Hát ez nem az én hetem volt, benne voltam a 10 %-ban, az 5 %-ban is, asszem lottóznom kéne, szemléletet váltani vagy a rossebb sem tudja, mindenesetre, ha volt szerencsecsillagom, az elhagyott, tutira, de segáz, én az az ember vagyok, aki mindent kibír, semmibe sem hal bele, mert ami megtörténhet, az meg is történik, de LESZAROM!
Beszélgettem a MAGgal és én vagyok a hülye, ha mindenki másnak más a véleménye, mint az enyém, az övüké egységes, tehát nem gondolkodom normálisan, nem vagyok normális, azt hiszem, ezt eddig is tudtam, de talán egy szép napon lesz még valaki az univerzumban, aki hasonlóan álmodozó és irreális, mint én és elszállunk a realitások talajáról, messze és megtudom, mi az a boldogság, aminek sem pénzben, sem másban nincs mértékegysége, csak van.
Most viszont a padlón fetrengek szépen csendben és úgy teszek, mintha mi sem történt volna, minden a legnagyobb rendben és minden elmúlik egyszer, mert valóban így van... Tudom, hogy sok pasinak bejövök, de igazából, ha az élet valóban arról szól hülyíteni a nőket, hogy megdughassuk őket, akkor beállok escortosnak, elit helyeken eldumálok gyertyafényél és jövedelmezően elégítem ki őket, hogy ez a kurva fogalma? Semmivel nem álszentebb, mint leígérni a csillagokat, ez legalább tiszta sor, a szabályok adva, nincs szükség hazudozásra és üres ígéretekre és mindenki tudja, hányadán áll.
Tudom, fröcskölöm a keserűséget, de jelenleg semmi jó dologról nem tudok beszámolni, tudom, menedzser egy felelősségteljes, normális pasi, akit becsüljek meg és törődjek bele, hogy ez így normális...
de legalább süt a nap, ahogy Megyeszékhelyi mondaná... nothing else matters...
Jövő héten túlteszem magam mindenen oszt annyi, fejemet a homokba dugom és nem veszek semmiről tudomást, mert nekem máshogy nem megy, aztán majd lesz valami...
