránti vágy. Kedden már éjfélkor elájultam, addig is izzott a kábel. Szerda este pedig áttértünk másik stílusra, beszéltünk, a mindennapjainkról, a világról, az emberekről, könyvekről, érzésekről. Megkérdezte, mi fogott meg benne, én pedig leírtam, azt mondja, ezt kinyomtatom és bekereteztetem. Írtam neki többek között, hogy ragaszkodó, ő pedig ágált, hogy miből gondolom, írtam, a keze szorításáról és abból, ahogy tiltakozik az ellen, hogy megszakadjon közöttünk a kapcsolat. Olyan szinten egymásra vagyunk hangolódva testileg - lelkileg, olyan jól megértjük egymást, fél mondatokból is, nem tudom, volt-e már ilyen, ha ugratom nem besértődik, hanem magasabb labdát dob, ha írok valamit, reflektál, és őrülten vágyik rám. Mikor búcsúztunk tegnap éjjel, napok kihagyása után újra szívecskéket kaptam és jó éjt szívemmel búcsúzott. Kivárom, mi lesz ebből, annyira különleges a viszonyunk, élvezem a mostot és nem érdekel a majd. 

Holnap is vizsgázok, a következő két hetem katasztrófa suli szinten, kimerült és feszült vagyok, majd meglátjuk, mit dob még a híres gépezet, hogy lesz-e jövőnk másutt, vele vagy mással, hogy boldogabbak leszünk-e vagy mégsem. Fáradt vagyok és ölelésre vágyom, de az ölelőm 1300 km-re álmodozik rólam... ez az én formám, de tényleg.

Hétfőn még így írt:

nezd Díva. elbuvolo no vagy, talpraesett, es azt hiszem, elkepesztoen jo szexualis eletunk lett volna, ami fontos. de sokminden szolt ellenunk, es bevallom oszinten, en mar nem erzem ugy, hogy az erzeseim miatt kuzdenem kene. hideg fejjel atgondoltam, es rajottem, hogy itt elek, itt kezdtem uj eletet, es ha lesz valakim, az innen lesz, leegyszerusitve mindent.

mindenki elso helyen akar lenni. de, mint emlitettem, eletem olyan periodusaban talalkoztunk, amikor egy nonek sem lenne egy szemernyi eselye sem elsoneek lenni. fel kell epitenem egy uj eletet, majd ha minden sinen van, akkor lehet szo komoly kapcsolatrol.

Aztán elveszett újra a hideg feje, majd meglátjuk, mi lesz ebből még... Azóta újra Szívem és újra hiányzom...

Szemfényvesztés

2013.05.10. 16:32 | díva naíva | 1 komment

Ez történt velem pontosan szerda este. Mert velem mindig történik valami. Most épp kurvára gazdaságpolitikát kellene prezentálnom a suliban, ehelyett dagadt szemmel ülök itthon, végigalszom a napot, mert vakon mást tenni nem nagyon lehet...

Szóval úgy kezdődött az egész mizéria, hogy nagyfiam anyáknapi ünnepségén készített hurkapálcikára erősített karton tulipánt, amivel kiscsajomnak sikerült belehadonászni a szemembe. Estére úgy bedurrant, hogy konkrétan eláztattam az ágyamat a könnyeimmel. Reggel már dühöngtem a fájdalomtól és alig vártam, hogy leérjek a kórházba. A szemhéjaim úgy be voltak durranva, hogy majd szétnyomták a szememet. Potom két óra alatt sikerült kapnom bele némi fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt meg egy szép kis ragasztást rá, elég vagány lett, kár, hogy nem fekete :D aztán megtanultam vakon létezni, figyelni a többi érzékemre, a fülemre, a szaglásomra, barátnőm meglátogatott, végig úgy dumáltunk, hogy le volt húnyva a szemem, fura dolog, de megszokható. 

Itt volt volt főnököm is, hozott fájdalomcsillapítót, meséltem neki, hogy átértékeltem az életem és úgy pattant fel, mint akit seggbe rúgtak. 

Rájöttem, szerelem ide vagy oda, az egészségnél nincs fontosabb az életben, úgyhogy az egészségemet fogom óvni, meg karriert építek, ez a szerelmesdi annyira nem jön be :D

Elégtételt vettem Vállalkozón, jól esett, na, azok után, hogy az első randink után eltűnt és azok után, hogy olyan jól alakult az első héten minden, felhívtam, tök örült nekem, aztán irogattunk, írtam neki, hogy ahhoz képest, hogy az első héten milyen összhangban voltunk, eltűnt, most meg cimbizik, kérdeztem tőle, mit akar, mondta, amit én, mondom jó, néha kefélhetünk, de a pasim már többé nem lehetsz, bár le se feküdnék többet vele, csak kíváncsi voltam a reakciójára. Hát egyszerű volt, besértődött, hogy mi az, hogy én őt nem akarom, mint pasit :D álllllat :D

