Ez már egy régi sztori, viszont félek, hogy a végkifejlet még csak most jön...
Szóval hol volt, hol nem volt, tavaly ilyenkor volt, mikor is anyámék 2. szomszédja, akit látásból már vagy 5 éve ismertem, de még a nevét sem tudtam, beszélgetni kezdett az ovi udvarán velem - aki volt blogtalin, ismeri a sztorit... - a Te gyerkőceid is boldondok ma, hisztisek, szép időnk van, eső várható... ezek voltak a témáink. Egyszer csak bedobja a pasi, mert ugye arról van szó, nem iszunk meg reggel egy kávét? Végülis, miért ne, az én férjem is kávézgathatott mellettem nőkkel, megbíztam benne, nálunk ebből sosem lett volna balhé... Rendben, legyen, úgyis emberhiányom van - ja, na de nem úgy... Megbeszéltük, hogy reggel 08.15-kor találkozunk az ovi előtt...
Éjjel beszélgettünk róla Szeretővel, mondtam neki, mi a szitu, milyen kedves pasi, reggel csevegünk egyet :) Ő csak annyit mondott, Bébi, meg akarja dugni... No persze, mert mindenki rám gerjed mi? Csak féltékeny és elkönyveltem ennyivel :)
Miután kiscsajom cirkuszos volt 08.45-re értem oda, már fura volt, hogy megvárt... hát ez a pasi nagyon ráér :), odajött és megkért, hogy kövessem a kocsimmal - logikus, mivel nem egy irányba megyünk ezek után... Innentől már kihagyott a logikai követhetőség. Megállt egy sportpályánál és megkért, hogy szálljak át a kocsijába... itt már kicsit gyanakvó voltam, gondoltam új helyre megyünk kávézni, fogalmam sincs, miért nem kérdeztem rá... Aztán elindult a kocsikázás, beszélgettünk, egyre elhagyatottabb helyeken jártunk, nagyon stresszes az asszony, kevés a melója, csak hajtottunk tovább...
Azt mondja, itt van nyaralónk, de hát odabent hideg van és rámnéz és kajánul vigyorog... Hát szerintem az országban lehetetett hallani a nagy koppanást, hogy leesett, mit akar...
Felé fordultam és hát temperamentumomból adódóan nem kis hevességgel ordítani kezdtem - Teeeee, meg akarsz dugni????? - féltem, már-már infarktust kap, annyit mondott rá, hogy azt hitte, én is magányos vagyok a férjem mellett - nem tudta, hogy szétmentünk - ő is a neje mellett - akit ráadásul ismerek, szoktunk beszélgetni - és akkor mi ketten...
Hát szerintem centikben mérhető a távolság, amit még előre haladt az autó, miután ordítottam tovább, hogy azonnal fordulj és vigyél vissza a kocsimhoz. Innentől persze jött részemről a lelkifröccs, hogy lehet ekkora tapló. Átszálltam a kocsimba, hazáig kísért, ott is kiszállt, nem gondoltam-e meg magam... Hülye vagy?? Soha utalást sem tett, hogy feltűnt volna neki női mivoltam, nem jött egy de csinos vagy, vagy szép a mosolyod...
Hazaértem, esküszöm olyan ideges voltam, pattogtak a füleim a vérnyomás felszökésétől. Felhívtam Szeretőt, annyit mondott, nyugi túl vagyok rajta, máskor hallgassak rá, mert bajba sodorhatom magam...
Azóta első találkozó maximum tea lehet, "kávézni" nem megyek...
Nos, kiderült, ennyire már megint nem vagyok naív, hogy azt higgyem élete szerelme vagyok, a pasi talált rá partnert és félrelépett, asszony megtudta, lebukott, árulják a kéglit, válnak...
Anyám tudta a fenti sztorit, mert hát meséltem, hogy megyek kávézni, mert én tényleg a gőzölgő fekete italra gondoltam, aztán már kénytelen voltam vele a folytatást is közölni. Nos, magyar Lila Akác közben persze kell a hír, úgyhogy elmesélte a szomszéd asszonynak, hogy annó engem is megkörnyékezett, most meg várom, mikor szabja le a még neje a fejemet, mert tutira azt hiszi - gyanítom - hogy megvoltam az urának...
Csak, mert szép az élet... Éljenek a pletykások és az idióta csajok, akik nem tudják, mi az a kávézás...