Alig élek, a szó szoros értelmében, mióta levizsgáztam, na pörgölődjünk csak vissza.
Szerda 0911 csodás dátum..., 13:40 a vizsga időpontja, Winnetounak órája volt, reggel váltottunk pár szót, aztán ment dolgozni. Kissé stresszben voltam, hajat mostam, közben a kád szélére tapasztottam a tanulni valókat, utolsó pillanatokat is kihasználtam. Ex-főnökkel mekiben ebédeltünk, heveny hasmenéses napomra tekintettem, ettem egy kis salátát, mosolygott, hogy a paradicsomig jutottál, én pedig félrelöktem a tálat. Mondom neki, elfelejtettem elrakni tollat, mondja, hoztam neked, szép piros, kalocsa mintás varázstollat, mélyen meghatódtam, mondta, ugyan nagyon csini vagyok a kis kosztümömben, de úgy nézek ki, mint egy hulla, vacogtam és fal fehér voltam és bizonytalan, nem bíztam magamban. Nagy szemekkel néztem rá, megkértem, öleljen meg, nagyobb szükségem volt rá, mint a levegőre. Odaérve, még súlyos 1 órát kellett várnom és elmerültem a gondolataimban, hogy mekkora barom mazochista állat vagyok és komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy felállok és hazamegyek és nem érdekel az egész. Katasztrofálisan éreztem magam, mikor beléptem a terembe, remegtem, mint a kocsonya, nem mertem megfordítani a papírt, hosszú másodpercekig tartott. Pofon egyszerű kérdéssel jutalmaztak és én még sem tudtam, annyira ciki volt, a produktivitás és a rentabilitás még ment, de a gazdaságosságnál teljes black out. Logisztikai kérdésem a logisztikai költségek költségkonfliktusa volt, tudtam, hogy annál nem tud megfogni és magyaráztam, közben próbált egy kétszer kihozni a nyugalmamból, de esélytelen volt, nem érdekelt, egy-két fogalmat nem tudtam, de nem érdekelt, általános közgázból meg barkóbáztunk, az már vicces számba ment és piszkosul mérges voltam magamra, többet tudtam volna az eva-ról, az mva-ról, a cfroi-ról és egy szar gazdaságosságra meg lövésem nem volt, tényleg nem tudtam, egészen addig, míg ki nem léptem a teremből... Mindegy, megvan.
A bankom szivat, az exem végrehajtója szintén, de hidegen hagy, ha hagyom, hogy meghasson, akkor sem lennék előrébb. Úgyhogy gépi üzemmódba kapcsolok és kész, fog összeszorít és megyünk előre, lehunyt szemekkel, rezzenéstelen arccal.
Mérges vagyok magamra, mindent mindig az utolsó pillanatra hagyok és hát ez ártalmas, nekem, felrakattam tegnap a spirálom, le is egyeztettem a dokival, aztán jött a csúnya felismerés, hogy basszus, lehet, hogy már nyitva sincs a gyógyszertár, mázlim volt, nyitva volt, de nem rajtam, a körülményeken múlott, mert hagytam, hogy a körülmények hassanak rám és nem én hatok a körülményekre, össze kell szednem magam, sürgősen.
Este felrakta a doki a spirálomat, kint ültem a váróban, olvasgattam a telefonomban sztorikat és majdnem elaludtam, pedig még csak 8 óra volt, behívott, épp nem tapsoltam, hogy diktáljam a tempót, nem akarok egyeztetni, sem felvilágosulni, csak túl lenni rajta. Befeküdtem a székbe, hátradöntött és felemelt, én pedig lehunytam a szememet és átadtam magam neki, nem érdekelt semmi, nem akartam hallani, mit csinál, egyszer csak a medencém felett olyan szúrást éreztem, hogy nem éreztem a jobb lábam és csak sziszegtem, kérdezi, hol fáj, mondom és csak néz rám, tudja, hogy a környéken sem jártunk, nézze, itt a méhe, a petefészke itt, mondtam, ez mind lehet, nekem viszont olyan érzésem van, mint akinek egy tűt vezetnek ki a medencéje felett a testéből és ezzel lezártuk. Jó szokásomhoz híven, átadtam a pénzt, 1 perc alatt kint voltam és menekülőre vettem a figurát és éreztem, hogy perceken belül alszom és jó lesz aludni. Winnetouval beszéltünk pár percet és már aludtam is.
A mai nap számomra fontos, vagy fontos lett volna, de valahogy úgy vagyok vele, hogy úgy tűnik, hogy ez csak nekem fontos. Winnetounak eszébe nem jutott, hogy szerdán meglátogasson, végülis, tényleg tök jelentéktelen nap volt. Megkértem pihenje ki magát, jól akarom magam érezni, mozi, vacsi, séta, hát falra hányt borsó, átdolgozta az éjjelt, most meg a szomszéd csőtörését hozza rendbe, biztos fitt lesz és jól fogjuk magunkat érezni, vajon vacsi alatt alszik be vagy a mozi alatt vagy azon gondolkodom, felhívom Ex-főnököt, megyek vele, Winnetou meg mehet a rákba, pihenje ki magát és keressen valakit, aki le se szarja és azzal tök királyul ki fognak jönni. Mert ugye a péntektől hétfőig hétvége most már csak szombat estétől vasárnapig tart. De visszafejlődhetünk nullára, fenyegethet, ha jó melót kap, lelép, lépjen, nem versengek pénzzel... Na majd meglátjuk, szar kedvem van, ezt a napot sem így képzeltem...
