Én tényleg nem erre az életre való vagyok, nem ezek az emberek közé és amúgy is, csömöröm van mindentől és mindenkitől, valahogy...
Menedzserrel szerdán 5 órakor szakítok, pedig bizonyára nem erre számít, de az élet kemény, vagy én vagyok az, mindegy, a múltat jóvá nem teheti, hibázott, röpül.
Az Ex-férjemmel álmodtam, egészséges volt, csókolóztunk és mosolygott, én se vagyok normális...
Felhívott Szerető, hogy szeptemberben a városban lesz és összefuthatnánk, megmutathatnám neki, hol élek... no meg a hálószobámat ééééés... naná, hogy nem tetszett, hogy nemet mondtam, így potom négy év után nem vágyom rá, elég volt szabadulni ebből a viszonyból, ennyire hülye még én sem vagyok, meg amúgy is...
Erősen elgondolkodtam, ha már ennyire gerjesztő vagyok, beállok elit kurvának, akkor tudom hányadán állok, nem botránkozok és jól élek.
Na mindegy, ma meglett a hőn szeretett bringa, meg vettem magamnak egy 30ezres gyönyörű egyszerű, mégis elegáns cipőt, meg 2 papucsot, meg 4 felsőt, mert megérdemlem :)