Aztán meg itt a kis tetováló művészem, imádnivaló alak, amikor épp nem akkora az arca, hogy takarja a napot, amint elkezd nagyképűsködni, azonnal lépek és nem beszélek vele pár órát, hogy csituljon. Hiányzik az ölelése, a szex és az érzékeny pasi oldala, nagggyon, ő egy percig nem hitt benne, hogy ebből komoly dolog lehet, épp tegnap írta ezt:

"Tudom, hogy te kapcsolatra vagytal. De ha belegondolunk, most költöztem egy uj országba, uj kornyezet, uj nyelv, uj emberek, uj munkahely... Volt annak valami realitasa, hogy egy Magyarorszagon elo, roghoz kotott, ket gyermekes csaladanyaval letesitsek komoly kapcsolatot? Szerintem most mar te is latod, hogy aligha."

Nyuszika nem vállalja fel, hogy igazából ez rajta múlt, utána írta, hogy az ő döntése nem befolyásolta volna az én hozzáállásomat, egyem a szívét, mintha nem döntött volna :) Mindegy, csípem a búráját, meg hát megyeszékhelyi szerint egy igazi számító dög vagyok, kérdezte, miért utazom ki hozzá, ezt bóknak vettem, a válaszomra:

"bevallom neked, csak azért utazok ki, hogy jelen legyen a sziluettem a valóságában, ha még akkor sem jön rá, hogy mi hiányzik neki és hogy érdemes azért tenni, akkor hagyom menni"

Vicces az egészben, hogy tökre be van szarva, ha kicsit keményebben írok, hogy elveszíthet, kell neki a hazajövetelkor a nyugat kapujának menedéke, vagy a rossebb tudja, nem is érdekel, azt a 4 napot élvezni fogom Franciaországban, aztán nekilátok az életem lényegi részének.

Viharzóna

2013.05.05. 16:34 | díva naíva | Szólj hozzá!

Deja vu-m volt, na már megint francia... nem is tudom hol kezdjem, mintha ezt már írtam volna, ezért is van deja vu-m.

Valamikor réges régen, vagy egy hete :) megismerkedtem valakivel. Dumáltunk, jó fejnek tűnt, én meg magányos vala, ő meg unatkozott, úgyhogy megegyeztünk, hogy meglátogat, először vasárnapról volt szó, akkor nem ért rá, aztán jött hétfőn, elmentünk 4-esben vacsorázni, aztán leléptünk városnézésre egy órára, élt itt valaha, fedeztük fel az emlékeit. Tetszett a stílusa és a mosolya, de eszembe sem volt kikezdeni vele, hülye vagy? Mi nem egy világból jövünk, a művész és a matematikus?? Aztán hazajöttünk és csak beszéltünk, ugrattuk egymást, egyszer csak végigsimította a kezét az államon és elvesztem a mozdulatban, csókolózni kezdtünk, majd szeretkeztünk egymással, meghitt volt, fura, mintha ezer éve ismerném és ő is, úgy érintettük egymást. 

Aztán kivittem az állomásra és összezavarodtam, én ezt nem akartam, nem lehet és amúgy is... Megbeszéltük, hogy pénteken jön újra, mert ha lúd, legyen már kövér, elmentünk érte a gyerekekkel, kész kalandtúra volt, élveztük mindhárman. Hazafelé pedig kínszenvedés, nem érinthetem, akarom.

Gyerkőcök nem aludtak itthon, amint hazaértem, nekemesett, olyan elemi vágy kerített hatalmába, hogy leírhatatlan, majd elmentünk vacsorázni, végig szorította a kezem, simogatta és nézte. Hazaérve ismét szeretkeztünk, leírhatatlan, majd egymás kezét fogva elaludtunk. Reggel még hülyéskedtünk kicsit, majd kivittem a reptérre, nem volt egyszerű úgy levezetni 60 km-t, hogy csak egy kezem volt, a másikat nem adta, szorította, szótlanul. 

Hazajöttem, kimentem a mezőre a kutyusokkal, bekucorodtam egy fa alá és ott zokogtam, ahol senki sem lát. Majd szemléltem a villámlást, dörgést és idióta módon eszembe sem jutott, hogy ezek után eső is lehet, így bőrig áztam.

Azóta próbál távolságtartó lenni, hiszen 1300 km van közöttünk, de mindig jön egy-két elejtett mondat, tudom, mennyire hiányzom, picsába, végigvitatkoztuk a délelőttöt, hogy mit lehet és mit nem, össze vagyok zavarodva, félek és fogalmam sincs, merjem-e szedni a sátorfámat. Merjem-e most, mert idővel mennünk kell, a gyerekekkel nem maradhatok, rettegek az apjuktól és egyre jobban, mi lesz, ha anyósék egyszer nem lesznek...

Szóval ezt megcsináltuk... 

süti beállítások módosítása