Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

A 40es 2 gyerekes már nem szingli nő furcsaságai, mindennapjai kerülnek leírásra

Friss topikok

  • Enchantée: Jó hallani kicsit bővebben Rólad, még ha ilyen ritkán is. :) (2022.05.17. 11:52) Mostanság
  • Enchantée: Úgy legyen! :) (2019.02.24. 21:39) Elmélkedés
  • Enchantée: Kitartást, Drága! Adj nekik is időt a feldolgozáshoz. Igaz, hogy szinte nem létezett számukra évek... (2019.02.06. 08:47) Cenzúrázatlan
  • Enchantée: Régen minden... ;) Azért örülök, hogy legalább FB-n a csapat nagyjának életét nyomon követhetjük, ... (2019.01.31. 05:45) Változás
  • díva naíva: @Enchantée: köszi Chanti :( (2018.01.03. 10:26) Nulla

Eskü

2013.10.20. 22:56 | díva naíva | Szólj hozzá!

Tegnap megtörtént a diplomaosztó, mint akinek a fogát húzták, úgy mentem, de kanyarodjunk vissza, pénteken 10 percem volt itthon, mielőtt jött Winnetou, hazarohanás, kapkodás, ruhaösszeszedés, elrohanás, kulcsátvétel, aztán összeszedtem a szerelmemet, aki már rég nincs olyan rossz bőrben, mint múlt hétvégén, elugrottunk kebapért, miközben vártunk rá és fogócskáztunk a gyerekekkel, leesett, hogy nem hoztam cipőt, vissza anyuékhoz és végre elfoglaltuk a hétvégére bérelt appartmanunkat, gyerekeknek bejött, bár nagyfiam nem aludt túl jól az átmeneti szállásunkon, de végre volt egy kis csend. Lassan sajnálom Winnetou-t, de olyan nyugodtság lesz mellette urrá rajtam, hogy mindig bealszom, miközben mesél :)

Szóval szombat reggel, vekkerre keltünk, mekiben reggeliztünk, nem díjazta a gyomrunk annyira  a kora reggeli sült krumplit :) és elindultunk, potom 20 perces késéssel :) Szépen beöltöztem, idegesített az egész, a kalap csúszkált, én pedig nem szeretem az efajta ünnepségeket, anyámék is késtek, nekem le kellett mennem a csoport fotózásra, kérdeztem félve gyerkőcöket, anyának le kell menni, itt maradtok Winnetouval, kiscsajomtól olyan yeah-t kaptam, csak pislogtam. Sokat jelentett, hogy ott voltak a szüleim és a húgom és hogy anyám elfogadta, hogy nem szeretném családi körben tölteni a szombatot, sőt mitöbb, kimondhatatlanul jól esett egy rokonnal folytatott beszélgetése, aki az arckönyvben jött rá, hogy főiskolára jártam, ahogy hallottam a hangján, hogy újra bízik bennem, hogy tudom, mit teszek és tényleg, mióta itt lakunk náluk, semmivel nem becsmérel, büszke rám és bízik bennem, örül az új háznak, a diplomámnak és hogy újra önmagam vagyok és tudom, mit teszek. Szavakba önteni nem tudom, mennyit jelent ez nekem.

Úgyhogy diplomaosztó után, amint lehetett kivetkőztem az öltözékből és mentem a családhoz, szegény Winnetoum elég elanyátlanodott volt, de nagyon sokat jelentett, hogy ott volt velem, csináltunk pár fotót és elbúcsúztunk anyuéktól, és elindultunk a napsütésben, első megállónk egy tóparti séta volt, ott volt már az Exével, aki öngyilkos lett és nem volt kedvem azzal rontani a napot, hogy oda ülünk be, ahol ők voltak, kicsit kiismert már, hogy tényleg elég kaotikus vagyok és mindent az utolsó utáni pillanatra hagyok, elég jót röhögött, hogy meg voltam győződve róla, hogy nem vittem telefont, pedig de :) A tóparti séta után elindultunk állatkertezni, no meg hogy útközben iszunk valamit, mire észrevettünk egy-egy helyet, már elhajtottam mellette, úgyhogy füstbe ment terv, az állatkertig mondjuk a gyerekek felváltva aludtak, úgyhogy ott ittunk, megnéztük a kicsi kengurukat, a szürkemarhákat és a malacokat, a marháknál Winnetou hősöm rakta vissza azt a fatörzset, amit levert az egyik marha, nehogy kiszabaduljanak, irtó büszke voltam rá, meg be is voltam tojva kicsit a monstrum állatoktól. 

Ezt megkoronázva már széphazánkban betértünk estebédre étterembe, majd a toronynál ittunk egy forralt bort. Napsütéses csodálatos napunk volt, szebbet nem is álmodhattam volna.

Egyenesítettem egyet a hajamon, kicsit tartottam tőle, mit szól hozzá, de mondta, hogy így még gyönyörűbb vagy. Imádom, hogy tolja a meccseit és jól meg is indokolja, holott tudom, hogy csak a vasárnapunkat menti, imádok bújni hozzá és áthülyülni a napot. Mellesleg a gyerkőcök is szeretik.

A ház pedig készül, nem abban a tempóban, ahogy szeretném, de mikor megláttam félig kicsempézve, kifestve, majdnem dobtam egy hátast, egyszerűen gyönyörű, gyerekek szeme is csillogott a boldogságtól, a hétvégén parkettázunk, aztán meglátjuk, hogy haladunk tovább. Nagyon - nagyon szeretnék jövő héten beköltözni. A redőnyöket is beszerelték már és gőzerővel szigetelnek, hihetetlen az egész, egy álom, egy mesebeli álom, kimondhatatlanul boldog vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

https://divanaiva.blog.hu/api/trackback/id/tr425590033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása