nem, nem csak lelkileg, testileg sem működök normálisan.
amin jelenleg keresztülmegyek, maga a pokol, vonszolom magam, erőtlen vagyok, fáj a tarkóm és leszakadnak a veséim...
megtörtént az execute part, odamentem, sík ideg voltam, de felkészült és tudtam mit kell tennem, mert nem azt tettem, amit szerettem volna, csak azt, amit kellett. természetesen minden másképp alakult, a tanácsadó mosolygott, tudom, hogy összezavartam és hogy nem ezzel a szándékkal jött, de nincs más megoldás. Fog összeszorít, bólint és belemegy, mert mi mást tehetnék, aztán az empátia megbőget, majd a kérdés, mit szeretne? és csak annyit mondtam, hazamenni. Menedzser? Ott volt és faggatott, hogy szeretem-e, kávézunk-e és hová menjünk nyaralni és csak ránéztem, jeges tekintettel és annyit mondtam, tudod mit, leszarom. Barom.
Forgatókönyvet gondosan és tudálékosan átolvastam, százszor meg százszor és gépet játszottam és fogat összeszorítottam és megcsinálom és mindjárt vége és nem, az élet megismétli önmagát, hirtelen és váratlan események hadak, melyek kellemetlen és fájdalmas helyzetek tömkelegét vonták maga után és fáradt vagyok, testileg, lelkileg egyaránt. Aztán csörög a telefon, ne aggódjon, csak gáz van. Ne pénteken jöjjön, jöjjön már hétfőn, köszi, ha nagyobb gáz lenne, hívjon gyors segítséget.
Menedzser? Fogalmam sincs, sehol sem volt, nem is szándékozik elmondani, hol van és miért nem ér rá, csak szajkózza a telefonban, hogy nem hitte volna és sajnálja és amúgy is, ja meg persze, amit kihagytam, hogy szeret és nem tudja, hogy tegye ezt jóvá, én meg hallgatok, mint a sír, nincs erőm vitatkozni, nem is akarok, már sírni sincs erőm, már csak kicsit félek és nagyon féltek, a gyerekeket, nem akarom árván magukra hagyni őket, hívő vagyok, tehát imádkozom és bízok, nem érdemelték meg az apanélküliséget, pláne nem az árvaságot, hiszek benne, hogy a sors kegyes és egyszerűen nem látok rá esélyt, hogy nagyobb legyen a galiba, mint amekkora valóban.
Nagyfiam mondja a minap, anya, karácsonyra mindenkitől pénzt kérek és veszek rajta tüzifát, elsírtam magam, melyik gyerek mond ilyet? Persze van másik oldala is, nem akarjuk megérteni, hogy anyának elég kinyögni az 55ezres bringát, nem futja 85ezresre... ezt nem akarjuk meghallani.
Ma pedig minden elvem ellenére vettem mindig tévét, méghozzá extrát, úgyhogy van 30 csatornánk, a fiam még mindig tévézik. Bár felháborítónak tartom, hogy 30 csatornából 2 szex...
Apropó pasik, hánynom kell tőlük menedzsertől is és minden másmilyentől is, kivételek erősítik a szabályt, a fiam, apám és Ex-főnök. Hittem, hogy vagyok annyira jó ember, hogy jó emberre lelek, de csak beszari, tohonya, idiótákkal, bevallom, belefáradtam.
Aztán majd csak eljő a hétfő, majd a szerda, majd a péntek és mindig van mire várni, mindig van mitől rettegni, pedig már nagyon elég.
Tetováló mondta a minap, aki jelentősen empatikusabb, mint menedzser, amit nem hittem volna, hogy tök izgi csaj vagy, veled mindig történik valami, már csak egyet kérek a jó Istentől, ezen legyek túl, meg az államvizsgán és szeretnék egy olyan életet, ahol a legnagyobb problémát a fokhagyma hiánya okozza a háztartásban, ezt kérem idén a Jézuskától, remélem meghallgat.
Ámen.
